Lassan tényleg mindenki számára nyilvánvaló lehet, miről szólt a trafikbotrány, a rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legtervszerűbben kivitelezett piaci újrafelosztási manővere. A szaktárca olvasatlanul küldi vissza a lehetséges bizonyítékokat a veszteseknek, akiknek – a tágabb közvéleménnyel együtt – semmilyen információjuk nincs arról, milyen szempontok alapján döntöttek róluk, mi kellett volna a nyeréshez. Illetve mára egyértelmű: jót tett volna, ha ismernek valakit odafönt;  ha rokonai valakinek, aki számít; ha nem értenek hozzá, mert soha nem foglalkoztak ilyesmivel. Akkor talán lett volna esélyük.

Néhány hete azonban már igyekeztünk felhívni a figyelmet arra, hogy bár a kormányzati retorikában feltűnően visszaszorult ez az érv, a voltaképpeni botrány nagyobb ennél a haveri vircsaftnál, éspedig azért nagyobb botrány, mert premisszáit a bal- és a jobboldal egyaránt osztja. A zöldekről nem is beszélve. Ez a premissza pedig az, hogy morálisan helyes, ha az állam a népegészségügyre hivatkozva vissza akarja szorítani a dohányzást, azaz egyéneknek meg akarja mondani, mit kezdhetnek a saját életükkel, egészségükkel, pénzükkel, szabad idejükkel. (Hogy egyértelmű legyen: mi is természetesen károsnak tartjuk a dohányzást, és akit csak lehet, privátim lebeszélnénk róla.)

“Hogy jön bárki ahhoz, hogy piaci mechanizmusokat fentről felülírjon, és az egészségre hivatkozva egzisztenciák tízezreit tönkretegye? Mindenki önmagáért (és persze szeretteiért) felel, a saját életével azt csinál, amit akar, egészen addig a határig, amíg másoknak nem árt vele. Dohányozni emberi jog, nem dohányozni szintén. (Senki nem köteles eltűrni mások füstjét, de ez úgynevezett emberi konfliktus, amit nem állami előírásokkal kell rendezni. Ha egy bolt, étterem stb. füstös, nem megyek be, és ha ezzel sokan vagyunk és elegen, akkor a dohányzó bolt szépen megbukik)” – igyekeztünk sebtében megosztani néhány libertárius alapvetést a saját élet birtoklásáról, a saját test feletti önrendelkezés jogáról. Azóta azonban a nemzeti helyzet fokozódott.

germansmoke

Az Országos Választási Bizottság ugyanis egyhangúan megszavazta, hogy népszavazás indulhat a teljes közterületi dohányzás megszüntetéséért. “Egyetért-e Ön azzal, hogy közterületen tilos legyen dohányozni?” – szól az enyhén szólva is differenciálatlan kérdés, és ha kicsit is ismerjük pártjaink elképzeléseit a népi higiéniáról, valamint a legfontosabb médiák tulajdonosi, felügyeleti viszonyait, el tudjuk képzelni, hogy a népszavazás simán átmegy: nem gyújthatok rá sem az utcán, sem a téren, sem a saját házam előtt, sem a Tisza-parton, sem a Parlament előtt, a trafiktörvény módosításait lapozgatva.

Jelenleg ott tartunk, hogy pl. a Sziget Fesztiválon még népszavazás nélkül sem lehet majd dohányárut kapni. Mert? Mert “a kormány célja nem az, hogy a fesztiválokra és a fiatalok által sűrűn látogatott helyekre odatelepítsen az orruk elé cigarettát, hogy minél többet dohányozzanak”. A kormánynak azonban nem lehet célja a fiatalokkal, ugyanis nem képezik a tulajdonát. Ellentétben a levegővel, ami ezek szerint valamikor a közelmúltban a birtokukba kerülhetett, hiszen arról hoznak törvényt, rongálhatom-e a saját egészségemet a (korábban) szabad ég alatt.

Persze, a trafiktörvény fiatalok védelméről szól, hangzik az üres és hazug frázis, mintha egy létező keresletet vissza lehetne szorítani a kínálat mesterséges korlátozásával (és akkor mit gondoljunk arról, hogy van, ahol kilométerekre sincs trafik, és vannak utcák, ahol rögtön nyolc van, egymás hegyén-hátán, netán egymás mellett, egymással szemben?). A rózsaszín eü-álmok helyét a szürkegazdaság és feketekereskedelem veszi át, törvényszerűen. Ha pedig a piacot ily módon elintéztük, fogyasztók, kistulajdonosok, cigiző, de másokat zavarni nem akaró emberek százezreinek életét megkeserítettük, akkor menjünk is el a falig: jöjjön a teljes tiltás.

Véletlenül sem arról van szó, hogy mondjuk romkocsmák, bárok mellett, fölött élőknek tűrniük kéne a “nemdohányzók védelméről” szóló törvény miatti hangos éjjeli beszédet, cigarettafüstöt – de, mint már korábban írtuk, ezek nem olyan konfliktusok, amiket a teljes tiltással ki lehet küszöbölni. A piac ezt is megoldja: a bárok, éttermek saját jól felfogott érdeke, hogy rendet tartsanak a házuk táján. Ráadásul miért nincs joguk saját területükön dohányzó részeket kialakítani? Nem az övék a hely, ill. nem ők a bérlők? Nem ők invesztáltak pénzt és energiát az üzletbe? Mi köze van az államnak ahhoz, mit csinálok egy privát étteremben?

Végül itt szeretnénk kifejezni mély respektusunkat a Bors című bulvárlapnak, amely a feltűnő csöndben leledző jogvédők helyett is, gyorsan és egyértelműen kiállt az egyéni jogok mellett.

“Persze vannak dohányosok, akik orrunk alá fújják a füstöt, és szétdobálják a csikket, de a cigizők többsége úgy él szenvedélyének, hogy ne zavarja embertársait. Helytelen, ha előbbiek miatt eszement törvényeket hozunk a megfékezésükre. Persze vannak, akik úgy gondolják, lapunknak nem kellene kiállnia a cigarettázók mellett. De ez az ügy nem a dohányzás támogatásáról szól, hanem az alapvető emberi és szabadságjogokról” – írja Szekeres Tamás (kiemelés tőlünk). Ez a beszéd.