Ha feltárul a lehetőség ablaka, ne húzd le a redőnyt!”

(Tom Peters, amerikai író, 1942)

 

A lehetőség ablaka fogalmat leginkább az üzleti gazdaságtanban, marketingben, vezetéstudományban használjuk. Azt az időszakot jelenti, amikor a külső és belső feltételek kedvezően állnak együtt a tervek, projektek megvalósításához. Ritkábban használják a politikában, pedig itt is alapvető fontosságú felismerni azt, hogy egy mégoly remek cél megvalósítását mikor segítik a körülmények, és mikor akadályozzák. Nyilvánvaló, hogy az első esetben érdemes elindulni még akkor is, ha nem áll minden készen a cselekvéshez, az utóbbi esetben viszont az akadályok akár kudarcra is ítélhetik az erőfeszítéseket.

A jó időzítés – mint tudjuk – a jó politikus egyik legfőbb képessége. A Diktátorok kézikönyve szerint ez akkor is így van, ha autokrata rendszert akarunk leváltani.

Sokáig az volt a közmegegyezés, hogy testre szabott új választási törvény miatt a Fideszt csak úgy lehet leváltani 2014-ben, ha az ellenzék teljes spektruma összefog és egységesen lép fel ellene. Most ne boncolgassuk, mennyire volt ez helyes elképzelés. A helyzet ugyanis az, hogy a baloldal vezette ellenzéki összefogás megbukott. Pillanatnyilag jókora kudarc néz ki, a külön induló erők (Szocdemek, Liberálisok, DK, 4K!) szétforgácsolják az egyébként is soványnak ígérkezett szavazótábort. Ezen lehet keseregni, de szerintem éppen most nyílt meg a lehetőség ablaka az Orbán-kormány leváltásához.

Az volt a baj, hogy a magukat demokratikus ellenzéknek nevező erők elfogadták az orbáni szereposztást: a Fidesz-KDNP a jobboldal pártja, a baloldal az ő ellenzéke, és a viták arra koncentrálódtak: ki vezesse ezt a baloldalt. Pedig nem. A függelékről most ne beszéljünk, Semjénék szerepe csak több parlamenti bizottsági hely és vezérszónoki megszólalási lehetőség biztosítása. A Fidesz azonban hiába mondja magát polgárinak, konzervatívnak, meg a csuda tudja minek, nem jobboldali párt. Hogyan is lehetne piac-, magántőke-, profitellenes, monopóliumokat pártoló és teremtő, jövedelmeket újraelosztó, államosító párt jobboldali? Sokan – akik 2010-ben még elfogadták a játéktér fenti leosztását – ma már nem ismételnék meg a hibát. De jobboldali gondolkodásúak lévén soha nem szavaznának a “Merjünk baloldaliak lenni!” MSZP vezette blokkra sem.

Most, hogy nem lesz ilyen blokk – csak E14-PM-MSZP szövetség, ami nyilvánvalóan kevés-, esély nyílt arra, hogy újból megszerveződjön egy olyan együttműködés, amelyiknek közös célja az, hogy véget vessen felcsúti Maradona és társai ámokfutásának, visszavezesse a normális pályára Magyarországot. És nem több! Hasonló kezdeményezést már láttunk, így indult Bajnai is 2012 októberében, csak nagyon elcsúszott, annyira, hogy azt már nem is lehet visszacsinálni. Új szereplő, új program kell, méghozzá nagyon hamar, mert hiába kért bölcs önmérsékletet a köztársasági elnök, azért dübörög a kampány.

Mire mennek együtt? (Fotó: hvg.hu)

Mire mennek együtt? (Fotó: hvg.hu)

Általában azt mondják, az menjen politikusnak, aki nagyon akarja a hatalmat. Biztosan igaz, a már említett Diktátorok kézikönyve is ezt állítja. De most egy kormányváltó összefogás megszervezésére annak van esélye, aki nem akarja olyan nagyon.

A baloldal hónapokig folytatott zárt ajtók mögött programegyeztetést, de választási szövetség végül nem a résztvevők között jött létre, ennek bohózat-szerű folyamatában pedig szó sem esett közös értékekről, elvekről, cselekvési alternatívákról, csak pozíciókról, hatalmi osztozkodásról. Ezt a hibát nem szabad még egyszer elkövetni. Új, többszereplős együttműködést kell létrehozni, ahova befér a polgári jobboldal is.

Ha kényszerkoalíciót kell létrehozni, akkor a kormányváltóknak kiindulásként valami olyasmit kell leszögezniük, hogy az együttműködés terjedelme és ideje korlátozott: a választások megnyerésére, az alkotmányos rend helyreállítására és egyenlő esélyeket biztosító választási rendszer kialakítására szól. A résztvevő pártok erre vállalkoznak, olyan konstrukcióban, hogy ha valamelyik túlságosan megszeretné a pozícióját, a többiek meg tudják buktatni a koalíciót.

A normatív szabályokon nyugvó jogállam alapjainak felállítása után tisztességes politikai versenyben méretnek majd meg a Magyarországnak kínált jövőképek – a korábbi kormányváltókat ekkor már nem köti a koalíciós kényszer – és azok a pártok rendezkedhetnek be négyéves kormányzásra, amelyek megkapják a megfelelő felhatalmazást és össze tudják hangolni elképzeléseiket. Világos szabályok, és nem csak szakértők számára követhető választási matematika szerint.

2014-ben tehát nem négy évre választanánk, hanem csak átmeneti időre. Ezalatt nyilván szakértői kormányzást lehet csak megvalósítani, a mandátum a folyó ügyek vitelére és a közjogi átalakításokra szólna. Egy ilyen összefogásra talán az is szavazna, aki nem akarja hatalomba juttatni Mesterházyt, vagy Gyurcsányt (további nevek tetszőlegesen behelyettesíthetőek), de akarja a demokráciát, a szabad kezdeményezést, a tényleges választás lehetőségét. A mostani választási küzdelem, majd a kormányváltást követő – minden valószínűség szerint még nehezebb – idők során ki fog derülni, kinek milyen elképzelése van a kitűzendő célokról, az alkalmazható módszerekről, ki politizál elvek és ki pártérdekek alapján, kiből lehet majd – a későbbi szakaszban – megbízható szövetséges és ki az, akinek még azt sem szabad elhinni, amit kérdez.

Választási indulási szándékát még nem jelentette be olyan szereplő, aki hitelesen jeleníthetne meg egy ilyen rövidtávú programot. (Kivétel: a Modern Magyarország Mozgalom, amely programhirdető rendezvényén javaslatot tett egy, a Fidesz leváltását, 500 napos átmeneti kormányzás alatt az alkotmányos jogrend és gazdasági alkotmányosság helyreállítását és tisztességes versenyt lehetővé tevő választási törvény megalkotását szolgáló ellenzéki együttműködésre. Ám a javaslatot dermesztő csend fogadta, politikusok és politikai elemzők nem is reagáltak rá.)

Azok, akik sem a Fideszt, sem az MSZP-t nem kívánják támogatni, egyelőre legfeljebb a Magyar Kétfarkú Kutya Pártra szavazhatnának. Már ha a bíróság bejegyzi végre őket, mert úgy tűnik, a választások komolyságát nem a hamis törvénytől, hanem a viccpárttól féltik inkább. De a demagóg ígéretek áradása közben megnyílt a lehetőség ablaka azok számára, akik felvállalnának egy ilyen megoldást a kialakult helyzet feloldására, az ország sorsának javítására.

Mint tudjuk, az ablak előbb-utóbb bezárul. Ideje beugrani rajta.