Nem szeretem a bezzegország kifejezést. Bár manapság egyre ritkábban hallani, a “bezzeg Amerikában” kezdetű mondat közhellyé vált. Egy meglepő fordulat azonban nem az Egyesült Államokat, hanem egy közép-amerikai országot emel piedesztálra. Nem sokszor hallhattuk, hogy bezzeg Hondurasban. Eddig.

Kevesen gondolnák, hogy egy olyan ország, amelynek mutatói rosszabbak, mint Magyarországé, ahol a népesség 59%-a tartozik a szegények közé, és ahol a politikusok nem rezsicsökkentéssel igyekeznek szavazatokat szerezni, hanem a sok gyilkosságra való tekintettel ingyen koporsók osztogatásával, nos, még ennek az országnak a vezetése is felismerte, hogy bizony vannak helyzetek, mikor az állami beavatkozás nem jelent megoldást, sőt.

Hong Kong és Szingapúr mintájára Honduras is külön jogállású városok kiépítését vette fontolóra, melyek többek között önálló és független törvényekkel, adórendszerrel és rendőrséggel rendelkeznek. Az állam az államban ötlet azonban nem bontakozhatott ki teljesen, mert az ezt lehetővé tevő alkotmánymódosítást, hogy hogy nem, alkotmányellenesnek találták. Az ellenzék legfőbb ellenvetése az volt, hogy a kvázi autonóm területeket külföldi hatalmak uralnák. Pedig a megálmodott privát városok nagymértékű gazdasági fellendülést eredményeztek volna.

A kormány azonban nem hagyta ennyiben a dolgot és megalkotta az úgynevezett Zonas de Empleo y Desarrollo Económico-t (ZEDE), vagyis a Munkavállalási és Gazdaságfejlesztési Zónákat, melyek az előző elképzeléshez képest visszalépést jelentenek, azonban még így is nagyobb önállósággal rendelkeznek, mint Kína speciális gazdasági zónái, vagy akár Dubai Nemzetközi Pénzügyi Központja.

Az erről szóló törvény leszögezi, hogy az így kialakult területek az ország elidegeníthetetlen részét képezik, ám a központi állam hatalma a határaiknál véget ér (az elnöknek és a kongresszusnak a zónák vezetőinek kinevezésében van szerepe). A törvény kimondja, hogy a ZEDE-k autonóm területek, független bírósággal, törvénykezéssel rendelkeznek, megválaszthatják, melyik jogrendszerhez szeretnének tartozni, saját maguk szabályozhatják egyebek közt a bevándorlást, a közlekedést és az adókat (melyek szintje azonban nem érhet el egy meghatározott maximumot).

Honduras az ötletet az Egyesült Államokból kapta, ahol a városok tehermentesítését a világszerte egyre elterjedtebb public-private partnership (PPP), magyarul köz- és magánegyüttműködés segítségével, látható pozitív eredményekkel sikerült elérni. A The Freeman libertárius magazin Oliver Porter-rel, a PPP széles körű alkalmazójával készült interjújában olvasható, hogy az amerikai Sandy Springs városa miként oldotta meg a kiadások radikális csökkentését azáltal, hogy a rendőrség, bíróság és tűzoltóság kivételével az összes szolgáltatást magánkézbe helyezte (a város polgármesterét egyébként Eva Galambosnak hívják).

A szolgáltatások minősége jelentősen javult, egyes becslések szerint 140 millió dollárt sikerült megspórolni az adófizetők számára, a rendszer látványosan működik. A PPP megoldást jelenthet az eladósodott területek számára, alkalmazását nem csak önkormányzati, hanem megyei szinten is be lehet vezetni, nyilatkozta Porter. A modellt azóta több város is átvette.

island

A PPP-t Magyarországon is alkalmazzák, sajnos nem ennyire kiterjedten. Jó példa azonban a várpalotai illetve az esztergomi kórházbővítés. A közegészségügy eladósodott, nem volt képes megfelelő szolgáltatást nyújtani, ezért kénytelenek voltak a magántőke bevonására. A várpalotai kórház C épülete így épülhetett fel, és így menekült meg a korház több részlege is.

A jelenlegi kormány természetesen a szabad piac efféle megnyilvánulásában is a veszélyt látja. Úgy tűnik, a felsőoktatásban széles körben alkalmazott PPP-t az állam nem nézi jó szemmel. Két éve 1 milliárd forintot buktak a beruházók, mert a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium leállította a Semmelweis Egyetem által megrendelt kollégium építését, ami szintén a PPP-n alapult. Ott van továbbá az egri kórház sajnálatos esete is, amikor a bíróság érvénytelenítette az önkormányzat és egy a korház üzemeltetésre vállalkozó magáncég szerződését.

Természetesen a PPP is ki van téve a korrupció veszélyének. Bár Oliver Porter szerint a korrupció lehetőségét minimálisra csökkentik a PPP beruházások, mivel a politikusoknak nem ad beleszólást a szolgáltatások kivitelezésére, és a magántőke pályázatokon keresztül, verseny által nyeri el ezeket, mint tudjuk hazánkban még ez sem jelent akadályt: a pályázatokban nem sokszor találkozunk méltányos elbírálással. Ez történik sajnos, ha a korrupció egy országban évek óta változatlanul magas.

Látható tehát, hogy messze vagyunk még attól, hogy városok magáncégekre bízzák a szolgáltatásokat, vagy, hogy akár álmodni is merjünk autonóm gazdasági területek kialakításáról, ha folyton a multik és a magántőke ellen lázít a kormányunk.

El lehet innen menni, hangoztak el Gyurcsány Ferenc sokszor félremagyarázott szavai, és a jelen politikai helyzet a röghöz kötő intézkedésekkel akaratlanul is mindinkább erre buzdít. De mi lenne, bátorkodom megjegyezni, ha az itthoni helyzetet próbálnánk kedvezőbbé tenni? Néha igenis érdemes felfigyelni a “bezzeg Amerikában” kezdetű mondatokra, és itthon is megteremteni azokat a lehetőségeket, amik az embereket külföldre vonzzák.