“Lőj le veszélyes gengsztereket, lopd el ártatlan civilek autóját, élvezd a Grand Theft Auto izgalmait az ingyenes, online GTA játékok egyikében! (…) Pusztíts Vice City-ben, öld meg az ellenséges bandatagokat, éld a bűnözők életét!” –  hirdeti magát a számtalan GTA-klón egyike, magáévá téve az eredeti játék, khm, alapfilozófiáját. A GTA azért jó, mert ki sem kell mozdulni a PC mellől, be sem kell lépni a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, mégis “csatlakozhatsz utcai bűnözők bandáihoz, vagy beléphetsz a nagy maffiavezérek közé.”

Most pedig itt a várva várt V. rész, amely hatalmasabb, látványosabb és profibb (nem utolsósorban drágább) bármelyiknél. A hírek szerint 265 millió dolláros fejlesztésű játék már az első napon 800 milliót hozott a Rockstar North cégnek, a harmadik napon megvolt az egymilliárd dollár, hiába, ilyen a kereslet, kínálat, nem véletlenül ünnepelte az egyik konzervatív blog “a kapitalizmus, az amerikai gazdaság győzelmeként” a sikert.

Ironikus módon azonban most már filozófia is van a GTA-hoz: az antikapitalizmus filozófiája. Ez, lássuk be, elég ironikus. És nemcsak azért, mert a GTA IV-nek anno született marxista kritikája is.

A Grand Theft Auto eddig is egyfajta túlpörgetett szatírája volt a kriminális életmódnak, végre büntetlenül ki lehetett próbálni a lopásokat, (bér)gyilkosságokat, a szervezett bűnözésben való részvételt, és bár a sztori ezúttal más, alapvetően most is a szerepjáték a siker motorja.

Három antihős-főszereplő bőrébe bújhatunk az egyes missziók (értsd rablások) végrehajtásához, a legbrutálisabb karakter az idősödő, drogos gyilkos Trevor, aki különös kegyetlenséggel és nihilizmussal végzi, ami itt a jelek szerint a dolga. Már a megjelenés napján botrányt kavart, emberi jogi szervezetek tiltakoztak is ellene, hogy Trevort alakítva a játékosnak  meg kell kínoznia az egyik szereplőt a továbbjutáshoz, miközben a játékban folyamatosan hangsúlyozzák, hogy ez legális (utalás a Guantanamón alkalmazott waterboarding-kihallgatásokra).

De hogy jön mindez az antikapitalizmushoz? Úgy, hogy a játék fejlesztője, Dan Houser a Spiegel Online-nak adott interjújában szükségesnek látta társadalomkritikai, ezen belül némi anti-amerikai szósszal leönteni azt a játékot, amelynek semmilyen más célja nincs, mint a szórakoztatás és a pénzcsinálás. Kritikai távolságtartást várna el attól az alanytól, akinek épp eme distancia hiánya kell ahhoz, hogy nyugodtan kipróbálhassa magát ölésben, kínzásban, rablásban, helikopterekből való kiugrásban.

“Bármikor jöhet valaki, hogy önt lepuffantsa, szerezzen be egy fegyvert, ez egy darwinista világ, egy önbecsapós világ” – ad képet saját Amerika-képéről Houser, aki szerint azért “antikapitalisták” a GTA-játékok, mert “brutális játékká változtatják a kapitalizmust, látszólag dicsőítik, ugyanakkor elég egyértelmű, hogy a kapitalizmust a hatalommal azonosítják. Azt hirdetik, hogy a piac nem igazságos, nem mindig az a legjobb út. Még csak nem is a legerősebbek élik túl, hanem azok, akiknek esélyük van a túlélésre. Nem lehet az USA-val úgy foglalkozni, hogy nem foglalkozunk a kapitalizmussal” – hirdeti több-kevesebb meggyőződéssel a játék kreatív fejlesztője, aki nagyon reméli, hogy az üzenetet fogja majd az átlagos GTA-felhasználó, az interjú többi részében pedig megideologizálja az erőszakot, “szépnek” nevezi a robbantásokat.

A GTA V, ha igazak a sajtóbeszámolók, valószínűleg a tökéletes videojáték, ötletes, változatos, erőszakos, helyenként nagyon brutális, tele jelenkori (szub)kulturális utalásokkal filmekre, irodalomra, tévésorozatokra, hirdetésekre, weboldalakra, és mindez azért működhet, mert az általa kigúnyolni szándékozott kapitalista társadalom ezt így lehetővé teszi. És ez a kapitalizmus tette lehetővé Houserék számára az első három nap egymilliárd dollárját. Az átlagos GTA-felhasználó (ha van ilyen) pontosan azt kapja, amiért fizetett, senki ne mondja, hogy a mészárlások, rablások, autóvezetések, üldözések dacára vette meg a játékot. Egy dolga van csupán, természetesen: gyerekek kezétől távol tartani.

Kizárólag a divatos balos anti-amerikanizmus és antikapitalizmus, valamint az ezzel kéz a kézben járó cinizmus lehet az oka annak, hogy egy ennyire sikeres piaci játék kiötlői arról szeretnék kioktatni terméke fogyasztóit, hogy nem mindig a piac a jó, a kapitalizmus pedig a hatalommal, az erőszakkal lenne azonos. A vicc az, hogy eme logika mentén haladva Housernek elsőként kell majd igazat adnia azon népboldogítóknak, akik nyilván újra az erőszakos videojátékok (de főleg a GTA V) nyakába varrják majd a következő iskolai lövöldözést, tömeggyilkosságot, tekintet nélkül arra, hogy az összes többi szociopata fogyasztóra nem így hat a játék.