Volt valami, amit kereszténységnek hívtak, mint már említettem.” (Aldous Huxley: Szép új világ)

 

Peterisz rokonszenvesen értetlen a melegek házasodását ellenzők álláspontjával kapcsolatban. Nem tartozik a liberálisok  ultrái közé, akiknek minden helytelenítő vélemény “az ötvenes évek agitációs munkáját megszégyenítő… elmaradott, sötét és zavaros“, és az ellenzők mind novákelődök. Úgyhogy érdemes beszélgetnünk.

Nekem úgy tűnik, nem igazán szerencsés a “házasodási piac” kifejezés. Nem költség-haszon elemzés alapján házasodunk. De peterisz itt csak annyit akart mondani valószínűleg: legyen teljesen szabad ez a terület ( még a poligámia is felvetődött, mint reális lehetőség, ezt az ötletet inkább felejtsük el).

Mi is akkor a házasság? Ez tényleg döntő a témában. Peterisz megadja saját meghatározását:

“A házasság intézménye azt biztosítja, hogy a felek biztosítva legyenek egymás kölcsönös elköteleződéséről, és így hajlandóak legyenek egyáltalán erőfeszítéseket tenni egy hosszú távú kapcsolat kiépítése érdekében.”

Ez tehát egyfajta biztosíték a szerződésszegés ellen. Teljesen egyetértek, valóban ez a házasság jogi dimenziója. Nekem úgy tűnik, itt nyitott kapukat dönget a szerző. A regisztrált élettársi kapcsolat saját házasság-definícióját teljesen kielégíti. A házassághoz képest két különbség marad:

“1. a bejegyzett élettársak nem fogadhatnak közösen örökbe, és a pár egyik tagja nem fogadhatja örökbe a másik partner gyermekét sem; 2. a bejegyzett élettársak nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben”.

Az utalásokból világos, hogy a szerző ezt sem ellenezné, de saját meghatározásának érvényességéhez ez a két feltétel nem szükséges, a “kölcsönös elköteleződést” a jelenlegi szabályok biztosítják. A jelenlegi magyar helyzet (ezen a téren) a homoszexualitást rendellenes magatartásnak látók részéről, ha nehezen is, de még elfogadható. A házasságot, nagyon helyesen, férfi és nő kapcsolataként védi az alkotmány. A melegek számára törvényes és kölcsönös védelmet nyújtó kapcsolati forma áll rendelkezésre. Ez a helyzet alkalmas arra, hogy a kérdést hosszú időre (inkább végleg) jegeljük, és más fontos dolgokkal is foglalkozzunk.

Ha azonban a másik oldal ragaszkodik a teljes jogegyenlőséghez, akkor az komoly és időrabló harcot, a viszonyok felesleges polarizálódását eredményezi majd. Meg lehetne ezt takarítani. Innen nézve a teljes jogegyenlőség álláspontja kulturális és politikai agressziónak tűnik gyakran. A melegházasságot elvben támogatóknak fel kellene ismerni: érdemes okos kompromisszumot kötni (a magyar helyzetről beszélek, de egy ilyen kiegyezés az egész világon páratlan lenne).

Ennyi. Itt akkor be is fejezhetném , de adós maradnék annak az indoklásával, hogy miért is tartják az ellenzők a melegházasságot az utolsó cseppnek a pohárban. Sokak számára érthetetlen lehet a házasság speciális védelemben részesítése. Modern korunkban nem lényegtelen ez már? – kérdezhetik. A különbség nem tűnik lényegesnek. Élettársak vagy házasok, nem mindegy? Meg nem jobb a gyereknek, ha van nevelője? Jobb lenne az árvaság? Válaszokat próbál adni például Faragó Béla nagyon fontos és átfogó tanulmánya is, sok lényeges dologról szó van benne. Az elején összefoglalja a lényeget :

“A nyugati országok mintegy tíz éve egymás után legalizálják a homoszexuális – leszbikus és meleg – házasságot, s így ez a többezer éves intézmény éppen azt a sajátosságát veszíti el, amely a két fél közötti nemi különbségeken nyugszik. (…) Ez a nyugati civilizáció alapvető változását jelenti, ami egyben hatalmas antropológiai forradalom is, és jelentős következményekkel jár majd a család, az utódnemzés, a gyermek helyzete, a leszármazás, a szülői lét és az utódok tekintetében – vagyis minden, eddig a házassághoz kapcsolódó területen. Ez a változás lényegében szimbolikus, hiszen sok országban a homoszexuális párok már eddig is köthettek élettársi szerződést, ami biztosítja az érdekelt felek jogait. Így elegendő lett volna ezt kibővíteni, a házasság intézményének ‘megbolygatása’ nélkül. Azonban éppen ez a ‘szimbolikus’ jelleg az, amit az egyébként kisebbségben lévő homoszexuális lobbi meg akar szerezni. A most zajló folyamat valódi paradigmaváltást eredményez, amely úgy változtatja meg alapjaiban a ‘házasság’ fogalmát, hogy megfosztja minden, a férfi és nő közötti különbségre való utalástól.”

Faragó tanulmánya olvasása után még világosabb, hogy nem periférikus ügyről van szó, hanem az emberi természet lényegét érintő kérdésről, és valami olyan társadalmi alternatíva megjelenéséről a nem is olyan messzi látóhatáron, mint amit Huxley rémlátott. Faragó a nyugati civilizáció alapvető változásáról beszél :

“Gilles Bernheim, Franciaország korábbi főrabbija egyik fontos írásában (amelyet maga XVI. Benedek is idézett) kifejtette, hogy itt valójában ‘két világnézet áll szemben egymással’: a genderelméleten alapuló, a szexuális különbségek eltörlését hirdető elgondolás, illetve a férfi–nő egymást kiegészítő jellegét elfogadó tradicionális, biblikus felfogás. Ez utóbbi azonban nem egy egyszerű változó, amit a világ ‘fejlődése’ a modern ember igényeinek megfelelően módosítgathat. Ellenkezőleg, az ’emberiség antropológiai alkotmányáról’ van szó: előbb-utóbb mindenkinek fel kell ismernie, hogy az emberiség két alapvető eleméből csak egyet birtokolhat, a másik számára mindig is elérhetetlen marad. A nemi különbözőség tehát létünk végességének látható jele. Nem lehetek egyszerre minden, ami emberi […] Az emberiség csak úgy határozható meg, ha a két nem egyszerre van benne jelen.”

Az antropológiai alap Bernheim rabbi megfogalmazásában így hangzik: “az emberiség csak úgy határozható meg, ha a két nem egyszerre van benne jelen.” Erre az alapra épül az egész társadalom. Pontosítsunk: ez egy lényegi fontosságú eleme a társadalom alapzatának, de nem az egyetlen eleme. A Faragó által is emlegetett paradigmaváltás sem egytényezős, magyarán nem a melegek házassága képezi a civilizációs váltás egyetlen elemét, ez “csak” az egyik legfontosabb elem.

Azt gondoljuk, hogy a férfi-nő egymást kölcsönösen kiegészítő kettőse minden ember emberi mivoltjának lényeges, elengedhetetlen része, és ami ettől eltér az valami más, valami nagyon más. Ez a másság, szerintem, nem kaphat a házassággal egyenlő rangot, hanem jogilag csak egy másik alacsonyabb rangú kapcsolati forma lehet. Ha mégis egyenlő rangot kapna, akkor az már szemléletében, alapeszméiben lenne már gyökeresen más civilizáció, ahogy ez a jövő már sok országban el is kezdődött.

Máshogyan úgy is fogalmazhatunk: a tét a zsidó-keresztény alapú civilizáció eltűnése és átalakulása valami egészen mássá. Nem a keresztény vallás eltűnéséről van szó, hanem egy kultúráéról, amely az alapjaitól áthatja még ma is a társadalmunkat. A melegházasság teljes bevezetése és egyenjogúsítása ennek a kultúrának a pusztulását jelentheti és jelenti (más tényezőkkel együtt!). Emlékművek még maradnak majd: a sok mecset között egy-két pici templom.

Röviden ezek miatt látom a teljes egyenjogúsítás követelését súlyos veszélynek. A  jó hír az, hogy Magyarországon még van esély arra, hogy kompromisszum szülessen – bár nagyon csodálkoznék, ha megvalósulna.

(Fotó: art.com)