A Fidesz igazán mindent megtesz a sikerei reklámozása érdekében. Elemzők egyik heti felüdülése a Nemzetgazdasági Minisztérium “Hungarian Outlook” c. hírlevelének olvasása, ahol a legrosszabb jelenséget tükröző adatot is addig facsarják, amíg valami pozitív mondanivalót bírnak kipréselni belőle.

Szeptember első hete kiváló alkalmat ígért, hiszen az előzetes GDP becslésből már tudni lehetett, hogy a második negyedévben növekedés volt. Márpedig az elfogadott definíció szerint két egymást követő negyedévi növekedés a recesszió végét jelenti. Mivel az idei első negyedévben már 0,6%-kal emelkedett a GDP a tavalyi utolsóhoz képest, lehetett arra készülni, hogy technikailag véget ért Magyarországon a válság és ez dől majd minden hivatalos csatornán. Erre a KSH szeptember 4-én közzé is tette, hogy valóban volt növekedés: 0,1% az első negyedévhez képest. Ami bizony igencsak hibahatáron belül van, a pontosítás után (jó egy év múlva) akár még 0 alá is csúszhat.

Ezen persze csak az lepődhetett meg, aki nem látja a környékén az Eladó és Kiadó táblákat, nem követi kinttartózkodásuk idejét. (Egy növekvő gazdaságban gyorsabban gazdára találnak az ingatlanok.) Vagy akinek nincs állását vesztett ismerőse, aki hosszú hónapok óta hiába keres új munkát. Vagy… de ezt akárki tudja folytatni a saját életéből vett példákkal.

A “Magyarország jobban teljesít” hazugságot még keményebben cáfolta a Világgazdasági Fórum (WEF) ugyanaznap megjelent 2013/2014 évi versenyképességi jelentése. Eszerint Magyarország a tavalyi zuhanás után újból három helyet esett vissza világ versenyképességi rangsorában és most 148 ország között a 63. Persze, ezzel nem vagyunk egyedül: Szlovákia idén 7 helyet rontott és a 78. helyen áll, a szintén 7 helyet esett csehek pedig a 46-on. Észtország 2 pontot javítva a 32 helyen áll, Lengyelország pedig a 41.

A rangsorbeli helynél is többet mond azonban az egységes módszertan szerint csaknem 100 részmutató alapján adott pontszámok alakulása. Ez egytől hétig terjedhet. A versenyképesség az Orbán-kormány időszakának elején kissé javult a svájci intézet szerint, de az elmúlt két évben romlani kezdett és már nem jár messze a válság idén elért szinttől.

Magyarország WEF versenyképességi pontszámai

wef-1

(forrás: WEF)

Magyarország versenyképességi helyzete tehát nem túl rossz, de romló. Ahhoz, hogy ezen javítani lehessen – például a jövő évi országgyűlési választás nyertesének – érdemes megnézni azt is, hogy miben állunk jobban, mint általános helyzetünk, és hol rosszabbul.

A WEF 12 pillért definiál a versenyképesség meghatározásához, ezek különböző részmutatókból tevődnek össze és három fő csoportba rendezhetők, ezek: az alapkövetelmények, a hatékonyságnövelők és a kifinomultság.

Meglepő módon azokra a tényezőkre kaptunk viszonylag jó értékelést, amelyeket problémásnak szoktunk tartani. Jó az infrastruktúránk (kivéve a szállítási), a műszaki képességeink és egészen jók vagyunk piacméret és innováció szempontjából is, ha ez utóbbit nem csupán a K+F-költésben mérik.

A legtöbb gond az üzleti szférával van. Itt olyan tényezőket vizsgálnak, mint a helyi beszállítók mennyisége és minősége, a klaszterek fejlettsége, az értékláncok szélessége, a nemzetközi áruszállítások hazai felügyelete, a hatalom megosztására való készség, a termelési folyamat kifinomultsága. Egyedül a marketing mérete az, ahol nincs komoly lemaradás. Így már talán érthető is: a mi vállalkozói világunk számos szereplője még a nullaösszegű játszmákat játszik, azaz csak más rovására képes hasznot elképzelni.

A versenyképes gazdaságokban viszont már az üzleti gyakorlatban is felismerték: munkamegosztással mindenki arra koncentrálhatja erőfeszítéseit, amiben a legjobb és a kölcsönös csere révén mindenki többlethez jut. Ehhez azonban elsősorban bizalom szükséges, másodsorban megfelelő kapcsolati és együttműködési formákat kell működtetni. Hát, ettől még messze vagyunk.

A másik terület, ahol komoly baj van, az az intézményrendszer. Itt a terrorizmus okozta károk terén vagyunk egészen kiválóak és egész jók a könyvvizsgálati szabványaink is. A legtöbb résztényezőben viszont nagyon leszakadtunk saját szintünktől is: a kormányzati szabályozás terheiben pl. 148 ország között a 140. helyen állunk, a kormányzati politika alakításának átláthatóságában a 132. helyen. A törvényes keretek több szempontból sem alkalmasak gyakorlati problémák megoldására. Erős kivételezés folyik a hivatalokban, pazarló a kormányzati költekezés, gyengék a tulajdonjogok és a befektető védelem. Ezen tényezők mindegyikében a 100-nál rosszabb a helyezésünk.

A makrogazdasági környezetet a GDP-hez viszonyított kormányzati kiadások túl magas aránya húzza le, de magasnak tartották az inflációt is. Az árupiacok hatékonyságát is főként a kormányzat rontja: az adórendszer terhei, a külföldi működő tőkére vonatkozó szabályozás riasztó hatásai, de a vevők sem igazán igényesek. Hasonló a helyzet a munkaerőpiaccal is: az adórendszer nem ösztönöz munkára, az ország nem tudja megtartani és vonzani a tehetségeket, nem támaszkodunk a profi vezetőkre. A pénzpiac hatékonyságát a kockázati tőke és a hitelek nehéz elérése, a pénzügyi szolgáltatások és a helyi értékpapírpiac gyengesége rontja.

Magyarország versenyképességi pilléreinek helyezései

wef-2

(forrás: WEF)

Az ábra szinte gazdasági és jogalkotási programjavaslatnak is tekinthető. Olyan országot kéne formálni, ahol a kormányzat nem telepszik rá az üzleti szférára, hanem a jogrendszer, a kormányzati programok azt segítik, hogy a tenni akarók megtalálják a helyüket, akár vállalkozóként, akár munkavállalóként.

Olyan országot kéne formálni, ahol az üzleti szektor szereplői nem egymás farkasai, de ahol az, aki értéket hoz létre más számára, az értéket kap érte, sőt meg is tarthatja. Ahol a megválasztott kormány nem hiszi azt, hogy jobban el tudja költeni a polgárai pénzét, mint ők maguk, és nem is akarja megoldani helyettük az életüket. Ahol csak a szükséges szabályokat hozzák meg, de azok betartását mindenkitől megkövetelik. Akkor a gyenge pillérek megerősödnének és szilárdan állhatna az ország a nemzetközi versenyben.

És ekkor sikerpropagandára sem volna szükség. Mindenki maga is látná, érezné, hiszen a siker maga a legjobb propaganda.