Mi, ezen blog szerzői mind a szabad piac támogatóinak valljuk magunkat, ugyanakkor valószínűleg szűkebb az a kör, amely ezt a szabadságot nem csak a hagyományos értelemben vett gazdasági kapcsolatokra értelmezi. Az azonos neműek házassága, amely egyre több nyugati országban nyer a “hagyományos” felállással azonos elismerést, ellenérzést vált ki az egyéni szabadság néhány hívében is. De aki egyébként általában híve az egyén és az egyének közötti csere (a piac) szabadságának, miért is ellenezné a melegek házasságának elismerését?

Az egyik érv szerint az azonos neműek házasságának elismerése újradefiniálná a házasság definícióját. Azonban felmerül a kérdés: van-e, illetve kell-e hogy legyen a házasságnak olyan definíciója, amely ezen intézményt csak bizonyos személyek közötti kapcsolatként ismeri el? Ehhez azt kell megvizsgálnunk, mi lehet a házasság funkciója, és ez hogyan változott az utóbbi évezredek során, különös tekintettel az utóbbi évtizedekre.

A házasság “értelme” közgazdasági és evolúció-biológiai nézőpontból az, hogy védje a feleket a másik opportunista magatartásától. A párkapcsolatok ugyanis többnyire kapcsolatspecifikus beruházásokat igényelnek, amelyeket viszont nem érdemes véghezvinni, ha a másik fél a kapcsolatból bármikor kénye-kedve szerint kiléphet. Nem érdemes valakinek tartósan elköteleznie magát, ha azt gondolja, ezt a másik nem fogja megtenni. A házasság intézménye azt biztosítja, hogy a felek biztosítva legyenek egymás kölcsönös elköteleződéséről, és így hajlandóak legyenek egyáltalán erőfeszítéseket tenni egy hosszú távú kapcsolat kiépítése érdekében.

A házasság stabilitást ad, emiatt kedvez a gyerekvállalásnak is. Az emberek akkor vállalnak szívesebben gyereket, ha bízhatnak abban, hogy utána partnerük nem hagyja őket ott a gyerekkel együtt. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az olyan kapcsolatok számára, amelyekből saját gyerek eleve nem származhat, a házasság fent említett előnyei ne lennének elérhetőek.

(Fotó: hvg.hu)

A fenti logika alapján nem látom annak okát, hogy miért kellene éppen az azonos neműek közötti kapcsolatokat kizárni a házasságnak ezen előnyeiből.

Ki lehet persze más szempontokból is indulni, és elismerem, az emberek többség talán nem az általam használt szemüvegen keresztül nézi a házasság intézményét. Lehet hivatkozni a tradícióra, amely természetesen a férfi és nő közti házasságot favorizálja, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a házasság már a jelenlegi formájában sem “hagyományos.”

Egy házasság ma már jóval kevésbé épül a nemek között hajdan (elsősorban fizikai adottságok miatt) fennálló komparatív előnyökbeli különbségeket kihasználó munkamegosztáson, többek között emiatt nem számít többé a feleség a férj kvázi tulajdonának. A “hagyományos házasság” hívei többségében aligha kívánnak visszatérni a korábbi modellhez, viszont ha ahhoz nem kívánunk visszatérni, el kell ismernünk, hogy a házasság, bár alapfunkciói viszonylag állandóak, formáját és tartalmát tekintve folyamatosan változó, az újabb igényekhez alkalmazkodó intézmény. Az államnak pedig nem szabadna ezt a folyamatot akadályoznia, hanem, ha már ő “szentesíti” a házasságkötéseket, hozzá kell ehhez igazítania a jogszabályi környezetet. Az azonos neműek házasságának elismerésével az állam szerintem ezen feladatának is eleget tesz.

Na és mi a helyzet azzal az érvvel, hogy a melegek házassága akár a poligámia engedélyezéséhez is elvezethetne? Nos, a fentiek alapján is azt tudom mondani, hogy akár a poligámia elismerése sem lenne elvetendő, annak hangsúlyozása mellett, hogy a poligámia tilalmára vannak más, nem definíciós vagy valláserkölcsi alapú megfontolandó érvek, amelyek az azonos neműek házassága esetén nem állnak meg (itt most nem térnék ki azon érvekre, miszerint a homoszexualitás egyszerű választás kérdése és nem biológiai prediszpozíció lenne: a jelenlegi szakirodalom elég nagy része egyetért abban, hogy a homoszexualitás nem betegség, hanem stabil orientáció, amit nem igazán lehet “elkapni”).

Ha a fentiek alapján azt láthatjuk, hogy a melegházasság pusztán definíciós alapon nem vethető el, azt gondolom, a kérdés nagyjából arra szűkül le: miért is kellene korlátozni a meleg párok azon szabadságát, hogy egymással kössenek egy, a kapcsolatukra egyébként nagyon is jól alkalmazható érvényes megállapodást (házasságot)? Kinek okoznának ezzel olyan mértékű kárt, hogy emiatt megérné a “társadalomnak” ezt a számukra nagy örömet okozó dolgot nekik megtiltani? Veszélybe kerülne ezzel bárkinek is a (heteroszexuális) házassága? Az élete? Testi épsége? Vagyona? Aligha. Hirtelen sokan homoszexuálisokká válnának, radikális népességcsökkenéshez vezetve? Aligha, lásd fentebb.

És mi a helyzet az erkölcsi felháborodással, ami miatt nagyon sokakban a melegházasság kellemetlen érzéseket kelt? Az én válaszom erre az, hogy ilyen megfontolásoknak nem kellene befolyással lenniük a közpolitikára, mert ezen az alapon rengeteg mindent tilthatnánk – és akkor itt elkezdhetném felsorolni, mi minden jöhetne szóba az én ízlésem szerint, a nemzeti összetartozás dalától a popzene egy igen jelentős részén keresztül az asztrológiáig. Ha azonban szabad társadalomban szeretnénk élni, mindannyiunknak érdemes elfogadni, hogy rengeteg olyan dolog fog megtörténni, ami valahol valakinek sérti az erkölcseit, meggyőződését vagy ízlését.

Véleményem szerint ezért ideje a házasság terén is megszüntetni a szerződés szabadságának egy indokolatlan és igazságtalan korlátozását.