Tom G. Palmer amerikai libertárius aktivista írása “Az erkölcsös kapitalizmus – amit az iskolában nem tanítanak” c. kötet előszavaként jelent meg. A könyv továbbra is megrendelhető a kesz.zoltan@szabadpiacalapitvany.hu mailcímen. 

A kapitalizmus kulturális, szellemi és erkölcsi értékek rendszere. Mint azt David Schwab és Elinor Ostrom közgazdászok a normáknak és a szabályoknak a nyitott gazdaságok fenntartásában betöltött szerepét vizsgáló, jelentős fejlődést elindító játékelméleti kutatásban megfigyelték, a szabad piacok határozottan azokon a normákon alapulnak, amik visszatartanak minket a lopástól, és amiknek bizalomnövelő hatásuk van.

A kapitalizmus távolról sem az érdekek ütközésének erkölcs nélküli színtere, mint amilyennek azt gyakran lefestik azok, akik annak aláásására illetve megsemmisítésére törekszenek. A kapitalista kölcsönhatás erkölcsi normák és szabályok által meglehetősen strukturált. A kapitalizmus tulajdonképpen a fosztogatás és a tisztességtelen szerzés etikai elveinek elutasításán alapszik, amik más gazdasági és politikai rendszerekben a gazdagok által bírt vagyon nagy része megszerzésének eszközéül szolgáltak. (Valójában a legtöbb mai országban és az emberiség történelmének túlnyomó részében széleskörűen elfogadott volt az a gondolat, miszerint azok akik gazdagok, azért gazdagok, mert elvettek másoktól, különösen pedig azért, mert rendelkezésükre állt a szervezett hatalom, a mai értelemben vett állam.)

Az ilyen kizsákmányoló uralkodó osztályok ezt a hatalmat monopóliumok megszerzésére és mások terméshozamának adók általi elkobzására használták fel, az állami kincstáron élősködtek és az állam által biztosított monopóliumokból illetve versenykorlátozó döntésekből húztak hasznot. Kizárólag a kapitalizmus körülményei között lehetséges az, hogy az emberek tömegesen válnak gazdaggá anélkül, hogy bűnözők lennének.)

Vegyük fontolóra azt, amit a történész-közgazdász Deirdre McCloskey “A nagyszerű ténynek” nevez:

“Az egy főre jutó reáljövedelem manapság meghaladja az 1700-as illetve 1800-as évekre jellemző értékeket, például Nagy-Britanniában és más olyan országokban amelyek tanúi voltak a legalább tizenhatos mutatóval rendelkező modern gazdasági növekedésnek.”

Ez példa nélküli az emberiség történelmében. McCloskey becslése valójában eléggé óvatos, nem veszi figyelembe ugyanis azt az elképesztő tudományos és műszaki fejlődést, aminek köszönhetően a világ különböző kultúrái a lábaink előtt hevernek.

A kapitalizmus az emberi alkotóerőt az emberiség szolgálatába állította azáltal, hogy tisztelte és támogatta a vállalkozói innovációt, azt a meghatározhatatlan tényezőt, ami magyarázatot ad arra az életmódbeli különbségre, ahogyan mi élünk illetve ahogyan elődeink generációról generációra éltek a 19. századot megelőzően. Az emberi létet jobbá tevő újítások nem csupán tudományos illetve műszaki, hanem éppúgy intézményi újítások is.

Különféle új üzleti vállalkozások önként hangolják össze emberek hatalmas tömegeinek munkaerejét. Új pénzügyi piacok és eszközök kötik össze emberek milliárdjainak megtakarításra és befektetésre vonatkozó döntéseit a nap huszonnégy órájában. Az embereket új távközlési hálózatok kapcsolják össze a világ minden tájáról. (A mai napon finn, kínai, marokkói, egyesült államokbeli és orosz barátaimmal folytattam telefonbeszélgetést, továbbá egyesült államokbeli, kanadai, pakisztáni, dán, francia és kirgiz barátokkal illetve ismerősökkel kommunikáltam a Facebookon keresztül). Új termékek kínálnak számunkra lehetőséget olyan kényelemre, boldogságra és műveltségre, ami az előző generációk számára elképzelhetetlen volt. (Ezt éppen az Apple MacBook Pro laptopomon írom.) Társadalmunkat ezek a változások számtalan módon drámaian eltérővé tették az összes korábbi emberi társadalomtól.

cap.-workforme - copyright RetroRed

A kapitalizmus nem csupán a vagyon felhalmozásáról szól abban a formában, ahogyan a “jövő építésére” buzdították szolgáikat a szocialista diktátorok. A kapitalizmus lényege az értékteremtés, nem csupán a kemény munka, az áldozathozatal vagy az elfoglaltság.

Azok, akik nem képesek megérteni a kapitalizmust, készek támogatni a munkahelyteremtő programokat annak érdekében, hogy munkát teremtsenek. Ezek az emberek félreértették a munka és még inkább a kapitalizmus lényegét. Egy sokszor idézett történet szerint Milton Friedman közgazdásznak bemutatták egy új csatorna építését Ázsiában. Amikor furcsállotta, hogy a munkások földmunkagépek helyett kis lapátokkal mozgattak meg hatalmas mennyiségű földet és sziklát, ezt mondták neki: “Ön nem érti, ez egy közmunkaprogram.” Válasza a következő volt: “Én azt hittem, hogy csatornát próbálnak építeni. Amennyiben munkahelyeket akarnak teremteni, akkor miért nem kanalat adtak nekik lapátok helyett?”

Amikor 1992-ben a merkantilista és klientelista H. Ross Perot indult az Egyesült Államok elnöki posztjáért, az elnökválasztási kampány során megtartott vitákon arról panaszkodott, hogy az amerikaiak tajvani számítógép-chipeket vásároltak, és burgonyaszirmot adtak el a tajvaniaknak. Úgy tűnt, hogy Perot szégyellte, hogy az amerikaiak csupán chipset adtak el. Magáévá tette Lenin azon gondolatát, miszerint hozzáadott értéket csak a gyári termelés tud létrehozni.

A Standford Egyetem közgazdásza, Michael Boskin helyesen mutatott rá arra, hogy amikor számítógép chipek vagy burgonyaszirmok dollárbeli értékéről beszélünk, akkor valójában a dollár értékéről beszélünk. Az értékteremtés független attól, hogy azt Idahóban burgonyatermesztés által vagy Tajpejben szilikon gravírozásával érik el. A komparatív előnyök modellje a kulcs a szakosodáshoz és a kereskedelemhez, semmi lealacsonyító nincs abban, ha valaki gazdálkodóként, költöztetőként vagy pénzügyi szakemberként teremt értéket (ma együtt dolgoztam három költöztetővel, amikor is könyvtáram nagy részét áthelyeztem, és szilárd meggyőződésem, hogy nagy mértékben hozzájárultak az értékteremtéshez az életemben).

A piac (nem pedig az arrogáns merkantilista politikusok) teszi láthatóvá számunkra, ha értéket teremtünk, szabad piacok nélkül ez azonban nem lehetséges.

A kapitalizmus nem csak arról szól, hogy emberek helyi piacokon vajat cserélnek tojásra, mint ahogy az évezredeken keresztül történt. A kapitalizmus lényege az értékteremtés az emberi energia és találékonyság az emberiség történelme során eddig soha nem látott mértékű mozgósításán keresztül, annak érdekében, hogy az átlagemberek számára olyan jólétet teremtsenek, ami a múlt leggazdagabb és leghatalmasabb királyait, szultánjait és császárait is elkápráztatta és megdöbbentette volna. A kapitalizmus a régóta körülbástyázott, kiváltságokon alapuló hatalmi-uralmi rendszerek lebontásáról és a karrier lehetőségének a tehetségek számára történő megnyitásáról szól. A kapitalizmus az erőszak meggyőzés általi és az irigység beteljesülés általi felváltásáról szól. A kapitalizmus lényege mindaz, ami lehetővé tette az életet, így a Te életedet is.

(Az egyedüli eszköz, ami szemben a mai átlagemberekkel, a királyok, szultánok és császárok rendelkezésére állt, az a mások feletti hatalom, továbbá az a jogosultság volt, hogy parancsolhattak nekik. Rabszolgák által épített és adókból finanszírozott óriási palotáik voltak, amikben azonban nem volt központi fűtés vagy klimatizálás. Voltak rabszolgáik és cselédeik, nem voltak azonban mosógépeik és mosogatógépeik. Futárok sokasága állt rendelkezésükre, nem voltak ugyanakkor mobiltelefonjaik vagy vezeték nélküli internetük. Voltak udvari orvosaik és mágusaik, nem volt azonban érzéstelenítőjük, ami enyhíthette volna szenvedéseiket vagy a fertőzések gyógyítására alkalmas antibiotikumuk. Hatalmasak voltak ugyan, mai mércével mérve azonban szánalmasan szerencsétlennek tűnnek.)

Folyt.köv.