Hogy égne le a pofájuk – mondja a gyerek a tankönyvkérdésről. Most megy gimnáziumba. Továbbá: “Nem akarom isteníteni a szocialistákat, de ők meg tudták oldani, hogy legyen tankönyv.” Meg a Magyar Bálint is, mondom. Ő már nincs meg az emlékeiben, éppen befejezte az első osztályt, amikor távozott. Gyerekre lebontva megvolt a tankönyvcsomag, az ember, amikor éppen pénze volt, valamikor az iskolaév előtt elment a kijelölt tankönyvboltba, fizetett, és hazahozta.

Azt a tankönyvboltot mostanra bezárták.

Az előzetes szülőin, májusban, az igen fegyelmezetten viselkedő igazgató és osztályfőnök közölte, hogy mostantól másképp lesz, először is központosítják a dolgot, mint mindent, és csekken vagy átutalással lehet befizetni a Könyvtárellátónak (Kello) július 31-ig, különben… Különben a Kello nem tudja garantálni, hogy a tanuló időben megkapja a tankönyveit. Azt is megmondták, hogy miért (a központosítási mánián kívül): most készítik a tankönyveket, előre kell a pénz, hogy szeptemberre meglegyenek.

Azt nem részletezték, valószínűleg információjuk sem volt róla, hogy a készítés milyen fázisban tart, nem esetleg most írják-e őket. Mint a gyerek megjegyezte, az új tankönyv megírásához biztos idő kell (egyik rokonom írt is tankönyvet, két év telt el a képek megválasztásával, a jogok tisztázásával, a szaklektori fordulóval együtt a megjelenésig). Hát ezeknek nem, mondtam. Az új kerettantervek tavaly decemberben jelentek meg, akkor nyilallt belé Hoffmann Rózsába, hogy az új ideológiai direktíváknak megfelelően a régi történelem- és irodalomkönyveket a történelem és irodalom szemétdombjára kell dobni, elvtársak.

A Kellónak július 15-ig kellett benyújtani az igényeket, tíz napja volt az összesítésre, a kiadóknak tehát a leghamarabb június 26-án megkapott értesítés alapján kellett megállapodni a nyomdákkal a gyártásról, és nyomdáknak augusztus közepéig befejezni a gyártást. Remélem, sikerült, és nem most dolgozik a korrektor a Nyírő József-fejezeten.

Mindez azonban, reálisan nézve, meghaladja az emberi teherbíró- és szervezőképességet, a nertársakét pedig még inkább. Az ember befizette a pénzt, de a kellő időben való kiszállítást természetesen nem tudták garantálni.

Hoffmann Rózsa augusztus 14-én a maga szokott diplomatikus és igazmondó módján csitította a kedélyeket: “nem természetes, hogy határidő előtt (…) pánikot keltenek egy-egy esetleg lassabban megérkező csomag miatt”. Mármint az iskolák. A gimnázium honlapján ekkor még augusztus 27. szerepelt a tankönyvek átvételének dátumaként. Ez némileg ellentmondott a diplomatikus és igazmondó Hoffmann Rózsa ugyanekkor elhangzott állításának, amit, úgy látszik,  néhány napig még senki sem fogott fel teljes mélységében: “Szeptember elejére ígérte a könyvtárellátó, hogy minden iskolában ott lesz a tankönyv. Az ígéretet teljesíteni fogják.” (Forrás: MTI.)

A sztálinista őrület, akarom mondani, reform azonban nemcsak az embereknek, de a gépeknek is sok volt. Augusztus 21-én például a Demegil Kft. nevű terjesztő körlevelet küldött a tankönyvfelelősöknek, miszerint “a rendszer, amelynek biztosítani kellene az egész tankönyvellátás folyamatát, nem kellő mértékben tölti be feladatát”. A nem kellő mérték ez volt: “teljes informatikai rendszer leállás volt két napig, amely helyreállítása, még a mai napig sem fejeződött be (…)  mi sem erre számítottunk az előző 12 évben nem is volt erre példa”.

Körülbelül ekkortájt változtatták meg az átvételi dátumot a gimnázium honlapján augusztus 27-ről 29-re.

Augusztus 24-én újabb fordulat következett be. Most már nem késve érkeznek meg egyes csomagok, s az iskolát nem pánikot keltenek, hanem az a normális, ha az egyeztetett időponthoz késve érkeznek, és persze szó sincs a számítógépes rendszer összeomlásáról.  A legújabb helyes álláspont szerint az iskolák, ha hittek az előzetes tájékoztatásnak, és mégis augusztus végén “rendelik be a szülőket” a tankönyvek átvételére, az szabotázs. Ezt írta aznap Sipos Imre közoktatási államtitkár-helyettes Marekné dr. Pintér Arankának, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnökének. (Megjegyzem, ez a berendelés meg terhelés úgy hülye hazugság, ahogy van. Eddig is külön el kellett menni a könyvekért tanévkezdés előtt, a menzabefizetés stb. miatt meg amúgy is el kell menni az iskolába.)

A levél ma (augusztus 27-én) reggel került nyilvánosságra a Pécsi Stop jóvoltából. Gimnáziumunkban nyilván úgy gondolták, hogy nem akarnak szabotőrnek látszani, úgyhogy az átadást elhalasztották a szeptember 2-i, ünnepség utáni osztályfőnöki órára.

Az elcseszés még nem tökéletesen harmonikus, rengeteg bonyodalmat okoz ugyanis, hogy míg az ellátást (lásd: a lakóság burgonyaellátása még kivánnivalókat hagy maga után, elvtársak) tökéletesen sikerült központosítani, a tankönyvkiadást még nem. A diplomatikus és igazmondó Hoffmann Rózsa a maga módján cáfolta is augusztus 14-i nyilatkozatában a tankönyvkiadás államosításáról és egységesítéséről szóló, rendkívül valószerű híreket:

“Nem lesz bonyolultabb a rendszer, nem lesz drágább a tankönyv, és nincs szó a tankönyv-előállítás államosításáról sem” – fogalmazott Hoffmann Rózsa.

Ugyanakkor kitért arra, hogy az egész tankönyvkiadást újra kell gondolni. Dolgoznak is rajta, de semmiben nincsen még döntés – mondta az államtitkár, megjegyezve: “Kunhalmi Ágnesnek ez a víziója jelenleg nélkülöz mindenféle alapot”.

Nincs szó. Jelenleg.

Ehhez tartsuk magunkat.