Vesszenek az árdrágítók!

Az Önök odaadó bloggere pesszimista alkat, ezért amikor a múlt héten kiderült, hogy az Országos Választási Bizottság hitelesített két népszavazási aláírásgyűjtő ívet – az egyiken azt kéne támogatni, hogy a dohánytermékek árrése csökkenjen 3,33%-ra, a másikon azt, hogy Nemzeti Dohányboltban csak dohányárut lehessen árulni –, szóval ekkor megállapította, hogy Magyarországnak vége.

Persze azt is el tudom képzelni, hogy valaki optimistán fogja fel a dolgot, és szétröhögi az agyát ekkora hülyeségen.

Általánosságban egyik sem történt. A Fidesz legyintett, de Lázár János közölte, hogy ők alaptörvény-tisztelő emberek, tehát ha összegyűlik a 200 000 aláírás, a referendumot meg kell tartani. Az MSZP képviselője sajnálkozott, amiért a Fidesz úgyis megfúrja a népszavazást, pedig ez alkalommal a népharag „elsöpörhetné a kormányt”. A Jobbik örvendetesnek találta a kezdeményezést. Komolynak tartott hírportál gazdasági rovata „óriási fordulat” lehetőségéről beszél. Komoly értelmiségiek a demokrácia diadaláról elmélkednek a Facebookon, és Orbán-ellenes csodafegyvert látnak a népszavazásban.

A sztoriban összefonódik négy lényegi tényező, amely Magyarország vesztét idézi elő a szerencsésebb megfigyelők agyrengető röhejének kíséretében.

1. A kapitalizmus (szabad piac) zsigeri utálata.

2. A képviseleti demokrácia meg nem értése.

3. A politikai és a gazdasági gondolkodás elborult jogközpontúsága.

4. Az ellenzék ostobasága.

1. Az ötlet, hogy népszavazással döntsenek bármilyen bolt, azaz ott árult termék rögzített árréséről, világunikum. A Nemzeti Dohánybolt agyrémét blogunk már szétragozta, de rendkívül jellemző, hogy a népszavazás (ami önmagában agyrém) nem az államosítás plusz a központilag meghatározott árrés ellen irányul, hanem a központilag meghatározott árrést kívánja megharmadolással igazságosabbá tenni. Gomperz kolléga kimutatta trafikügyben az általános komcsiságot, de a központilag előírt haszon  népi felháborodás nyomán központilag előírt, radikális csökkentése a komcsiságon belül maga a maoizmus.

2. Magyarországon sok ilyen világunikum van, ugyanis csak Magyarországon terjedt el az a nézet (nem, még Svájcban sem), hogy minden szirről-szarról országos népszavazást lehet, sőt kell tartani.  Ez kifejezetten a Fidesz és a vele cinkos Bihari/Paczolay-féle Alkotmánybíróság bűne, de a szocialisták is kaptak az ötleten, mivel nem vették észre, hogy a Fidesz addig tartja a demokrácia sarokkövének a minden szirről-szarról való  népszavazást, amíg ezzel ki lehet vinni a politikát a parlamentből, ahol a történelem tréfája folytán nincs többsége. Mihelyt kétharmados többsége lett a parlamentben, megvilágosodott, és eszébe jutott még a „populizmus” szó is.

3. A debreceni hobbi-népszavaztató sok ötlete közül az egyiket egy  szavazat többséggel fogadták el az OVB-ben. Hogy mi volt a vita tárgya? Talán az, hogy piacgazdaságban egy vállalkozás nyereségéről nem népszavazáson döntenek? (Elég baj az is, ha törvénnyel.) Nem. Hogy ilyen hülyeségről nem szoktak népszavazást tartani? Nem. Idézzük az MTI-t: „A vita lényegében arról szólt, hitelesíthető-e a kérdés, ha egy olyan paragrafus módosítását célozza, amelyik az ülés után, július 15-én lép majd hatályba. Az OVB július 27-ig dönthetett volna a kezdeményezésről, így a határozathozatalt egy későbbi ülésre is halaszthatták volna, de ezt az ötletet elvetették.” Értjük: ha magyar parlament az ülés előtt bejelentené a száz főnél többet foglalkoztató ipari üzemek államosítását, és ezt valaki le akarná szállítani népszavazás útján tízre, akkor nem lenne semmi hiba.

4. Végül:  az ellenzék pártjai, tisztelet a kivételnek, osztoznak a magyar nép képviseletidemokrácia-nemértésében és a piaci szabadságtól való zsigeri viszolygásában (ezért is van Magyarországnak vége), de hogy ezenkívül a politika mesterségében is amatőrök, az már fájdalmas. A Fidesz iszonyú költséggel csinált magának egy masszív ellenkampányt, amit, a szó szoros értelmében, még a hülye is megért. Egyik napról a másikra csökkenti a dohányzó milliók szabadságfokát, sérti a méltóságukat, és kényelmetlenebbé teszi az életüket, valamint – nagy valószínűséggel – ront az anyagi helyzetükön, vagy a feketepiac felé tereli őket.

A nemzeti trafikosítás teljesen nyilvánvalóvá teszi, hogy a boldogulás útja a politikai befekvés.  Zeng az ország a korrupciós gusztustalanságoktól. Az új trafikok egyen-arculatával  pedig olyan vizuális jelölőket rendel a szabadságfok-csökkenéshez, megalázáshoz, korrupcióhoz, kényelmetlenséghez, amik elvben  évtizedekig ott maradnak, és mindenkit, aki az utcán jár, emlékeztetnek a 2013-ban regnáló kormány aljasságára.  Ez a masszív, hatékony és végtelenített politikai ellenreklám-kampány igaz, hogy az idei adófizetőknek pénzükbe kerül, de az ellenzéknek – aminek a fenntartása szintén sokba kerül az adófizetőknek – ezenfelül egyetlen forintot sem kell költenie erre a kampányra.

Bírnák csak egyszer az életben türelemmel, amíg a Fidesz saját magát nyírja ki. Ehelyett az MSZP megtartaná a hálózatot, az MSZP és a Jobbik meg még népszavaztatna is (az nem jut eszükbe, hogy ha még erről is lehet népszavazást tartani, akkor mi szükség a pártokra, mármint rájuk).

Komolyan nem tudom, merre van ebből kiút.

Kiemelt kép: www.fortepan.hu