November 5-én az Európai Unió Bizottsága nyilvánosságra hozta őszi előrejelzését, ami néhány kedvező számot tartalmaz Magyarországról. A tavaszi előrejelzés még a magyar GDP 0,2%-os növekedését várta idénre és 1,4%-ot jövőre, a most megjelent becslés pedig 2013-ban 0,7%, 2014-ben 1,8%. Zsigó Róbert Fidesz-szóvivő mindjárt oda is nyilatkozott, hogy az Európai Unió bizalmat szavazott a Fidesz-KDNP gazdaságpolitikájának, lám, Magyarország valóban jobban teljesít.

Hát, attól függ, mihez képest. Mert például az államadósság GDP arányos mértékét idénre a tavaszi 79,7% helyett 80,7%-ra várják, jövőre is marad az egy százalékkal magasabb érték, 79,9 % a prognózis. A költségvetési hiányt idén 2,9, jövőre 3,0%-ra jelzik, aminek teljesülése – és a visszacsúszás a túlzott deficit eljárásba – hajszálon múlik. Az előrejelzés a “no policy change” elven alapul, ami nem választási prognózis, hanem szokásos eljárás: az előrejelzés készítésénél csak a már bejelentett intézkedéseket vették figyelembe, azokat, amikről még csak szó van, nem.

Így a három százalékos hiányprognózisba nem számították bele a hús áfa mérséklését, a családtámogatások kiterjesztését és a devizaadós háztartások kimentését. (Sem a rezsicsökkentés várható következményeit: cégvásárlást, veszteségpótlást, stb. Erről nem is írtak, a rezsicsökkentés csak az infláció mérséklődésében játszik szerepet a bizottsági anyag szerint.) A strukturális deficit 2013-ról 2014-re másfél százalékkal romlik és a kedvező teljes hiány csak a GDP 0,4%-át kitevő (általános és különleges) tartalékok befagyasztásával érhető el.

Van azonban gond a GDP prognózissal is. Az előrejelzést a pénzügyi főigazgatóság készítette szabvány módszerek szerint, azaz a jövedelem elosztását becsülték meg, azt nem közölték, hogy szerintük hogyan állítják elő. A Bizottság már optimistán ítéli meg a fogyasztás nemzeti összterméknövelő hatását, idén már meghaladja az exporttöbbletét, jövőre pedig szerintük akkorára nő a különbség, mint a 90-es években. Ennek forrása a rezsicsökkentés miatt megnövekvő reáljövedelem. Tehát a magyar belső kereslet növekedése lesz a GDP húzóereje, nem csoda, hogy ez az import növekedésével jár és elrontja a külkereskedelmi egyenleget.

Így viszont kissé nehezen érthető a beruházások várt megugrása. A Bizottság anyaga részben a kormányzati programokkal magyarázza, de az MNB növekedési hitelprogramjának kedvező hatásaként jövőre már az üzleti szektor növekvő beruházásaira is számítanak. Ami persze lehet, ha a cégek látnak bővülő piacot, de a prognózis a tavaszinál gyengébb világgazdasági és euró-övezeti növekedésre számít, tehát a beruházások a rezsicsökkenés miatt megemelkedő belföldi keresletet szolgálnák ki. Ez a léc igencsak rezeg, ez a GDP prognózis valóban nagyfokú bizalmon alapul, kevésbé az ún. “konzervatív becsléseken”.

Az előrejelzéshez adattáblákat tartalmazó melléklet is társul. Ezt nézegetve egészen kellemetlen dolgokat is találunk. Pl. a diadallal fogadott megnövelt GDP sem lesz elég ahhoz, hogy a térség országai ne bizonyuljanak sikeresebb válságkezelőnek hazánknál, egyedül a most csatlakozott Horvátország tudta még nálunk is kevésbé ledolgozni a visszaesési sokkot.

GDP változás volumene, 2008= 100

 1

(Forrás: EC, saját számítás)

Még rosszabb a helyzet, ha azt nézzük, hogyan alakult a kibocsátási rés nevű mutató. Ez a potenciális GDP és tényleges közötti különbség alakulását mutatja, vagyis azt, hogy a vizsgált gazdaság hogyan tudta kihasználni helyzeti és szerkezeti adottságait. Amiben a megvalósított gazdaságpolitikának meghatározó szerepe van.

A kibocsátási rés volumene, 2008 = 100

2

(Forrás: EC, saját számítás)

A lemaradás nem véletlen. Mi itt a Kapitalizmus blogon – sokak neheztelését kiváltva – folyamatosan hirdetjük, hogy a túlzott állami szerepvállalás fékezi a gazdaságot. (Persze, sok más káros hatását is bemutatjuk.) Nos, a térség országaitól való rohamos leszakadásunk egyik (ha nem legfőbb) magyarázata valószínűleg itt rejlik:

Állami újraelosztás mértéke a GDP arányában

Kiadások:

kiadás

Bevételek:

bevétel

(Forrás: EC)

Ha jobban megnézzük, ez a “sikertörténet” éppen úgy alakult, mint az egy héttel hamarabb publikált világbanki Doing Business 2014 helyezésünk. Ott egyetlen részmutatónk értéke nem romlott, egyeseké még kicsit javult is, mégis két helyet visszaestünk a rangsorban egyszerűen azért, mert mások többet javítottak. Az egyik legrosszabb helyezést egyébként ott az adózásban értük el, ez is az újraelosztás bénító voltára utal. És emiatt nehéz elhinni azt a beruházási előrejelzést, amit a Bizottság prognosztizált Magyarország számára.

Stadionunk lehet, hogy lesz, jövedelmet termelő kapacitásaink viszont még az olcsó hitelből sem fognak nagyon bővülni. Nagyok a kockázatok. Az unió szerint még “no policy change” esetén is, de választási évben mikor volt itt kiszámítható gazdaságpolitika?