Kis öröm, mikor két kedvenc pártom, a MoMa és a PKP (pártkezdemény) nem ért egyet.

Bokros Lajos a napokban bejelentette, hogy a MoMa hajlandó kívülről támogatni a baloldali összefogást, amennyiben annak résztvevői garanciát vállalnak a jogállam helyreállítására, és egy tiszta választási rendszer megalkotására. A garancia az lenne, hogy aláírnak egy alkotmányos megállapodást, amelyben a baloldali pártok vállalják: győzelmük esetén helyreállítják a jogállamiságot, és elfogadnak egy új, kétfordulós, arányos választási rendszert.

A Polgári Konzervatív Pártját építő Béndek Péter blogjában határozottan nem ért egyet ezzel a lépéssel. Első olvasatra fanyalgásnak tűnt, az egyébként általam respektált blogger véleménye, második olvasatra viszont elgondolkodtató.

A Bokrosék által eddig népszerűsített “500 napos” programot Béndek is támogatta volna, a fenti ajánlatot viszont egy felvizezett verziónak tartja. Ebben sajnos teljesen igaza van. A megkötendő “alkotmányos megállapodás” értelemszerűen nem lehet olyan részletekbe menő, amit nem teljesítés esetén ne lehetne utólag kimagyarázni. A balos koalíció eddig is zászlajára tűzte a jogállami helyreállítást, csak komoly ember, ismerve őket, nem hisz nekik. Legjobb indulattal a 2010 előtti gázos helyzet visszaállítása képzelhető el róluk, ami eleve sok sebből vérzett, és magában hordozta az alkotmányosság összeomlásának a lehetőségét. Innen már csak idő kérdése volt, hogy Murphy törvénye (ami elromolhat, el is romlik) mikor érvényesül.

Egy kétharmados Összefogás-győzelem esetén – ami eleve feltétele a “megállapodás” betartásának – viszont az is feltételezhető, hogy megtetszik nekik a Fidesz által felállított és előmelegített trón, és nem történik lényegében más, mint hogy megfordítják a pálya lejtését.

Szóval, az igazi garancia éppen az 500 nap nyomatékos bevállalása lenne arra, hogy valóban a jogállam létrehozása és a tisztességes arányos választások kiírása a valódi cél, és nem csak a hatalom megszerzése, amivel tovább folytatódna a kétpárti/egypárti vegetálás.

Bokros nevének mozgósító, vagy távol tartó hatásáról mindenkinek csak megérzései lehetnek. Nem készült ugyanis véleménykutatás arról, hogy konkrétan az 500 napos program milyen népszerűségű lenne. Egy nemrég készült felmérés szerint a piacgazdaságnak kb. 4%-os támogatottsága van nálunk. Tehát, ha nem is üres halmaz, de azért a polgári konzervatív tábor elég soványka. Akiknek viszont túl sok a Fidesz önkényessége, Bokros sem annyira vonzó, a baloldalra meg végképp nem szavaznának, azokra lehet, hogy mozgósító erővel hatna az 500 nap + előrehozott választás ígérete. Ezeknek a szavazatoknak a begyűjtése viszont lehet akár döntő jelentőségű is. Kétségtelen, az 500 nap ütősebben hangzik mint az alkotmányos megállapodás.

Béndek Péter beszél a konzervativizmusról a Pallas Páholyban (2013. dec. 3.):

Béndek Péter szerint a baloldali összefogás támogatása a konzervativizmus feladását jelenti, de szerintem csak egy taktikai kérdésen vitatkozik Bokrosékkal. Lássuk be, óriási siker lenne, ha a jogállamiságot sikerülne vissza, vagy inkább felállítani. Addig a pontig egy igazi konzervatív is emelt fővel együtt haladhat bárkivel. Ott viszont már a MoMa-n múlik, hogy továbbra is konzervatív marad-e, vagy csak “konzervatív matricává” lesz a baloldal vörösrozsdás csatahajóján (besorozva a PM zöld matricája mellé). Bár már itt tartanánk!

“Más szóval: a politikai hatalmat konstruktivista módon akarja használni a politikai társadalom ellenében, annak valós kulturális-politikai konfliktusaival nem vetve számot. Ahogy egyébként a Fidesz tette. Ami nem konzervatív.”

Itt vitatkoznék Béndekkel. A jogállam, a demokrácia helyreállításának szándéka ugyanaz a konzervatív érték, amiért ő is lelkesedik a PKP élén. A Fidesz pedig éppen nem erőltetett semmit a politikai társadalom ellenében, hanem meglovagolt és tovább gerjesztett egy nagyon káros tradíciót, a nacionalizmust, ami egyébként valóban nem konzervatív európai értelemben.

Szerintem Bokros pontosan azt a kulturális-politikai adottságot veszi figyelembe, hogy egy konzervatív világ felé most éppen ezzel a baloldallal együtt lehet lépni. Alkalmazva az angol mondást: Ha nincs kutyád, menj vadászni macskával!

“Az 500 napos helyreállító kormányzás korábbi koncepciójával Bokros legalább ezt a vádat elkerülhette volna, de ebben az új feltételrendszerben olyan koalíciót támogat, amely a mindenkinek mindent ígérő teljes ciklusnyi programjában a jogállam helyreállítását alkalmasint beetetésként használja (már amennyire ezt lehet Magyarországon).”

Mint fentebb írtam, fennáll a veszély, hogy a baloldal csak csalinak akarja használni Bokrost, de nagyon sok múlik azon, mi lesz abban az “alkotmányos megállapodásban”. Ha sikerülne velük elfogadtatni az 500 napos programot, azzal azonnal az egész Összefogás fölé magasodna, és a személyes sikert egy vereség esetén is el lehetne könyvelni. A langyosabb megállapodás nyílván langyosabb személyes eredményt hozhat csak.

Azt gondolom, hogy mind Bokros Lajos, mind Béndek Péter ugyanazokat a konzervatív értékeket képviselik, erről a taktikai lépésről szóló nézeteltérésük nem érinti a lényeget.

Van közöttük egy sokkal lényegesebb elvi különbség, mégpedig az EU föderációvá válásának kérdése. Béndek határozottan elveti a föderációt, míg Bokros, eddigi nyilatkozatai alapján, lényegesen megengedőbb nála. Ebben a kérdésben Béndekkel értek egyet maximálisan. Bárcsak ott tartanánk, hogy a MoMa és a PKP, két megkerülhetetlen pártként, ezen vitatkoznának a parlamentben.

Még valami. Béndek Péter baloldal-fóbiáját megértem. Amit nem értek, hogy ez miért nem kattan be a Fidesszel szemben is? Ugyanis, ha a Fideszről lepiszkáljuk a nacionalista guanót, akkor alatta sunnyog a kőkemény bolsevizmus. Ha ehhez még hozzáadjuk a lejtős választási rendszert, amelyben minden létező eszköz birtokában, hátszélben, teljes pályás letámadásban van a kormányoldal, az ellenzék pedig öngólokat rúg, teljesen mindegy, hogy a MoMa vagy a többi konzervatív a partvonalon kívülről kinek szurkol.