Nagy jóindulattal az ember eddig azt gondolhatta volna, hogy a Nyugat- és kapitalizmusellenesség a Fidesz részéről csak retorika, és valójában nem akarhatnak letérni arról a pályáról, amire a rendszerváltás után az ország lépett. De ez nem így van.

A magyar jobboldal nem akar belevegyülni egy globalizált világba, és individuumként versenyezni a világpiacon. A magyar jobboldal jobban szereti az állami kinevezéseket és a kiérdemeletlen kiváltságokat. A meritokrácia, ami a nyugati világot tulajdonképpen gazdaggá tette, nagyon messze áll tőlük.

A jobboldal legvégső érve minden vitában az, hogy Gyurcsányékkal szereti összehasonlítani magát, és az elmúlt húsz év rendszerváltását kudarcként próbálja leírni. Ezzel a narratívával gondolja alátámasztani azt, hogy az országot szembeállítja a Nyugattal és Kelet felé fordul, hiszen, mint mondja, a nyugati modell működött az ország az első húsz évében, és lám, micsoda kudarchoz vezetett ez. Nos, ez teljes hülyeség. Ugyanis minden ellenkező híreszteléssel szemben a rendszerváltás várakozáson felül jól sikerült.

Ezt a tényt sajnos soha senki nem propagálta, éppen ellenkezőleg, mindkét oldal hajlamos volt az irreális várakozásokhoz képesti elégedetlenséget a saját politikai céljaira felhasználni. De volt egy óriási különbség. Minden inkompetenciájuk és alkalmasint korrupciójuk (ami nagyságrendjében meg sem közelítette az elmúlt négy évbeni Fidesz-korrupciót) dacára eddig a rendszerváltás óta minden kormány a Nyugat felé próbálta orientálni az országot. Az Orbán-kormány kivételével.