A globalizáció öl, butít, nyomorba dönt. A globalizáció véget vet a helyi kultúráknak, kihalnak miatta a kis népek, a bálnák, az őserdők és az indián nyelvek, leolvad miatta az Északi-sark. A globalizáció hozza ránk a frászt, ill. ami azzal egyenértékű, a kizsákmányoló multikat. Ez nyilván így van, hiszen mindenki így tudja, baltól jobbig, plusz a pápa. Még a Csík zenekar kiművelt emberfője is olyat  bír mondani, hogy “a globalizáció és az amerikanizálódás miatt háttérbe szorultak a nemzeti sajátosságok. Épp ezért éled most újjá a népzene, mert a Coca-Cola–mámorban az emberek igenis kíváncsiak rá, kik is ők valójában.” A globalizáció tehát gáz. Oh, wait.

Volt itt még valami apró aspektus, amiről elfelejtettünk szót ejteni? Volt, bizony. Miközben év végé felé mindenki előállt valami nagyon fontos statisztikai kimutatással, grafikonnak álcázott nettó hazugsággal, addig sehol nem esett szó az emberiség történetének egyik legnagyobb vívmányáról, amelynek illusztrációját az American Enterprise Institute (AEI) joggal nevezi “az évszázad grafikonjának”: 36 év alatt 80 százalékkal (!) csökkent a szegénység a világban.

Nyomornegyed Dzsakartában (fotó: Wikipedia)

Nyomornegyed Dzsakartában (fotó: Wikipedia)

Maxim Pinkovskiyés Xavier Sala-i-Martin közgazdászok adatai szerint az 1970-es 26,8%-ról 2006-ra 5,4%-ra zuhant azoknak a száma, akiknek naponta 1 dollárból vagy kevesebből kell megélniük. (Az OECD és a Világbank korábbi adatai is azt mutatták, hogy a legnagyobb változás 1980 és 1990 között következett be, ez idő alatt 1,4 milliárddal csökkent a szegények száma.)

“Szóval, mi okozta, mi magyarázza ezt? Az ENSZ? Amerika külföldi segélyei? A Nemzetközi Valutaalap? A központi tervezés? Nem. A globalizáció, a szabad kereskedelem, a nemzetközi vállalkozások fellendülése. Röviden, az amerikai típusú szabad vállalkozás rendszere, amely a mi ajándékunk a világnak” – nyilatkozta az AEI elnöke, és ezzel nehéz vitatkozni.

Ez tényleg olyan adat, amelyet nem hallunk majd sem a “globkrit” LMP-től, sem a balos vagy nemzeti szociktól, a Fidesztől meg pláne nem. Minálunk nemzeti konszenzus a globalizáció totális elvetése, vagy legalább “megszelidítése.” Miközben a fél harmadik világ épp amiatt panaszkodik az összes létező nemzetközi fórumon, hogy kihagyják a folyamatból, hogy nem eléggé engedik globalizálni a termékeit, polgárait, kultúráját.

Ez a blog általában igyekszik nem pragmatikus, hanem elvi, ill. morális alapon érvelni a kapitalizmus mellett, hiszen ez az egyetlen rendszer, amely az individualizmust, az egyén szabadságát, racionalitását és kreativitását jutalmazza. De azért ne menjünk el amellett, hogy a szabad vállalkozás, a relatíve szabadnak mondható nemzetközi verseny körülményei (mert a mítoszok dacára természetesen sehol nincs valódi laissez faire gazdaság) milyen hatást bírnak elérni – éppen ott, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Nemzeti, szűk látókörű protekcionizmusból, állami rezsiharcból, szocialista tervgazdaságból, ökobarát kisgazdaságokból, fasiszta kommunizmusból soha nem lesz gazdasági, kulturális prosperitás, szegénység-leküzdés. Minden külön értesítés heyett.