“..a háttérben egy félelmetes jelenség telepedett rá az üzleti világra, amelyben a jól prosperáló magyar vállalkozások tulajdonosait a Fideszre hivatkozva ügyvédek keresik meg, akik a valós ár töredékéért vételi ajánlatot tesznek a sokszor évtizedek alatt felépített cégre. A hatóságok által szervezetileg is támogatott cégrablások már a néhány százmilliós forgalmú családi vállalkozásokat is fenyegetik, többek között a belvárosi éttermeket és a jobb forgalmú szállodákat” – írt nemrég tényként az egyik kerületi blog egy olyan jelenségről, amelyről minden tényfeltáró újságírói igyekezet dacára leginkább csak sejtéseink és másodlagos információink vannak: a Fidesz nem egyszerűen magának akar megszerezni minden elképzelhető gazdasági vállalkozást, de mindenáron meg akarja szerezni őket.

A blog üzletemberekre hivatkozva azt írja, 2010 óta “három-négyszáz magánkézben lévő vállalkozást szerezhetett meg erővel és zsarolással a Fidesz.”

A bejegyzés apropója az a súlyához képest méltatlanul kevés figyelmet keltett hír, hogy egy nappal a cég – állítólag áron alul – történt eladása után meghalt Komáromi András üzletember, a Welt 2000 Kft- szoftvercég alapítója. Komáromiról köztudott volt, hogy nem akarta eladni cégét az államnak, úgyhogy bármennyire is elvetjük a demagógiát, elég kézenfekvő a következtetés: lelkileg olyannyira megviselte Lázár Jánosék elképesztő nyomásgyakorlása, hogy végképp megtört a súly alatt. Állami tulajdonba került így a cég legfontosabb terméke az EMIR nevű program is, amely a magyarországi EU-pályázati pénzek kezelését és elosztását menedzseli. Aki elsőre, bemondásra nem hiszi el, hogy az állam nem akart többet költeni a fejlesztésre, az csak találgathat, miért volt ennyire fontos nemcsak használni, de tulajdonolni is a szoftvert, ill. a forráskódot.

crime

Az biztos, hogy az kormányzat nem riadt vissza a lesúlyosabb nyomásgyakorló maffiamódszerek alkalmazásától. Tavaly decemberben egy állítólagos áfacsalás miatt bilincses és fegyveres adóellenőrök lepték el a cég irodáit és a tulajdonosok lakásait, Komárominál is házkutatás volt. Idén januárban pedig, a tárgyalások újabb fordulója előtt, a kormányzat részéről azt hazudták, hogy már meg is vették a céget.

A 444.hu emlékeztett rá, hogy tavaly ősszel “született egy kormányhatározat, ami szerint az EU-s pályázatok informatikai hátterét jövőre állami felügyelet alá kell venni (1814/2013-as). Ezt vagy úgy oldhatná meg az állam, hogy készítettet egy új szoftvert, aminek a forráskódját is megveszi, vagy pedig megszerzi a kódot a Welt 2000-től.”

Valószínűleg itt bukkanunk rá a Fidesz egész működési módjának egyik legfontosabb jellemzőjére: ez a folyamatosan államosító rendszer alapvetően képtelen új értéket előállítani, kizárólag a másé kell neki: a más ötlete, gondolata, kreativitása, terméke. Ezért is olyan erőszakos. És mert megteheti.

“Ha nemzetgazdasági érdek fűződik hozzá, hogy állami tulajdonban legyen valamilyen privatizált vagyontárgy, a Fidesz elnöke szerint vissza kell kérni a tulajdonostól” – olvashattuk már 2005-ban, és amióta az áldott emlékű szoclib kormánynak sikerült kétharmadhoz jutattnia a jogállamiság és a piacgazdaság ellen kétfrontos harcot folytató “polgári” erőket, naponta megtapasztalhatjuk, hogy nemzetgazdasági érdek az, amit a “polgári” erők annak neveznek. “Nem kell kishitűnek lenni, mert ha egy kormány valakinek azt mondja, hogy legyen szíves adja vissza, annak nyomatéka van” – közölte Orbán, és tényleg, a kormány sok minden, de nem kishitű, igen nagy léptékben gázol át élőkön és immár legalább egy halotton, hogy elérje céljait.

“Visszavettük a Mol-részvényt az oroszoktól, visszavettük a vízművek egy részét (…) a franciáktól, visszavásároltuk a Rábát a malájoktól, a Fradit meg az angoloktól, vissza fogjuk vásárolni pillanatokon belül az E.ON-t a németektől” – hallhattuk a miniszterelnöktől két éve, és lám, ha nem is pillanatokon belül, de csak létrejött a deal: az MVM megveheti az E.ON magyarországi lakossági áram- és gázszolgáltatóját, illetve gázhálózatát.

Minden felesleges kommentár helyett beszéljenek a tények: mindenki figyelmébe ajánlom a Népszabadság terjedelmes összeállítását arról, hogyan működik az államilag szervezett, állandóan önkényes jogszabályokkal megtámogatott fideszes beavatkozás az amúgy sem éppen erős hazai üzleti szférába (“Az Orbán-kabinet a kétharmados felhatalmazását kihasználva, négy év alatt a versenyszféra ágazatainak sorát államosította vagy játszotta át új szereplőnek, több esetben saját klientúrájának”).

Az igazán elkeserítő az, hogy egyre nyilvánvalóbb : lényegében nem létezik olyan erő a politikai piacon, amely hatékony, egyszerre joguralmi és piacpárti ellenzéke lehetne ennek a garnitúrának.