Mindig is a libertáriusok legfőbb vágya volt, hogy egy alulról építkező, túlzott szabályozástól mentes társadalomban éljenek, ahol nem a hataloméhes politika, hanem az egyének akarata a meghatározó. Sok különböző elképzelés és mozgalom létezik, melyek célja az államtól való menekülés olyan területekre, ahol az egyén,  nem pedig a hipotetikus “köz” érdeke számít. Úgy tűnik azonban, hogy az apolitikus remeteség nem maradhat több egy álomnál. Legalábbis, ha továbbra is a mostani eszközökkel akarják elérni.

A reason.com portál érdekes írása mutatott rá a napokban arra, hogy a libertárius álom megvalósíthatatlan. Nem azért, mert az elképzelés maga nem működőképes, hanem mert az ahhoz vezető utat elzárták a túlzó, állami szabályozások. Megkerülhetetlen tehát, hogy a libertáriusok politikailag aktívak legyenek, hogy megteremtsék maguknak az ideális társadalom lehetőségét.

Exit_AltonAz állami kontroll nemcsak az egyéni szabadságnak, de a gazdasági és technikai fejlődésnek is árt, éppen ezért sok üzletember gondolja úgy a szabályozásoktól túlterhelt Szilíciumvölgyben, hogy el kell szakadni túlterjeszkedett, központi beavatkozástól. Sőt, alkalmasint magától a politikától. A mozgalom egyik nagy támogatója Balaji Srinivasan üzletember, aki aktív szószólója annak az elképzelésnek, amit ő maga “fordított ámis területeknek nevez, ahol csakúgy, mint az ámisok, a jelenlegi politikai fennhatóságon belül, saját szabályaik szerint élhetnek. Az ámis közösség tagjaival ellentétben azonban szabadon használhatnák a technológiai innovációkat, mint például a Google Glass-t anélkül, hogy emiatt bármilyen atrocitás érné őket.

Bár léteznek már úgynevezett szabad piaci zónák, mint például Sanghaj, ahol kedvezőbb, szabadabb körülmények között lehet vállalkozni, ezek azonban mind állami kezdeményezések, ezért sokszor nem élvezhetik a teljes szabadságot, csak például a PPP modell bevezetésével, ami, valljuk be, korántsem akkora előrelépés, mint amekkorára szükség lenne egy valóban kapitalista gazdaság megvalósításához.

A Reason írása felidézi Larry Page-et, a Google vezetőjét, aki szintén arra igyekezett ráébreszteni az embereket egy beszédében, hogy szükség van olyan területekre, ahol szabályozás nélkül működhet a gazdaság és a fejlődés, ha pedig működik kicsiben, be lehetne vezetni világszerte.

Az elképzelés, miszerint az embereknek szüksége van egy menedékre, ahol állami beavatkozástól mentesen élhetnek, korántsem új keletű: már Henry David Thoreau is kifejtette a Polgári Engedetlenség című művében, valamint Ayn Rand híres regényében, a libertáriusok, ill. objektivisták bibliájaként is számontartott  Veszett Világ-ban is megjelenik és meg is valósul ez a gondolat (amit természetesen több nem libertárius gondolkodó is felvetett már).

A probléma az, hogy a libertáriusok elkéstek a megvalósítással. Amíg ez Thoreau idejében még lehetséges volt, manapság már annyira túlterjeszkedett az állam, hogy egy ilyen közösség alulról történő felépítése lehetetlen, márpedig a libertáriusok többsége igyekszik elkerülni az aktív politizálást.

Éppen ezért sokan fordultak a nemzetközi vizek felé, ahol úszó városokat szeretnének létrehozni, míg mások, köztük Elon Musk, a SpaceX vezetője az űrt célozta meg. Ezek távolinak tűnő célok, mégis, technikailag idővel megvalósíthatók. Azonban csak engedéllyel. Az óceánok kolonizálása és az űrbe való eljutás is szabályozva van.

A menekülés egy másik útvonala azonban egy már ma is létező technológia, mégpedig az internet. A Bitcoin megjelenése lehetővé tette a felügyelet nélküli online kereskedelmet, és a Silk Road biztosítja az árucikkek meglétét is, amik, mivel általában illegális áruk, csak nehezen lehetne hozzájuk jutni a feketepiacon. Azonban a hatóságok megállás nélkül igyekeznek lekapcsolni az oldalt, ami eddig újra és újra felbukkant más formában – az internet tehát korántsem nevezhető békés libertárius paradicsomnak.

Ahhoz, hogy akár csak a keretei, körülményei meglegyenek egy szabad és szabadpiaci, államtól elvált tér megvalósításához, nem lehet kikerülni a politikát. Ironikus módon csak akkor lehet visszaszorítani a túlterjeszkedő államot, ha először a részévé válnak azok, akik küzdenek ellene.