Minden eddigi lomtalanítás története osztályharcok története. A szervezett underclass – egy része valószínűleg még szervezettebb középrétegek rabszolgájaként – eddig reciklálás-barát módon elszállította az utcáról, amit el bírt, a resztlit meg vitte a közpénzünkből fenntartott városi szemétszállító, s a dolgok ilyetén való megosztásával mindenki jól járt.

Eddig ugyan zavaros és balkáni volt a helyzet, de azt legalább értettük és megtanultuk kezelni. Onnantól, hogy szépen kiraktuk a lomtalanításra szánt cuccainkat az utcára, furcsa jogviszony jött létre, így aztán bejöttek az utcánkba a lomisok a Ladáikkal meg barna Wartburg kombijaikkal, és kiterjedt családjukkal meg haverjaikkal együtt szépen rátelepedtek a joghézagra. Volt hogy napokig ott lébecoltak, szakértő szemmel válogattak a romhalmazban, volt, hogy balhéztak egymással, de – a katonai titkosszolgálattal szöges ellentétben – komoly biztonsági rizikót nem jelentettek.

Aztán hirtelen arra kellett ébrednünk, hogy éjjel, amíg aludtunk, valakik egy új jogszabály segítségével elvették tőlünk azt, amit kidobtunk. Vagy tőlük, szinte mindegy is, a téma az utcán hevert. Merthogy mostantól egész egyszerűen a Fővárosi Közterület-fenntartóé (FKF Zrt.) a limlomunk. Azaz nem is mostantól, csak senki nem figyelt arra, hogy a lomisokat meg – áttételesen – minket is megkárosító jogszabály már január óta él.

A téma az utcán hever (Fotó: hvg.hu)

A téma az utcán hever (Fotó: hvg.hu)

Az új hulladéktörvény szerint “a lomtalanításkor kihelyezett tárgyak a kihelyezés pillanatában a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. tulajdonába kerülnek, így aki ezekből eltulajdonít, az lopást követ el.” A lopást pedig a mi társadalmunk bünteti: két évet is kaphat, ha “az FKF Zrt.-t ért kár meghaladja az 50 ezer forintot, és a lopást üzletszerűen, vagyis rendszeres haszonszerzésre törekedve követik el.” Újabb jogkört kapnak a magukat eddig is Batman-nek tartó közterület-felügyelők, ők ugyanis “tettenéréskor – ha bűncselekmény gyanúja áll fenn – a szabályszegőt feltartóztathatják”, vagy szépen beszállíthatják Gotham City valamelyik rendőrőrsére.

Abban nem vagyok ugyan teljesen biztos, hogy, mint a Cink írja, a döntés “az igazi ösztönös rózsadombi rasszizmus megnyilvánulása”, az viszont nagyon is kétséges, hogyan viszonyul ez a döntés a saját tulajdonjogomhoz.

Lomtalanítás ugye az, amikor az ingatlanomból az utcára pakolok minden fölöslegessé vált ingót. “Az ingó tulajdonjoga az ingó dolog átvételével (jogérvényes birtokbavétellel) szerezhető meg” – írja a jogértelmező szócikk. De kérdem én, hol marad esetünkben a jogérvényes birtokbavétel? Mi az, hogy engem törvény erejével lemondani kényszerítenek az ingóságaimról való rendelkezésem jogáról? Mutassák meg azt a papírt, hogy én pontosan hol és mikor mondtam le a tulajdonomról az FKF Zrt. javára!

“Az ingó dolgokon fennálló tulajdonjog megszűnik akkor is, ha a tulajdonos a dolgon fennálló tulajdonjogjogával felhagy (derelinctio), például lomtalanítás esetén” – olvashatjuk még, és ez rendben is van, de az FKF ne árukapcsoljon, ne sajátítsa ki, ami a senkié, mert ezzel pont úgy viselkedik, mint az általa ellehetetleníteni szándékozott guberáló maffia. Az FKF nem tudhatja, hogy jótét lélekként nem az utcai szegényeknek kínálom-e fel előbb a lomjaimat, hogy azután csak azt vigyék el a közpénzemen, ami nekik már nem kell.

Az utcánkban ideiglenesen állomásozó lomimaffiát pedig jobban tűröm, mint a hajléktalanokat, a tulajdon nélkülieket és a tulajdont egyaránt gyűlölő, bürokratikus önkormányzati hulladékembereket.