A “rezsicsökkentés” valójában egy megengedhetetlen beavatkozás a szabad piac működésébe, amelyet kizárólag a rövid távú politikai haszonszerzés, a legolcsóbb populizmus motivál. Mi, kapitalisták úgy gondoljuk, hogy az ezzel elért megtakarítás, ha van ilyen, nem azokon segít, akik arra valóban rászorulnak.

Lehet természetesen azzal érvelni, hogy a közműszolgáltató vállalatok “indokolatlan”, “kirívó”, netán “az emberek igazságérzetét sértő” profitra tesznek szert, de érdemes ezzel szembeállítani néhány egyéb megfontolást. Mindenekelőtt azt, hogy ha ezt az erőfölényükkel visszaélve teszik, akkor azzal szemben bárki jogosult a versenyhatóság előtt fellépni.

Másrészt nem vitás, hogy ezek a szolgáltatók olyan infrastruktúrákat tartanak fenn, amelyek kényelmessé teszik mindennapjainkat, s amelyekről csak akkor veszünk tudomást, ha hiányoznak. Harmadrészt mindezt versenyhelyzetben teszik: ma már egyáltalán nem csak helyi monopóliumok foglalkoznak például villamosenergia-szolgáltatással. A versenynél jobb eszközt pedig egyelőre senki nem talált ki a szolgáltatások színvonalának növelésére, illetve az árak elszabadulása ellen.

(Fotó: hvg.hu)

(Fotó: hvg.hu)

Ehhez képest a rezsicsökkentés nevű intézkedéssorozat közvetlenül megmondja a szolgáltatóknak, hogy mennyiért adhatják szolgáltatásaikat. Ami persze népszerű, és lehet mondani, hogy kivételes, de egyúttal azt is jelenti: semmi garancia nincs rá, hogy holnap ne a cipészeknek, a henteseknek vagy a fodrászoknak mondja meg az állam, mennyit kérhetnek a kuncsaftjaiktól. Indokolatlanul drága a hajvágás? Majd mi levisszük az árakat! (Indokolatlanul sokat bevételt termeltek egyes trafikok? Bezáratjuk őket!)

S legfőképpen: a rezsicsökkentés azoknak a javára is elvonja a szolgáltatók árbevételét, akik saját gazdasági teljesítményük folytán egyébként is meg tudnák fizetni a közszolgáltatások árát, amint meg tudják fizetni a jobb minőségű ruhát, élelmiszert, egészségügyi ellátást, felsőoktatást és autót. Ennek pedig más indoka és következménye nincs, mint az államfüggőség további erősítése, ami viszont visszafogja az innovációt, a versenyszellemet, ezáltal hosszabb távon éppen az ellentétes hatást éri el: nem lesznek új ötletek, nem lesznek olyan vállalkozások, amelyek jobbak akarnak lenni versenytársuknál, de lesznek pályázatírók és kijáró emberek.

Ugyanaz az állam, amely parancsszóval ajándékot adat híveinek, a ténylegesen az emberi lét minimumán élő hajléktalanokat viszont bünteti, majd, mint aki jól végezte dolgát, elégedetten hátradől, hiszen megoldotta a hajléktalan-kérdést.

Mi, kapitalisták mindezek miatt úgy gondoljuk, a rezsicsökkentésből származó előnyt jó szívvel nem fogadhatjuk el, ezért azt tartjuk helyesnek, hogy aki megteheti, ajánlja fel ezeket az összegeket jótékony célra. Várjuk azok csatlakozását a facebook-on a “Lemondunk a rezsicsökkentésről” nevű csoportban, akik ezzel egyetértenek.