Kis öröm, mikor két kedvenc pártom, a MoMa és a PKP (pártkezdemény) nem ért egyet.
Bokros Lajos a napokban bejelentette, hogy a MoMa hajlandó kívülről támogatni a baloldali összefogást, amennyiben annak résztvevői garanciát vállalnak a jogállam helyreállítására, és egy tiszta választási rendszer megalkotására. A garancia az lenne, hogy aláírnak egy alkotmányos megállapodást, amelyben a baloldali pártok vállalják: győzelmük esetén helyreállítják a jogállamiságot, és elfogadnak egy új, kétfordulós, arányos választási rendszert.
A Polgári Konzervatív Pártját építő Béndek Péter blogjában határozottan nem ért egyet ezzel a lépéssel. Első olvasatra fanyalgásnak tűnt, az egyébként általam respektált blogger véleménye, második olvasatra viszont elgondolkodtató.
A Bokrosék által eddig népszerűsített “500 napos” programot Béndek is támogatta volna, a fenti ajánlatot viszont egy felvizezett verziónak tartja. Ebben sajnos teljesen igaza van. A megkötendő “alkotmányos megállapodás” értelemszerűen nem lehet olyan részletekbe menő, amit nem teljesítés esetén ne lehetne utólag kimagyarázni. A balos koalíció eddig is zászlajára tűzte a jogállami helyreállítást, csak komoly ember, ismerve őket, nem hisz nekik. Legjobb indulattal a 2010 előtti gázos helyzet visszaállítása képzelhető el róluk, ami eleve sok sebből vérzett, és magában hordozta az alkotmányosság összeomlásának a lehetőségét. Innen már csak idő kérdése volt, hogy Murphy törvénye (ami elromolhat, el is romlik) mikor érvényesül.
Egy kétharmados Összefogás-győzelem esetén – ami eleve feltétele a “megállapodás” betartásának – viszont az is feltételezhető, hogy megtetszik nekik a Fidesz által felállított és előmelegített trón, és nem történik lényegében más, mint hogy megfordítják a pálya lejtését.
Szóval, az igazi garancia éppen az 500 nap nyomatékos bevállalása lenne arra, hogy valóban a jogállam létrehozása és a tisztességes arányos választások kiírása a valódi cél, és nem csak a hatalom megszerzése, amivel tovább folytatódna a kétpárti/egypárti vegetálás.
Bokros nevének mozgósító, vagy távol tartó hatásáról mindenkinek csak megérzései lehetnek. Nem készült ugyanis véleménykutatás arról, hogy konkrétan az 500 napos program milyen népszerűségű lenne. Egy nemrég készült felmérés szerint a piacgazdaságnak kb. 4%-os támogatottsága van nálunk. Tehát, ha nem is üres halmaz, de azért a polgári konzervatív tábor elég soványka. Akiknek viszont túl sok a Fidesz önkényessége, Bokros sem annyira vonzó, a baloldalra meg végképp nem szavaznának, azokra lehet, hogy mozgósító erővel hatna az 500 nap + előrehozott választás ígérete. Ezeknek a szavazatoknak a begyűjtése viszont lehet akár döntő jelentőségű is. Kétségtelen, az 500 nap ütősebben hangzik mint az alkotmányos megállapodás.
Béndek Péter beszél a konzervativizmusról a Pallas Páholyban (2013. dec. 3.):
Béndek Péter szerint a baloldali összefogás támogatása a konzervativizmus feladását jelenti, de szerintem csak egy taktikai kérdésen vitatkozik Bokrosékkal. Lássuk be, óriási siker lenne, ha a jogállamiságot sikerülne vissza, vagy inkább felállítani. Addig a pontig egy igazi konzervatív is emelt fővel együtt haladhat bárkivel. Ott viszont már a MoMa-n múlik, hogy továbbra is konzervatív marad-e, vagy csak “konzervatív matricává” lesz a baloldal vörösrozsdás csatahajóján (besorozva a PM zöld matricája mellé). Bár már itt tartanánk!
“Más szóval: a politikai hatalmat konstruktivista módon akarja használni a politikai társadalom ellenében, annak valós kulturális-politikai konfliktusaival nem vetve számot. Ahogy egyébként a Fidesz tette. Ami nem konzervatív.”
Itt vitatkoznék Béndekkel. A jogállam, a demokrácia helyreállításának szándéka ugyanaz a konzervatív érték, amiért ő is lelkesedik a PKP élén. A Fidesz pedig éppen nem erőltetett semmit a politikai társadalom ellenében, hanem meglovagolt és tovább gerjesztett egy nagyon káros tradíciót, a nacionalizmust, ami egyébként valóban nem konzervatív európai értelemben.
Szerintem Bokros pontosan azt a kulturális-politikai adottságot veszi figyelembe, hogy egy konzervatív világ felé most éppen ezzel a baloldallal együtt lehet lépni. Alkalmazva az angol mondást: Ha nincs kutyád, menj vadászni macskával!
“Az 500 napos helyreállító kormányzás korábbi koncepciójával Bokros legalább ezt a vádat elkerülhette volna, de ebben az új feltételrendszerben olyan koalíciót támogat, amely a mindenkinek mindent ígérő teljes ciklusnyi programjában a jogállam helyreállítását alkalmasint beetetésként használja (már amennyire ezt lehet Magyarországon).”
Mint fentebb írtam, fennáll a veszély, hogy a baloldal csak csalinak akarja használni Bokrost, de nagyon sok múlik azon, mi lesz abban az “alkotmányos megállapodásban”. Ha sikerülne velük elfogadtatni az 500 napos programot, azzal azonnal az egész Összefogás fölé magasodna, és a személyes sikert egy vereség esetén is el lehetne könyvelni. A langyosabb megállapodás nyílván langyosabb személyes eredményt hozhat csak.
Azt gondolom, hogy mind Bokros Lajos, mind Béndek Péter ugyanazokat a konzervatív értékeket képviselik, erről a taktikai lépésről szóló nézeteltérésük nem érinti a lényeget.
Van közöttük egy sokkal lényegesebb elvi különbség, mégpedig az EU föderációvá válásának kérdése. Béndek határozottan elveti a föderációt, míg Bokros, eddigi nyilatkozatai alapján, lényegesen megengedőbb nála. Ebben a kérdésben Béndekkel értek egyet maximálisan. Bárcsak ott tartanánk, hogy a MoMa és a PKP, két megkerülhetetlen pártként, ezen vitatkoznának a parlamentben.
Még valami. Béndek Péter baloldal-fóbiáját megértem. Amit nem értek, hogy ez miért nem kattan be a Fidesszel szemben is? Ugyanis, ha a Fideszről lepiszkáljuk a nacionalista guanót, akkor alatta sunnyog a kőkemény bolsevizmus. Ha ehhez még hozzáadjuk a lejtős választási rendszert, amelyben minden létező eszköz birtokában, hátszélben, teljes pályás letámadásban van a kormányoldal, az ellenzék pedig öngólokat rúg, teljesen mindegy, hogy a MoMa vagy a többi konzervatív a partvonalon kívülről kinek szurkol.
6 hozzászólás, melyek közül a legfrissebbek:
sc_00fccfd42f8380c0b546340aedd0ebcf Ez a “föderalizmusellenesség” az EU teljes félreértésén alapul, és ráadásul fantomokkal viaskodik (ja, és a “föderalizmus” szót se érti). Azt írod: “Tulajdonképpen a nemzeti széttagoltság miatt nem lehet az USA mintájára egy demokratikus USE-t létrehozni.” Eltekintve attól, hogy a “nemzeti széttagoltság” eléggé amorf fogalom, akár azt is mondhatnám, hogy emiatt nem veszély egy szorosabb együttműködés. Hosszú lenne itt kifejteni, de csak azok a döntések kerültek, kerülnek, és fognak kerülni az EU hatáskörébe, amelyeknek közös kézbe adását a valóság kikényszerítette. Másrészt, ha a nemzetközi bürokrata szpáhiktól félted az országokat, akkor miért nem félted a nemzeti szpáhi elitektől? Vagyis miért gondolod azt, hogy a föderalizmus egy nemzetközi bürokrata szpáhi elit kialakulásához vezet? Tudom, divatos a sajtóban az Eurokraták hatalmáról írni, de az igazság az, hogy minden, a Bizottságnak delegált EU döntés mögött ott vannak a tagállami szakértők (és a delegált hatáskörben hozott jogszabályokat a Parlament felülbírálhatja). A legnagyobb port felvert bukták (olivaolaj-ügy, hogy a legutóbbit említsem) abból származtak, hogy a komitológia szerveibe delegált tagállami szakértők olyanba egyeztek bele, amit (ugyancsak tagállami) politikus gazdáik nem hagytak jóvá. A repülőgépre vihető folyadékok ügyében is a tagállami szakértők akadályozták meg az enyhítést, ahogy az uborka görbületéhez is a termelő országok ragaszkodtak (majd engedtek, mert akkora PR-bukta lett volna). A föderalizmust az EU-ban kiegészíti a szubszidiaritás, amire a tagállamok féltékenyen vigyáznak. Maygarországnak egyébként helyzeténél, nyitottságánál és méreténél fogva csak használna több EUs hatáskör. És ne felejtsük el, hogy az EU Tanácsában jelenleg a konzervatívok vannak többségben (még a Parlamentben is, de ez valszeg változni fog a mostani EP-választásokon). Tehát ha az EU a magyar liberális és polgári erők számára túlzottan dirigista, neadjisten intervencionista, akkor valahol nincs szinkronban a fó európai konzervatív pártok irányzatával.
PRB!
Azt nem mondta senki, hogy az 500 nap a megoldás. Az egy megvalósítható lehetőség a gödörbül való kimászásra, egy alkotmányos rend felállítására, lehetőseg sokkal jobbra mint ami volt 2010 előtt. Nyilván nem mindegy, hogy mi kerülne az új alkotmányba és az abból lederiválható törvényekbe, főleg a választási törvénybe. Lehet, hogy a Fidesz nyerné újra meg egy választást az 500 nap után, de egyáltalán nem mindegy, hogy egy, a hatalmat is kordában tartható jogállamba, nyerné vissza magát, vagy folytatódik a NER. Ha pedig egy tiszta arányos rendszerben nyer bárki, akkor azt minden demokratának illik tudomásul venni, hogy ez volt a társadalom akarata. Ez most, egy erősen torzító mandátum elosztó rendszerben egyáltalán nem mondható el.
EU. Tulajdonképpen a nemzeti széttagoltság miatt nem lehet az USA mintájára egy demokratikus USE-t létrehozni. Aki ezt gondolja, az ugyanolyan, a létező emberiségre nem alkalmas rendszert talált ki, mint amilyen a kommunizmus. Ha létre is jön, annak vagy gyors szétesés, vagy egy nagyon erőszakos nemzetek fölötti diktatúra lesz az eredménye, mint a Római Birodalom.
Másrészt, ha a nemzeti szháhi elitektől félted az országokat, akkor miért nem félted a nemzetközi bürokrata szpáhiktól?
Valószínűeg, ha két oldal indul az 500 nap után, akkor a Fidesz lesz az erősebb. De azt se felejtsük el, hogy a két konzervatív párt elsősorban a Fidesztől vonhat el embereket. Ők azok, akik éppúgy orrbefogva szavaznak a Fideszre, mert az MSZP-re már mégse, ahogy sokan ezt fordítva teszik. Az kérdés, hogy a piac- és kapitalizmuspárti szavazók 4%-os aránya mennyire növelhető, de ka a MoMa és a PKP egymás ellen politizál, akkor soha nem lesz parlamenti képviseletük. Tehát meggyőződésem, hogy az egyik legfontosabb teendő nekik megeygezésre jutni, és talán tapintatosan még a LIberális Párt felé is tájékozódni.
Az 500 napos vállalás önmagában semmit sem oldana meg – hiszen minden valószínűség szerint 500 nap elteltével is a Fidesz lenne/maradna a legerősebb támogatottsággal rendelkező, legszervezettebb és a legnagyobb anyagi bázissal bíró párt. Ennek az lenne a következménye, hogy 500 nap múlva a Fidesz visszatérne a hatalomba. (Gondoljunk csak arra, hogy ha még valahogy, nem tudom, hogyan, győzne is most április 6-án az ellenzéki Összefogás – ami szinte kizárt -, még akkor is valószínű, hogy 500 napnyi kormányzás alatt erodálódna annyit kívül-belül és népszerűség terén, hogy ne az Összefogás legyen az 501. napon tartandó választás esélyese – hanem a Fidesz.)
Sokkal egyszerűbb, a mai politikai mezőben is működő-működtethető megoldások is léteznek arra, hogy a közpolitikát és a pártokat a demokrácia és az átlátható állam „élhető zónájában” tartsuk (erre hamarosan visszatérünk), mint ez az illuzórikus, végiggondolatlan 500 napos ötlet – amelyhez ráadásul a szintén illuzórikus 2/3-os Összefogás-győzelem lenne a belépő…
És: mi bajod a föderatív EU-val? Avagy: az egységes külpiaci fellépés vajon nem tételezi-e fel az egységes belsőt? Ugyan mit akarsz a 27 felé szétszabdalt döntéshozatallal? Ez – a tapasztalatok szerint – semmi másra nem jó, csak a „nemzeti elitek” szpáhibirtokainak továbbműködtetésére.
Buta hiba Béndektől az amerikai konzervatív spektrum másik végét “katolikus”-nak nevezni. :)
Viszont szurkolok, hogy a hazai “konzervatívok” ismerjék meg Béndek pártját. Remélem indul a választásokon, és lemorzsol a Fideszről egy csomó csalódott szavazót.
Hű, micsoda komoly politikai és társadalmi erők közötti vita! Ez azért egy komolyabb tanulmányt is megérdemelne, lévén az ügy jóval nagyobb jelentőségű:-)
Véleménye van? Ossza meg velünk!
Jelentkezzen be az alábbi szolgáltatások valamelyikével:
Enter your WordPress.com blog URL
http://.wordpress.com
Proceed