Ha valaki a paksi bővítés értelmét akár energetikai, akár pénzügyi szempontból keresné, azonnal hagyjon fel vele. Nincs neki. Paks II. ugyanis nem más, mint egy egyszerű, avagy mezei keynesi stimulus, ezért nem is kell, hogy értelme legyen.

John Maynard Keynes egyik leggyakrabban idézett írásában azt javasolja, hogy alacsony foglalkoztatottság esetén a kormány egy elhagyott szénbányában, régi palackokban rejtsen el bankjegyeket, majd temesse be a bányát, és alkalmazza a privát szektort a kincs előbányászására. A keynesi elmélet szerint ez jobb, mintha semmi nem történne. Arról, hogy az ilyen projektek valóban segítik-e a gazdaságot, azóta is vita folyik. Azonban nem kétséges, hogy ezzel a módszerrel a kormány könnyen juttathat jövedelmet egy általa preferált vállalkozói körnek.

Paks II. persze több ennél. A projekt a Fidesz gazdaságpolitikai terveinek fontos pillére a második ciklusra, és része egy nagy országstratégiai víziónak, aminek célja a kelet felé fordulás.

Ennek a tervnek a második pillére az atomerőmű-építés mellett a gyenge forint. Papíron egy kis exportorientált országban a gyenge fizetőeszköz stimulusként hathat.. Van azonban egy kis gond: a devizahitelesek ügye, akiknek helyzetén a gyenge forint tovább ront. Ez mondjuk nem is annyira gazdasági probléma, mint inkább politikai, de mint tudjuk, a Fidesznél a politikai szempontok megelőznek minden mást. De erre is van megoldás: a devizahitelesek kibékítésének árát majd ráverjük a bankokra – gondolják.

Ez persze tovább növeli a Magyarországgal szembeni ellenszenvet a pénzügyi világban, az EU-ban, az Egyesült Államokban, egyszóval a Nyugatban, de hát éppen ez a cél. Az ország így távolodik a Nyugattól és közeledik a Kelethez. Ráadásul a forint leértékelése valódi lökést is adhat a gazdaságnak az exportnövekedésen keresztül – bár ebből elsősorban az itt lévő külföldi összeszerelő-üzemek profitálnak Az olcsó forintból származó inflációs veszély enyhítésére pedig ott van a rezsicsökkentés.

Lehet találgatni, kik lesznek a hazai beszállítók (fotó: hvg.hu)

Lehet találgatni, kik lesznek a hazai beszállítók (fotó: hvg.hu)

Ha meggondoljuk, az egész terv a Fidesz vezetése szempontjából nézve nem is botorság. Akár még be is jöhet nekik. Ráadásul nagyon sok választásuk sincs. A beruházások szintje Magyarországon katasztrofális, még az amortizáció nagyságát sem éri el. A folyamatos magántulajdon- és piacellenes támadásokkal a potenciális magánbefektetőket már sikerült annyira felbosszantani, hogy tőlük egyhamar sok jót nem lehet várni. És ha most alacsony a befektetési ráta, mi lesz, ha az amerikai FED felgyorsítja a pénzkínálat szűkítését?

És hogy miért a Kelet ? Sehol nem lehet olyan jól közvagyont lopni, és a klientúrát kiszolgálni, mint egy jó kis Putyin- vagy Lukasenko-féle keleti despotikus rendszerben, ahol nincsenek elvárások a transzparenciával, a demokratikus eszközökkel, a szabadpiaci versennyel kapcsolatban.

Persze, mint minden nagy terv, ez is nagyon könnyen zátonyra futhat. Nehéz lesz pontosan meghatározni, meddig mehet el a forint gyengülése, mikor lesz az importárak növekedésén keresztül gyakorolt inflációs hatás káros. Az amerikai pénzkínálat-szűkítés következményei szintén nem kalkulálhatóak. A keynesi élénkítő eszközök sikerére igencsak nehéz meggyőző példát találni az elmúlt hetven év világgazdasági történetében. Amellett itt van az örök mumus, az államháztartásra nehezedő demográfiai nyomás, amely az elkövetkezendő években csak növekedni fog.

Lenne egy igazi megoldás a Fidesz terveinek keresztülhúzására: ha egyszer a választók megálljt parancsolnának a Kelet felé menetelésnek. Ez nem teljesen lehetetlen, érdemes Ukrajnára figyelni (bár sajnos ott van Fehéroroszország példája is).

Ha pedig mégis minden bejön nekik, még mindig el lehet menni.