Általánosan jellemző sajnos, hogy az emberek mindenért az államtól várnak segítséget, pedig számos területen a társadalmi összefogás jobb eredményeket ér el közvetlenül, mintha az állam közbeiktatásával igyekeznének megoldást találni.

A polgárok közvetlen akarat-kifejezésének egyik módja a népszavazás, illetve a népi kezdeményezés (ez utóbbit a Fidesz-kormány éppen mostanában készül kiiktatni). Nemcsak nemzeti szinten léteznek hasonló intézmények, az Európai Bizottság elé is lehet jogalkotási javaslatot előterjeszteni az európai polgári kezdeményezés révén. Ilyen kezdeményezés például jelenleg a médiapluralizmus védelméért folyik. Ezek az eszközök azonban vagy csak véleménynyilvánításra alkalmasak, vagy azokban az esetekben eredményesek, ahol a megoldás törvényi úton érhető el. Sokszor hatékonyabb megoldás ezért, ha közösségi szinten, magunk próbáljuk megoldani a problémákat.

Főleg beruházásoknál célravezetőbb a civil, helyi piaci kezdeményezés, mivel a pénz felhasználása itt általában hatékonyabb és átláthatóbb. Az adóból gyarapodó közpénzeket lényegében bármire költheti az állam, sokszor kevéssé transzparens és hosszadalmas, bürokratikus projektekre is. Azonban a civil pénzgyűjtések egy konkrét céllal szoktak létrejönni, ahol az átláthatóság már azért is fontos, mert így nagyobb bizalommal adakoznak az emberek.

A civil összefogással sok mindent el lehetne érni. Míg Magyarországon az emberek saját lakásaik felújítására is állami és önkormányzati segítségért folyamodnak, és meglepődnek, ha ez a segítség nem megfelelően valósul meg, addig Németországban például a polgárok a saját pénzükből felállítottak egy egész templomot.

A drezdai Frauenkirche

A drezdai Frauenkirche

A drezdai Frauenkirchét a második világháborúban a szövetségesek lebombázták, és Németország egyesítésig a romok emlékhelyként szolgáltak. Azonban a polgárok szívügyüknek tekintették a templom helyreállítását, és kampányba kezdtek. Hamar nagy sikere lett az összefogásnak, nemcsak a helyiektől, hanem több másik országból is érkeztek adományok, például az Egyesült Királyságból, ahol prominens személyek felkarolták a vállalkozást. A 2005-ben felszentelt templom újraépítése összesen 182.6 millió euróba került, melyből csak 70 millió jött közpénzből. Maga az újraépítés sem kezdődhetett volna meg a civilek összefogása nélkül, hiszen ők, és nem az állam kezdeményezte az akciót.

Hazánkban is van példa olyan összefogásokra, ahol az állam helyett a polgárok saját kezükbe veszik az ügyeket, bár kevés, és ezek sem igazán nagyszabásúak. Az egyik ilyen eset, hogy szemben a hajléktalanrendelet ellen tiltakozókkal, akik naivan azt várták, hogy elérnek valamit a demonstrációikkal, egy lakóház összefogott és befogadott egy hajléktalant. Ez természetesen még nem nyújt megoldást a problémára, de megmutatja, hogy igenis lehet cselekedni állam, ill. önkormányzat nélkül is.

Egy másik eset a Fotózz fekete Ford Fiestát néven vált híressé: egy ellopott autót a tulajdonos indította játék és a közösségi média segítségével találtak meg gyorsabban és eredményesebben, mint ahogy arra a hatóságok képesek lettek volna.

A közösségi médiák kivallóan alkalmasak a civil kezdeményezések népszerűsítésére, és céljaik elérésére. A 2013-as fülöp-szigeteki tájfunt követően a civil szervezetek és a multinacionális cégek az elsők között siettek a katasztrófa sújtotta terület segítségére. A Google térképes szolgáltatása lehetővé tette, hogy jól látszódjanak, mely területeken van a legnagyobb szükség a segítségre, illetve asszisztált ahhoz is, hogy eltűnt emberekről információkhoz lehessen jutni.

Természetesen nem szabad megfeledkezni az egyházak karitatív tevékenységéről sem, azonban azt leszámítva, hogy rengeteg embert tudnak megmozgatni, nem kifejezetten transzparens a működésük.

A civil kezdeményezések mellett szól tehát, hogy számos ügyben hatékonyabban működnek, mint az állami megpldások, mivel átláthatóbbak, lokálisan, és alulról építkeznek, vagyis közelebb vannak a problémához. Ráadásul a szereplők lényegesen jobban motiváltak, mint az amúgy is csak mások pénzét költő állami bürokraták.