Az Új Magyar Szó online tudósítása szerint Bárdi Nándor történész, az MTA Etnikai és Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa  Álságos állítások a magyar etnopolitikában címmel előadást tartott a marosvásárhelyi Kultúrpalotában.

Bárdi tökéletesen summázta a helyzetet: „A magyar politikai élet hiszterizált, az emberek elveszítették a realitásérzéküket”, ahogy ez is pontos: „2004. december 5-i népszavazás (…) nem a külhoni magyarokról szólt, sokkal inkább belpolitikai ügy volt, amit a külhoni magyarok hiszterizálása követett”. De a szabad piac és a nemzetstratégia szemszögéből a legérdekesebb az, amit a kettős állampolgárságról szóló törvény gazdasági és demográfiai kihatásáról mondott:

(A)zt a veszélyt hordozza, hogy az erdélyiek tömegesen fognak Magyarországra telepedni munkavállalás céljából. „Mert könnyebb ma erdélyi, jól képzett szakembereket vonzani a különböző vállalkozásokhoz munkaerőnek, mint a cigányságot képezni és integrálni” – fejtette ki a történész, aki szerint nem csupán Csíkszeredából vagy más székelyföldi településekről mennek majd tömegesen, de Nagybányáról és Szatmárról is, amely az ottani magyar közösségek megfogyatkozását vonja maga után.

Jelen bejegyzés szerzője még az átkosnyolcév mélyén kifejtette, hogy „A nemzeti összetartást más módszerekkel lehet erősíteni. A kettős állampolgárság tömeges megadásának (az adott államban élés feltétele nélkül) két célja lehet: az át- (vissza-)település ösztönzése, vagy pedig az országegyesítés.” Az utóbbi ki van zárva. Az előbbi megvalósulóban van.

Ez egyrészt, mint Bárdi Nándor is mondja, például a magyar többségű területeken a magyar többség csökkenését jelenti (ami a beígért regionális átszervezéssel együtt tragikus következményekkel járhat), a szórványterületeken pedig a magyar kisebbség elsorvadását. Nem biztos, hogy a Fidesz-KDNP ún. nemzetpolitikusai ezt tervezték, de ez a kiszámítható hatás. Mint mindenben, abban az egy témában is, amihez a közhiedelem szerint csak ők értenek, az abszolút dilettantizmus jellemző rájuk.

De a magyarországi kapitalizmus, egyáltalán, az élhető Magyarország szempontjából még fontosabb, amit a kisebbségkutató a kettős állampolgársággal elindított bevándorlás és a cigányság elmaradt képzése, integrációja közötti kapcsolatról mond. Hozzá kell tennünk, hogy nemcsak a cigányságról van szó. A mélyszegénységben élők másfél millió körüli száma messze meghaladja a cigányság 800 000 körülire becsült létszámát. (És nem minden cigány él mélyszegénységben. Viszont a másféle kulturális identitás miatt a cigány mélyszegénység a többség számára jobban látszik. Azért, hogy Magyarország egyik legsúlyosabb problémáját csak elnagyolt, becsült adatok alapján lehetne akár minimálisan kezelni, a joguralommal, pardon,  „jogállamisággal” összekevert politikai hiperkorrektség a felelős.) Európai mércével mérve a lakosság 47 százaléka egyszerűen vagy kilátástalanul szegény. Nemsokára ez lesz a többség.

Ebben pedig nem a kapitalizmus önmagában a hibás, és nem is a „neoliberalizmus”, ami Magyarországon sosem volt, hanem a magyar bal-és jobboldali kormányok folytonos politikája. Ez volt az ára annak, hogy az államhoz hű középrétegek megőrizhették az 1980-as évekre elért életnívójukat. Magyarán, amióta piacgazdaság és adózás van Magyarországon, azóta e középrétegeket nem (pontosabban: szinte sohasem) vállalkozásra, ésszerű, bátor és szabad piaci viselkedésre, józan felhalmozásra és befektetésre ösztönözték, hanem a beszedett adókból annyit osztottak vissza nekik, amennyitől éppen nyugton maradtak. Ha ezt a pénzt vagy annak egy részét negyed századdal ezelőtt elkezdték volna a rosszul képzett, rosszul integrált csoportok (de legalább a gyermekeik) felzárkóztatására költeni legalább úgy, hogy nem vonják el tőlük (lásd: családi pótlék alanyi jogon, de világrekord áfa az alapvető élelmiszereken), akkor ma nem lenne ez a másfél milliós és nyilvánvalóan növekvő  fekete lyuk. ( Asztrofizikai metafora. Aki rasszizmusnak veszi, az beteg.)

Az egyetlen percnyi Magyarországon lakás nélkül megadott kettős állampolgárságról az első pillanattól tudni lehetett, hogy óriási bajok lesznek belőle. Ahogy a kormányzati akaratból áterőszakolt rezsicsökkentésről is. Mind a kettő mögött a nemzeti egység hamis fogalma dolgozik. Nemzeti egységen ugyanis ez a kormányzat pontosan a Magyarországon élő és Magyarországra vonzott, magyar etnikumú középrétegek egységét érti.  Sem az nem tartozik bele, aki alatta van (cigány és gádzsó iskolázatlan szegények), sem az, aki fölötte (az állam ellenére jól kereső képzettek, külföldi központú vállalatcsoportok Magyarországon működő, a magyar nemzetgazdaságot gyarapító cégei).

A szomszédos országokban élő kb. kétmillió magyarral van nemzeti egység. A Magyarországon élő másfél millió legszegényebbel és párszázezer „nyugatbérenccel” meg a külföldre kényszerített negyedmillióval, összesen szintén kétmillióval viszont nincs. A nemzeti egységbe tartozáshoz el kell fogadni bizonyos tételeket (a rezsicsökkentés jó Magyarországnak, a választójoggal kombinált, ittlakás nélküli kettős állampolgárság demokratikus stb. stb. ), és ha ezt a tag elfogadja, akkor bizonyos kedvezmények járnak neki. További feltétel, hogy nem szabad megkérdezni, sőt gondolkozni sem azon, hogy ezt ki finanszírozza.

A tönkretett magyar munkaerőpiacon (aminek az új oktatási szabályozás megadta a kegyelemdöfést) egyszerre van hatalmas tényleges munkanélküliség és munkaerőhiány, ugyanis messze nem elég a kulturális tőke, de azt a tudást, ami van, a piacgazdaság elsorvasztása, a termelő és szolgáltató vállalkozások politikai célú kiszipolyozása miatt meg se tudják fizetni. Ideig-óráig javíthat a helyzeten – az erdélyi és partiumi magyarság gyengítése árán – a kettős állampolgársággal ösztönzött bevándorlás. Szerintem nem sokat. De ha úgy lesz, ahogy Bárdi Nándor mondja, akkor a következő történik: a magyarországi adófizetők egyre szűkülő középrétegeinek kedvezményezését végső soron a romániai adófizetők (magyarok, románok egyaránt) finanszírozzák. A román nacionalisták nem fogják tudni, hogy dörzsöljék-e a kezüket a magyarok elvándorlása miatt, vagy szidják Budapestet a munkaerő elszívása miatt.

Az eredmény hosszú távon ugyanúgy semmi, pontosabban nettó veszteség, ahogy a rezsicsökkentés is előbb-utóbb dráguláshoz vezet. Kérdés, hogy mi a konfliktusoknak és bajoknak az a mennyisége, aminek a hatására a fent említett középrétegek elégedetlenné válnak, és persze az is, hogy mihez kezdenek elégedetlenségükben. A magyar történelemben elég sok a negatív előzmény.