Rengeteg embert foglalkoztat az ideális állam mibenléte, temérdek elemzés és szépirodalmi mű született a témában. Utópiák és ellentétük, disztópiák hadát lelhetjük fel a könyvekben, de az elméleteken és ábrándokon túl viszonylag kevés olyan törekvés létezik, mely a gyakorlatban is meg akarná, vagy meg tudná ezeket valósítani.

Mindig vannak azonban olyanok, akik azzal foglalkoznak, hogy kielégítsék a szabadságra irányuló egyre növekvő igényt, és független társadalmak létrehozatalát szorgalmazzák. Persze vannak azok is, akik, még ha tudtuk és szándékuk ellenére is, de disztópiák kiépítését tervezik.

Az ókorban az itáliai törzsekből száműzött bűnözők törvényen kívül estek, így szabadon meg lehetett őket ölni. Felismerték, hogy egységben az erő, és egy közösségbe tömörültek. Ebből a tolvajok, prostituáltak és egyéb kiközösíttettek gyülekezetéből fejlődött ki a modern európai kultúrára oly nagy hatást gyakorló Róma. Tehát a hatalmas becsben tartott római államot olyan emberek alkották, akik nem bírtak felelősséget vállalni saját tetteikért. Nem meglepő tehát, hogy nem egy szabad társadalmat alkottak, hanem királyságot.

Mivel azonban a szabadság igénye akkor is felmerült, elüldözték a királyokat, és Rómában beköszöntött a köztársaság ideje. Már Arisztotelész is felismerte azonban: a demokráciával az a probléma, hogy ha nem vigyázunk, könnyen despotizmusba fulladhat, amint ez történt Cézár ügyködése nyomán Rómában is. Ez a veszély fenyegeti a modern demokráciákat is. Churchill híres mondása szerint “a demokrácia a legrosszabb kormányforma, leszámítva a többit, amit eddig kipróbáltak.”

A demokráciával az a probléma, hogy a választások ellenére a rendszer önmagában véve statikus, nincs kitéve a szabadpiaci tényezőknek, így nem reagál a felmerülő igényekre. Világszerte jellemző tendencia az állami beavatkozások elterjedése és a túlszabályozás. Irodalmi tapasztalatok alapján, túlnyomó részt hasonlókkal kell számolni a disztópiákban.

Larry Page, a Google igazgatója nemrég arra hívta fel az emberek figyelmét, hogy a fejlődés érdekében, melyet gátolnak a túlzott szabályozások, kísérleti területeket kéne kijelölni, ahol az államok fojtogatásától függetlenül lehetne kutatni és felmérni a szabad fejlődés társadalmi és technológiai hatásait. A Google egyébként, több céggel összefogva, már megcélozta a világűrt is, amely kívül esik a nemzetközi törvények hatáskörén.

Egy libertárius űrtársadalom megvalósulása persze még messze van, azonban nem csak a Földön kívül lehet olyan területeket létrehozni, amelyeken megszűnik az állami kontroll. Mivel a szárazföldön nincs terra nullius, vagyis olyan szabad földterület, amelyre bármelyik állam igényt tarthat, vagy amin államot lehetne alapítani, ezért a nemzetközi vizek jelenthetnek menekülő utat az államok elől.

A nemzetközi vizeken létrehozott ilyenféle platformok, melyek még csak hipotetikusan léteznek, az úgynevezett seasteads-ek. Az elképzelés, hogy ily módon ki lehet bújni a szabályozások alól, nem teljesen újkeletű, gyakorlati alkalmazására is láthattunk már példát.

A The Seasteading Institute meghatározása alapján a seastead egy állandó, autonóm óceáni közösség. Ez a szervezet, melynek egyik meghatározó alakja mellesleg Patri Friedman, a Nobel díjas közgazdász, Milton Friedman unokája, segítséget nyújt azoknak, akik ilyen önálló platformokat szeretnének létrehozni. Jelen elképzelések szerint 2015-re már lehetséges, hogy megépül az első seastead.

A libertárius Free State Project-ről a Fox műsorában:

Egy ilyen tengeri társadalom független lenne a szabályozásoktól, így a tudományos és technológiai fejlődés könnyebb lehet az ilyen területeken, ráadásul a vízi kolóniák megoldást jelenthetnek a szárazföldi területek túlnépesedésére is. Ez a modell alternatívákat mutathat fel a társadalmi berendezkedés előbb felvetett problémáira is, és új társadalmi formák (legyen az akár anarchia vagy minarchia) eddig nem sokat firtatott gyakorlati hatásait is lehetőség lenne vizsgálni.

Egy másik hasonló elképzelés a start-up vállalkozásoknak nyújtana segítséget. Egy, a Szilícium-völgy közelében, de már nemzetközi vizeken felállított platformon azok a cégek élvezhetnék az Egyesült Államok közelségét, amelyek nem kaptak vízumot.

Természetesen utópista törekvéseket a szárazföldön is fellelhetünk. A probléma azonban a szárazfölddel az, hogy külön államot alapítani nagy tömegek és konfliktusok nélkül lehetetlen. Ennek ellenére több példa is van utópiák kiépítésének kísérletére. (Ezek eddig túlnyomó részt baloldali, ill. anarcho-kommunista törekvések voltak, mint például az ukrán Mahnóista Mozgalom vagy a tolsztoji elképzeléseket követő Élet és Munka Kommuna.)

Magyarországon is vannak hasonló törekvések, jelenleg a Liskaland nevezetű táborban lehet kipróbálni Liska Tibor elképzeléseit, melyeket sem a kommunista sem a kapitalista oldalra nem lehet sorolni, tekintve, hogy a szabad versenyt hirdetik, azonban a magántulajdon nem létezik, paradox módon az is szabad verseny tárgyát képzi.

Szerencsére a piac szabadságát valló ideológiák is képviseltetik már magukat a szárazföldi törekvésekben. Az amerikai libertáriusok egy része úgy látja, hogy amíg szétszórva, kis számban igyekeznek hatást gyakorolni, addig nem tudnak jelentős eredményeket felmutatni, ezért jött létre a Free State Project, melynek célja, hogy ha összegyűlik 20 ezer vállalkozó szellemű libertárius, akkor a szerintük legszabadabb államba, New Hampshire-be költöznek, és így komolyabb politikai befolyással bírnak majd.Néhány lelkes aktivista már le is telepedett a kijelölt területen. Hasonló elképzeléssel rukkolt elő Glenn Beck konzervatív rádiós műsorvezető is, aki Texasban szeretne egy libertárius közösséget létrehozni.

Tagadhatatlan, hogy egyre növekvő kedv és igény van arra, hogy az emberek meneküljenek az állam korlátozó intézkedései elől, és igyekezzenek valami újat teremteni: ahol a szabadságon van a hangsúly, ahol az emberek békében együtt élnek, ahol a szabad piacnak van kitéve az államforma is, és nem állnak egyre értelmetlenebb szabályozások a fejlődés útjába. Ez természetesen idealista utópiának hangzik, de kíváncsian várjuk, tényleg sikerül-e 2015-re megépíteni az első seastead-et, és ha igen, milyen hatásai lesznek.