Tegyük világossá: nem akarunk a Gazprom legvidámabb barakkja lenni.” (Orbán Viktor, 2007)

 

Az Orbán-Putyin paktumról az égvilágon semmi nem jut eszünkbe. Mármint semmi eredeti. Minden elképzelhető aspektusát, keletkezésének nyilvánvaló okát, következményeit, hátterét bőséggel elemzik minden elképzelhető médiában. Az Orbán-Putyin paktumról az égvilágon semmi eredetit nem lehet megállapítani.

A különösen szabadpiaci és demokráciapárti szemszögből fontos közhelyeket viszont nem lehet eléggé hangsúlyozni. A hitelnyújtással, technológiai függőséggel megterhelt paktum évtizedekre orosz függőségbe taszítja az országot. A két új atomreaktort a Roszatom építheti, úgy 10-12 milliárd euróért, a projekt 80 százalékát az orosz fél hitelezi. (A deal árukapcsolást is magába foglal, elköteleztük magunkat hosszú távú gázvásárlás mellett is.) A döntést semmilyen nemzetközi tendereztetés nem előzte meg, úgyhogy sem az amerikai, sem a francia, sem a koreai, sem más potenciális versenytárs nem kapott esélyt.

Ennyit a gazdasági szabadságharcról (Fotó: ceskapozice.cz)

Ennyit a gazdasági szabadságharcról (Fotó: ceskapozice.cz)

Ahogy nem kapott esélyt a demokrácia minimum-követelménye sem. Sem parlamenti döntés, sem szakmai konzultáció nem előzte meg ezt a titokban előkészített döntést, és utólag sincs fogalmunk arról, mik az orosz hitelnyújtás feltételei, és hogy a világpiacihoz viszonyított várható költségekkel és a technológiai színvonallal jól járunk-e. Ez az egész a jelenlegi miniszterelnök, és nem az ország projektje.

Ráadásul, mint arra a Kard blog felhívja a figyelmet, a megállapodásra az elhíresült 2009-es parlamenti határozat sem hatalmazza fel a kormányt: az, hogy az Országgyűlés “..a paksi atomerőmű telephelyén új blokk(ok) létesítését előkészítő tevékenység megkezdéséhez” ad “elvi hozzájárulást“, abszolúte nem azt jelenti, hogy ebből ez következik, ami következett.

Atomenergiára természetesen szüksége van az országnak, örülhetünk, hogy nem alakult ki nálunk egy olyan, a zöldek folyamatos nyomására gyorsreagáló, atomerőmű-leállító hisztéria, mint Németországban Fukusima után. Az atom elég tiszta, elég biztos, eléggé megfizethető, és ha valóban lenne globális felmelegedés, azt nem érintené (szöges ellentétben a szénnel). Az egyre több területre kiterjedő putyinizmusra, és ezzel párhuzamosan hazánk egyre nyilvánvalóbb orosz elköteleződésére azonban véletlenül sincs szükség.

Az orosz atomenergia ugyanis egy egyre autokratikusabb, egyre államosítóbb haveri kapitalizmust fűt, erre utal az, hogy a gigaberuházásnak eléggé nyilvánvalóan egy szűk kormányközeli kör lesz a (tervek szerint egyharmadnyi) haszonélvezője. Építkezésekről van szó elsősorban. Na melyik cégre gondolunk?

“Mit jelent a keleti nyitás? Jóban kell lenni a kínaiakkal és az oroszokkal is. Ez nem bántja a ‘nyugati életformát’, ez lehetőséget nyit arra, hogy Magyarország független legyen. Azaz Budapesten dönthessünk arról, hogy mit és hogyan csinálunk. Orbán és Putyin megtalálta a közös hangot. Nem azért, amit az ellenzéki média áraszt, hogy mindketten autok­raták, vagy valami ilyesmik lennének, nem. Ellenben mindketten megértették, hogy a hazájukért kell tenni, hogy ez az első” – örvendezik a lakájmédia publicistája az ötvenes évek hangján, függetlenségünk elvesztését függetlenségnek tartva, ellenben gondosan idézőjelbe téve a nyugati életformát.

Ő már tudhat valamit: ideje berendezkednünk az idézőjel nélküli keleti életformára.