Az igazi baloldal hosszú idő után újra brainstormingot tartott Gödön, “Hova tűnt a baloldal?” címmel. Mondjuk ennek a kérdésnek a megválaszolására felesleges volt felizzítani a Gödi Fészket, erre ugyanis sokan tudjuk a választ: lenyúlta a Fidesz!

Ezzel bele is tenyereltünk a baloldal legégetőbb problémájába: az égvilágon semmi mondanivalója nincs azon választók számára, akiknek szavazatait szeretné megszerezni.

Nézzük sorban a kedvenc baloldali témákat:

Államosítás: Fidesz által lenyúlva

Bankok szívatása: Fidesz által lenyúlva

Multik szívatása és fikázása: Fidesz által lenyúlva

Antikapitalista lózungok: Fidesz által lenyúlva

Piacellenesség: Fidesz által lenyúlva

IMF/Világbank-ellenesség: Fidesz által lenyúlva

Mindennek a központi irányítása: Fidesz által lenyúlva

Mi maradt? Nem sok.

1. A Fidesz-ellenes baloldal stabil közös nevezője, “minden rossz gyökere” az egykulcsos szja beszántása. Ezen legalább nincs vita.

2. A Fidesz által beszántott demokrácia, jogállam, visszabarkácsolása. Valljuk be, beszántás előtt is meglehetősen felturbósításra váró barkácsmunka volt.

Ez utóbbi, most már tudjuk, nem annyira ütős téma, hiszen a demokratikus intézmények lebontása semennyire nem zavarta a magyar társadalmat. A rendszerváltás motivációja nem annyira a Nyugat szabadságának és demokráciájának, hanem jólétének az irigylése volt. Jólét ígéretével előjönni az MSZP eddigi gazdasági produkciójának ismeretében… hát, nagyon vérszegény kampánytéma.

3. Az alapjövedelem ígéretének a lebegtetése. Érezve, hogy ezzel nagyon meg lehet fázni, konkrétan csőd kockázata nélkül megvalósíthatatlan, nem merik ígéret szintjére sem emelni.

Az alapjövedelem nálunk garantált államcsődöt produkálna, de bevezetésétől én egy csöppet sem tartok. Ismert politikai elitünk osztogató, kézből etető hajlandóságát, semmi olyat nem fog támogatni, ami automatikus, és nem politikai, ill. pártfüggő osztogatást eredményezne.

Régi-új gondolat még a liberalizmus ellenséggé való előléptetése. Teljes az egyetértés a baloldalon, hogy az eddigi kudarcos teljesítmény oka a liberalizmussal való kacérkodás volt. Ez tökéletes ürügy a problémák táboron kívülre helyezésének.

Felbukkantak aztán meglepő és mulatságos gondolatok is.

Meglepő volt, hogy felvállalnák újra a nyolcvanas évek társadalompolitikáját (ld. az Index cikkében Török Zsolt nyilatkozatát), ami akkor is, most is garantált csődöt jelent a hiányzó gazdasági alapok nélkül. Egyszerűbben, máig sem ismerték fel, hogy csak megtermelt javakat lehet eltapsolni, az előre eltapsolás viszont megakadályozza a javak előállítását.

Ennyit a kapitalizmus, a liberális piacgazdaság szükségszerű bukásáról:

Mulatságosnak pedig itt van például Hegyi Gyula, aki

“Különbséget tesz a piacgazdaság és a kapitalizmus között, és olyasmit fejteget, hogy míg a piacgazdaság jó dolog volt, a kapitalizmus már túlzás. Magyarországon a piacgazdaság szerinte már a ’80-as években kiépült.”

Hadd ne kelljen most itt elmagyarázni, hogy a 80-as évek gebines, sufnituningos, barkácsolós, fusizós, kontárkodó, GMK-s, VGMK-s világa nagyon távol állt a piacgazdaságtól. De, ha jól emlékszem a párttitkárok, tsz elnökök, gyárigazgatók, gazdasági vezetők szívesen mentek át a rendszerváltás és privatizáció mentén kapitalistába, és mindent megtettek, hogy a privatizált Kapital-t lehetőleg ne kelljen piacgazdasági körülmények között működtetni, versenyeztetni. Inkább azon igyekeztek, hogy kényelmes állami megrendeléseken tudják azokat életben tartani és tovább hizlalni.

Kétlem egyébként, hogy a Gödi Fészekben sokan egyetértenének ebben Hegyi Gyulával, sőt azt is kétlem, hogy ő, mint Chavez-fan, valóban képes lenne a piacgazdaságot “jó dolognak” gondolni.

Sőt, a piacgazdaság bal- és nemzeti baloldalon egyaránt mumusként funkcionál. Szanyi kapitány szerint: “a baloldali világnézetet nem kell túlbonyolítani, a lényeg a ‘szabadság, igazság és a szolidaritás.’ ”

Az egyáltalán nem zavarja, hogy az ugyanott felszólaló Schiffer mester “az EU négy szabadságelvének feltétlen uralmát is kárhoztatta, mert szerinte az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgása csak a kizsákmányolást teszi állandóvá.”

Tehát baloldali szabadság alatt egy megcsonkított szabadságot, főleg a piacmumustól mentesített szabadságot kell érteni. Ugyanilyen csonkolt a balos igazság és szolidaritás is, hiszen milyen igazság az, ahol a hatalom erővel kifosztja a polgár javait, hogy abból a hatalom haszonlesőit hizlalja és mások szavazatait vásárolja meg? És milyen szolidaritás az, amit erővel kényszerítenek az értéket előállító polgárra? Az nem szolidaritás, hanem a kifosztás ürügye.

Ha bárki a kapitalizmus, a liberális piacgazdaság szükségszerű bukásáról beszél, akkor nekem mindjárt a Gyalog Galopp Fekete Lovagja jut eszembe (videót ld. fentebb).

Drága, aranyos szocialisták! Ha egyszer a szocializmus összeomlott, akkor nem lehet előállni azzal az ötlettel, hogy: “Egyezzünk ki döntetlenben!”. Azzal meg pláne nem, hogy: “Kapitalizmus, le vagy győzve!” A kapitalizmus meghaladására tett világméretű kísérlet látványos összeomlása, valamint az a tapasztalat, hogy a világ élhető része most is piacgazdaságokban üzemel, komolytalanná teszi az ilyesmit hirdetőket, legyenek azok akármilyen műveltek is, mint pl. TGM.

Ő, igazi filozófushoz méltóan, ezúttal sem aprózta el a dolgot: a maga részéről az egész kapitalizmus bedöntését szorgalmazta. A bedöntés után pedig az “Utánam a vízözön!” üzemmódot javasolja, mivel bevallottan megoldást senki nem tud mondani, saját magát is beleértve. (Ez utóbbi már egyáltalán nem méltó egy komoly filozófushoz, de ez már más tészta.)