Írtam már itt a blogon Matt Ridley: A józan optimista című könyvéről. Ott szerepel a két ősember példája, ami remekül mutatja be a munkamegosztás értékteremtő hatását.
Röviden: ősembereinknek napi egy halra van szükségük a megélhetéshez, de a halfogáshoz kell egy horog is. Adam három óra alatt készít el egy horgot és négy óra alatt fog meg egy halat. Oz sokkal ügyesebb: neki két óra kell a horogkészítéshez és egy óra a halfogáshoz. Ha kooperálnak, mindketten nyerhetnek egy órát: Adam hat óra alatt elkészít két horgot, Oz két óra alatt fog két halat. Ridley ezt a ricardo-i komparatív előnyöket illusztráló, portugál bor és angol vászon példa alapján konstruálta, közelebb hozva ezzel a munkamegosztásból származó haszon megértését a nem gazdasági képzettségű olvasóhoz.
Ősembereink igen alkalmasak arra, hogy rajtuk szimuláljuk a gazdaság működését. A közgazdászok egyébként imádják a stilizált tényekből felépített modelleket, ahol minden egyéb tényezőtől eltekintenek, illetve változatlanul hagyják azokat. Hát tegyünk most mi is így ősembereinkkel.
Legyenek ketten egy zárt társadalom, két erőforrással: a horog anyagával és a megfogható hallal. Sőt, álljon rendelkezésre korlátlanul tüske, inda a horogkészítéshez! Mi a legfőbb érték e stilizált társadalom szereplői számára? Az az idő, amit nem kell a létfenntartásra fordítaniuk. (Hm, mi nem így vagyunk a szabadidővel?) Ha megvalósul a fenti munkamegosztás és csere, akkor a társadalmi összes érték növekszik: két órát megtakarítanak a létfenntartási tevékenységből. Egyet Adam kap, egyet Oz. Igazságos ez a csere? Az. Jól jár az egyén is, meg a társadalom egésze is? Jól. És mégis baj van vele.
Adam a megnyert idővel is hat órát dolgozik, míg Oz csak kettőt. Adam tehát rosszul fogja érezni magát a munkamegosztásban és változtatni akar az arányokon. Attól függően, hogy mit választ, a kimenetek egészen eltérő eredményre vezetnek. A leginkább kézenfekvő megoldás: egyre gyakorlottabban készíti a horgokat, új fogásokat, megoldásokat talál ki, és így egyre rövidebb időt kell a két horog elkészítésére fordítania. Oz helyzete ekkor nem változik, Adamé javul és nyer a társadalom egésze is. A másik lehetőség: szabad idejét arra használja, hogy javítsa a halfogási képességét.
Ha ez három óra alá csökken (mondjuk: kettőre), akkor már nem érdemes fenntartania a cserét. Ő öt óra alatt (3 óra horogkészítés + 2 óra halfogás) jut egy halhoz, Oz pedig három alatt (2 óra horogkészítés + 1 óra halfogás). Adam nyer (persze egy csomó szabadidő előzetes befektetése árán), Oz veszít (meg is érdemli, ha ő meg nem javítja egyik képességét sem), a társadalom egésze változatlan helyzetben marad.
Na, és mi van akkor, ha Adam nem Adam, hanem Ádám? Oz meg mondjuk Jóska? Baj.
Ádám lázadozni kezd, hogy miért kell neki többet dolgoznia Jóskánál. Úgy érzi, Jóska az ő rovására nyer szabadidőt, tőle veszi el az értéket. Tehát “igazságos” munkamegosztást követel. Ha ez úgy valósul meg, hogy visszatérnek a kiindulási ki-ki a maga horgát gyártja és maga halát fogja alapra, akkor a munkamegosztáshoz képest mindketten veszítenek egy órát, a társadalom kettőt. De ha elég modern Ádámunk van, akkor azt fogja követelni, hogy Jóska, mint nehéz helyzetű társának, adjon neki karitatívan, ellenszolgáltatás nélkül a saját halából. Ekkor Ádám hét órát dolgozik, Jóska hatot, a különbség csökken, de Ádám még mindig hátrányban érzi magát. A társadalom viszont három órát veszít (a munkamegosztáshoz képest ötöt), és van egy felesleges hala, ami senkinek nem kell. (Igen, már éltem és dolgoztam azokban az időkben.)
Innen már csak egy lépés az, hogy Ádám nem csinál horgot, nem fog halat sem, hanem Jóska elkészíti a két horgot és megfogja mindkettőjük halát. Na, ezt nevezik sokan szolidaritásnak. A társadalom nyer a ki-ki változathoz képest négy órát, a munkamegosztáshoz képest kettőt, Ádám az elsőhöz képest hetet, a másodikhoz képest hatot. Csak szegény Jóska jár rosszul: a “ki-ki a magáét” felálláshoz képest három órát, a munkamegosztáshoz képest négyet bukik. Ő az, aki – sikeresebbként – áldozatot hoz a társadalmi jólét érdekében. Ha esetleg ehhez nem lenne kedve, akkor Ádámunk tudni fogja, mivel töltse ki a megnyerhető időt: fegyvert készít, és azzal kényszeríti Jóskát a halfogásra. Csakis a nagyobb társadalmi jólét érdekében persze.
Nyilván más a helyzet, ha Ádám gyerek, nagyon öreg, vagy megsérül, mint akkor, ha cselekvőképes. Jóskáé – aki a halat fogja – a jog, hogy döntsön: támogatásra méltónak tartja-e Ádámot. Még az is lehet, hogy tetszik neki, hogy Ádám szobrot farag, vagy a tűz feltalálásával kísérletezik, ezért szívesen fog neki halat, nem várva el horgot cserébe. Vagy eltartja Ádámot csak azért, hogy ne maradjon egyedül. De ez az ő döntése. Ádám megpróbálhatja meggyőzni, de nem kényszerítheti. Ha ilyesmivel próbálkozik, akkor Jóska jogosan áll ellen. Ha a második horog és hal helyett ő is fegyvert készít – és miért is ne tenné? -, akkor eljutnak a polgárháborúig.
Most nem fogom megvonni a párhuzamokat a fenti magatartás típusok és a különféle ideológiák között, pláne nem akarom őket pártprogramokhoz kapcsolni. Nem nehéz észrevenni, hogy nagyjából minden politikai szereplő Ádámot bombázza, az ő szavazatát akarja megszerezni. És Jóska halát ígéri neki cserébe.
Nagy szükség volna egy olyan pártra, amelyik Jóskának szóló üzeneteken, programokon gondolkodik. Ha nem azon, hogy tudna munkamegosztás révén kevesebb munkával halhoz jutni (Miért is olyan elképzelhetetlen ez Magyarországon?), de legalább azon, hogy csak a saját halát kelljen megfognia.
Nem, ne jöjjetek nekem a közszolgáltatásokkal! Jóskát csak azok a szolgáltatások érdeklik, amik a horoghoz jutást, a halfogást, meg a szabadideje eltöltését segítik elő. Azok nem, amik Ádámnak osztják újra az ő halait.
15 hozzászólás
Pope Francis: “Some people continue to defend trickle-down theories which assume that economic growth, encouraged by a free market, will inevitably succeed in bringing about greater justice and inclusiveness in the world. This opinion, which has never been confirmed by the facts, expresses a crude and naive trust in the goodness of those wielding economic power and in the sacralized workings of the prevailing economic system. Meanwhile, the excluded are still waiting.”
@balazscserpak
Furcsállom, hogy bevallottan libertáriusként csak így simán beletörődsz.
A mondanivalóm lényege ez volt:
“Friedman ágendája még tovább tolná a rendszert az embertelenség irányába. A libertarizmus Miss Libertynek öltözött fasizmus.”
Ideológiát váltottál?
@ Windinyourface Hippy:
Igazad van.
@balazscserpak, elvesztetted a fonalat. Egyáltalán nem mondtam, hogy az a “midenhol létező” kapitalizmus minden tekintetben jó volna. Csak annyit mondtam, hogy van, és kész. És, hogy fölösleges érte rajongani. Friedman ágendája még tovább tolná a rendszert az embertelenség irányába. A libertarizmus Miss Libertynek öltözött fasizmus. Ha valahol gyökeret eresztene, ott rövid időn belül olyan fokú korporatokrácia alakulna ki, amit még nem látott a világ, de a lelkében mindig is rettegett tőle.
@Windinyourface Hippy:
Rendben van, erről is lehet beszélni, csak akkor ne keverjük a kettőt. Van az a kapitalizmus, ami mindenhol létezik és nincs is vele baj szerinted sem és szerintem sem. Van a másik az, amire általában mindenki gondol. Te ezt kárhoztatod, de ennek alátámasztására Friedman-t idézed, aki eben az esetben az elsőről beszél.
@balazscserpak, az az *értelem* Friedman számára is világos. Nem tagadja. Tehát minden ország kapitalista; nincs kivétel. Éppen ezért, a kapitalizmus olyan, mint nitrogén a légkörben: van belőle bőven, és kész. Semmi értelme rajongani érte. Nyilvánvaló. Amiért érdemes dolgozni, az az, hogy a kapitalizmusnak ne az embertelen változatai terjedjenek el. De ez a blog pont azon van, hogy mégis az embertelen változatait népszerűsítse.
De maradjunk a ti szűkítő értelmű szóhasználatotoknál, vagyis az a ti kapitalizmusotok, ami a tőkekoncentráció aránytalanságát embertelenül szabadon képes engedni; ahol a 99% zsigerből gyűlöli az 1%-ot a fékezhetetlen kapzsisága és embertelensége miatt. Szóval, ez az a rendszer, amivel szemben kritikus vagyok sokakkal együtt. És sajnos ez az embertelen kapitalizmus nagyon el van még terjedve különböző “alfajaiban”, amelyek pusztítanak élőt és élettelent egyaránt.
@ Windinyourface Hippy
:) persze, hogy elindítottam. ki nem hagynék egy Friedman videót
Friedman ezt mondja:
“First of all there’s a sense in which every country in the world is capitalist. Soviet Union is capitalist. Every country in the world has large capital under control and the real question is of course the organization whereby the capital is controlled. In the Soviet Union it is controlled by the state or by officials of the state.”
“First of all there’s a sense in which every country in the world is capitalist” – tehát egyfajta értelemben. Mégpedig abban az értelemben, hogy…”Every country in the world has large capital under control”. Mi lehet az a tőke, ami minden országnak megvan? Föld, termelőeszközök, humán erőforrás. Mi más lenne? Ha neked ettől kapitalista egy ország, akkor mondd meg, hogy 1. mi a problémád vele, 2. milyen “nem-kapitalista” országot tudnál elképzelni (még egyszer: ebben az értelemben nem kapitalistát)
A kapitalizmus pusztít.
Hogyan számítod ki a pénzben kifejezhető értékét az emberi életnek? / How do you calculate the cash value of human life:
http://youtu.be/jzqXl3lnYJM?t=16m46s
Ahol szabadon garázdálkodhat a piac, ott a földed, vized, levegőd, és az élővilág pusztul. Ja, meg még a melósok/pógárok egészsége is. Mind-mind a sok gagyi vackok meg mérgek miatt.
@balazscserpak, elindítottad a videót? Friedman egyértelműen azt állítja onnan, hogy MINDEN ORSZÁG A VILÁGON KAPITALISTA, A SZOVJETUNIÓ IS KAPITALISTA… És itt nem csak a gépekről beszél. Ezt te is tudod.
És képzeld, van egy olyan érzésem, hogy ez az egész kapitalizmus blog nem a barátságos kapitalizmusokért rajong (pl. Skandinávia), hanem annak minél embertelenebb formáit kívánja népszerűsítneni.
Imreberente, te emeber vagy te … ?
Hetei Dániel, nem csodálom, hogy így leegyszerűsítve tetszik.
A következő írás címének azt javaslom, hogy “Faékeknek” … akkor majd még több olyan embernek fog tetszeni, akik olvasás közben rájönnek, hogy kapitalisták szeretnének lenni.
Nos, van egy pici probléma aminek érzékeltetésére három szereplő kell:
– Jóska, aki két óra alatt horgot készít és egy óra alatt fog halat (képzett, termelékeny dolgozó)
– Ádám, aki három óra alatt készít horgot és négy óra alatt fog halat (minimálbéres dolgozó)
– Feri, aki nem csinál semmit.
A szocialista politika progresszív adózást javasol, nem adóztatva a minimálbért. Ádám megcsinálja a két horgát és kész. Jóskát viszont egy egész halra megadóztatják, ő csinál egy horgot és fog 3 halat. Bár még mindig gazdagabb Ádámnál (5 órát dolgozik, míg Ádám 6-ot), egyértelműen rosszul jár.
A “jobboldali” politika egykulcsos adót vezetne be, mindkettejüket fél-fél halra adóztatva, így Ádám 3 horgot csinál, Jóska 3 halat fog. Így mindkettőjük munkaideje pont 50%-al nőtt, ami “igazságos”.
Jóska a “jobboldalra” szavaz.
Ádám a szocialistákra.
Feri meg arra, aki hangosabban kampányolt, MERT NEKI AZTÁN MINDEGY kitől kapja a halat.
Változást az hozna, ha lenne olyan párt amely kimondaná, hogyha Feri akár éhen is halhat, ha nem megy el valamit dolgozni. De ilyen párt és ideológia nincs. Ezen a blogon se. Minden egyes cikkben ott a “rászorultsági elv” és a halra mindenki rászorul, hisz anélkül éhezne. Amíg nem mondjátok ki, hogy a VALÓBAN rászorulóknak se adnátok államilag semmit, hanem az egyéni adakozásra bíznátok a sorsát, addig semmivel nem vagytok kapitalistábbak Marxnál. Egyetértetek a lényegben, hogy Ádám+Jóska adjon halat Ferinek. Csak abban a lényegtelen kérdésben vitáztok, hogy melyikük mennyivel szálljon be Feri halába.
Nekem nagyon tetszik az írás! Ez a modell szemléletesen megmutatja, hogy milyen munkamegosztási alapelvek szerint kell működnie egy normális társadalomnak és gazdaságnak. Nem olyan bonyolult ám ez! Például a volt szoc országok rendszerváltás utáni sikeresebb korszakaihoz (ezekből volt jó pár és sok most is tart) nem kellettek/kellenek különlegesen okos emberek, csak olyanok, akik átlátják az efféle egyszerű modelleket.
A modell “ádám-jóskásítása” az írás végén ugyebár a sajátos magyar választ mutatja be a modellbeli feladványra, egyszersmind a választ arra, hogy miért nincsenek sikeres korszakaink.
Az Ádámok torz gondolkodása pedig most éppen Viktorokat terem. A Viktorok eszesek, ravaszak, de mégsem hajlandóak az efféle egyszerű feladványok megoldására, inkább az “ádám-jóskásítás” különféle módozatain mesterkednek (hol itt a simplicity?!)
Az ilyen nagyon primitív módon didaktikus, általános iskolás tanmeseszerű, szájbarágós unalmas szarok, mint ez az írás is, a rendszerváltás idején készített propagandisztikus szarokat idézi. Nem ansinn írta véletlenül a Szomszédok azon részeit, amelyek a piacgazdaságra és a kapitalista gondolkodásra akarták nevelni az elmaradott magyarokat? Netán a Frici a vállalkozót?
@ Windinyourface Hippy
A korábbi hozzászólásaid között volt olyan, amelyik vitára érdemes volt (még tartozom is egy válasszal:)), de most egyszerűen a szavakkal vagy a definíciókkal játszol. Friedman annyit mond, hogy a Szu-ban is volt ‘capital’, magyarul tőke, még magyarabbul gépek. Ebből a szempontból természetesen nincs olyan gazdaság, amelyik ne lenne kapitalista. Szerintem te sem tudnál ilyen rendszert álmodni.
Ha az legjobb érved a kapitalizmus ellen, hogy a SZU is kapitalista volt, akkor vagy te vagy a legpofátlanabb troll, akivel valaha találkoztam, vagy simán megőrültél. No offence.
A poszt egyébként nem is a tőkéről, hanem a központi újraelosztásról és mondjuk munkaszervezésről szól. De hát tudod te ezt.
Szánalmas, hogy jellemzően csak elméleti szinten foglalkoztok a problémákkal, és nyamvadt tankönyv szerű és oktató film jellegű anyagokat osztotok meg. A valódi világban pedig a kapitalizmus pusztít. Már Milton Freedman is megmondta, hogy MINDEN ország kapitalista, így a Szovjet Unió is kapitalista: http://youtu.be/0Q6S1LjU92Y?t=2m28s
Szóval, a kapitalizmus PUSZTÍT. Hiába kozmetikázzátok.
Véleménye van? Ossza meg velünk!
Jelentkezzen be az alábbi szolgáltatások valamelyikével:
Enter your WordPress.com blog URL
http://.wordpress.com
Proceed