Két autós halad egymással szemben egy elhagyott úttesten. Ha valamelyikük elrántja a kormányt és kitér a másik útjából, veszít. Ha mindketten kitérnek, a játék döntetlennel végződik. Ha viszont egyikük sem rántja el a kormányt, összeütköznek és talán meg is halnak. Az 50-es, 60-as években a fiatalok körében valóban létezett játékról van szó, amely a játékelméleti irodalomban a kétszemélyen nem-kooperatív játékok egyik klasszikus típusaként ismert, és általában chicken game, magyarul gyáva nyúl játék néven szokás emlegetni.

A játékban mindkét játékos jobban jár, ha valamelyikük elrántja a kormányt, mintha akár mindketten ezt teszik, akár pedig ha egyikük sem teszi ezt. Nem mindegy azonban, ki lesz az, aki beadja a derekát.

Egyfajta gyáva nyúl játékot játszottak az utóbbi hetekben az amerikai kongresszus demokrata (oldalukon az elnökkel) és republikánus képviselői is. A tét az Obama elnök egészségügyi csomagja (ismertebb nevén Obamacare) finanszírozásának, forrásainak biztosítása volt, amit a republikánusok obstruálni próbálnak, és amit a kormány mindenképpen szeretne keresztül vinni.

A republikánusok – egyébként joggal – arra hivatkoznak, hogy a programhoz valójában nincs meg a fedezet, és számos bizonytalanságot hordoz magában a végrehajtása, míg az elnök és a demokraták – szintén joggal – zsarolásnak minősítik a republikánusok viselkedését, és arra hivatkoznak, hogy a programról szóló törvényavaslatot már 2010-ben elfogadták, így annak forrásait a Kongresszusnak biztosítania kell. A végeredmény az lett, hogy nemcsak az Obamacare-t, hanem más kiadásokat is időlegesen beáldoztak, ugyanis a szabályok szerint ha időben nem sikerül megállapodni a költségvetésről (tehát senki nem húzza félre a kormányt), részlegesen le kell állítani a kormányzati szolgáltatásokat (tehát megtörténik az “ütközés”).

A közvélemény nagy része egészen az utolsó percig úgy gondolta, az “ütközést” elkerülendő a vitás felek végül belemennek egy alkuba, azonban nem így történt, éspedig nem véletlenül. A politikusok büdzsé-huzakodása ugyanis egy fontos ponton különbözik a klasszikus gyáva nyúl játéktól: a döntéshozók a döntésük költségeit nem közvetlenül maguk viselik, hanem ráterhelik az állampolgárokra. Ebben az esetben is ez történt, mind az elnök és a demokraták, mind a republikánus kongresszusi többség nyerni akart, a politikai összeütközés költségeit pedig az állampolgárok viselhetik.

shutdown-rt

De valóban olyan rossz ez a helyzet? Az, hogy a kormány “leáll”, pozitív asszociációkhoz is vezethet, s valóban, sok libertárius meggyőződésű állampolgár örömmel fogadta a “shutdown” hírét, mondván, a shutdown ideje alatt azokat az ún. “non-essential” szolgáltatásokat korlátozza az állam, amelyeket amúgy is korlátozni kellene, az “essential” minősítésű szolgáltatások viszont ez idő alatt is működnek. Másrészt az is felvethető pozitívumként, hogy a shutdown alkalmas eszköz a kormányzati túlköltekezés megakadályozására, vagy legalábbis lassítására, és így mintegy része a fékek és ellensúlyok eszközrendszerének. A kongresszusi zsarolás tehát ebben az értelmezésben akár a nemzet érdekét is előbbre viheti.

Habár a fenti érvekben van igazság, a shutdownnak mégsem érdemes örülni a következő okok miatt:

– Először is, bár lehet azt mondani, hogy a kormánynak nincs helye a jelenleg vállalt feladatai nagy részében, aligha tekinthető a fair és kiszámítható kormányzás bizonyítékának, ha a kormány egy időre leállít olyan szolgáltatásokat, amelyek teljesítése beépült az emberek várakozásaiba, és nem fizeti ki azon dolgozókat, akik a “non-essential” kategóriába tartozó szolgáltatásokat üzemeltetik.

– Egy második dolog, ami miatt nem örömhír a shutdown az, hogy az essential/non-essential kategóriákat többnyire nem az alapján húzzák meg, hogy mely területeken van legnagyobb haszna a kormány tevékenységének (és mely területeken okoz főként károkat), hanem inkább aszerint, hogy a politikusok, a hivatalnokok és az állam közelében lévő érdekcsoportok számára mi az, ami a legnagyobb hasznot hozza.

– Végül pedig, a költségvetési huzavona elvezethet az adósságplafon eléréséhez, amivel kapcsolatban megint csak az az optimista álláspont, hogy a kormány túlhatalmát korlátozza, másrészt viszont ez már a bizonytalanság fokozásával fenyegetné az Egyesült Államok hitelképességét, és valóban lényeges kormányzati szolgáltatások szüneteltetését is jelentheti.

A jelenlegi helyzet ennél jóval kevésbé súlyos, és egyébként immár 18. alkalommal történik meg az Egyesült Államok történetében, jól jelezve, hogy ez a mindenkori elnök és a vele szemben álló Kongresszus küzdelmében viszonylag gyakori “baleset”. És úgy tűnik, az ilyen ütközések egy csomagban járnak a fékek és ellensúlyok sajátos amerikai rendszerével. A veszélyesebb gyáva nyúl játék, vagyis az adósságplafon körüli alkudozás, pedig még hátra van.

(Fotó: rt.com)