Ami csak az alkotmányos fékek és ellensúlyok lebontásával indult, most már nyíltan a magántulajdon semmibe vételében csúcsosodik ki. A kormányzó párt – igaz, egyelőre csak egy egyéni képviselői indítvány formájában – ismét módosítaná a kisajátítási törvényt, s ebben kimondaná: magántulajdonban lévő ingatlan kisajátítható akkor is, ha valamelyik közjogi méltóság elhelyezése érdekében van rá szükség.

Alig száradt meg a tinta a kisajátításról szóló törvény legutóbbi módosításán, amely lehetővé tette, hogy akár kormányrendelet alapján elvonják valakinek a magántulajdonát, a friss javaslat egyenesen az állami nagyzolásnak kíván teret engedni a magántulajdon rovására. A szöveg kisajátítási célként nevesíti az országgyűlési képviselők és egyéb közjogi méltóságok és hivataluk elhelyezését is.

A kisajátítás, azaz a magántulajdon kényszerű elvonása egy alkotmányos jogállamban szükségképpen kivételes, mert minden alkotmányos jogállam magától értetődően tiszteletben tartja a magántulajdon szentségét.

A kivételesség érdekében a törvény tételesen felsorolja azokat a célokat, amelyek miatt a kisajátítás megtörténhet. Ezek jellemzően olyan célok, amelyekről viszonylag könnyen igazolható, hogy megvalósításuk ténylegesen a közösség érdekét szolgálja (például a honvédelem, a környezetvédelem, az energiaellátás), és ha az adott ingatlan nem kerülne az állam tulajdonába, akkor a közösség ezen érdeke valóban veszélybe kerülne (ami adott esetben komoly biztonsági kockázattal járna). De ha ez a cél igazolhatóan fennáll, akkor is további feltételeknek kell teljesülniük a kisajátításhoz (amely egyébként is csak azonnali, feltétlen és teljes kártalanítás mellett történhet).

Ha ez így megy tovább, hamarosan mi is odébb költöztethetjük a házunkat

Ilyen feltétel, hogy a közérdekű cél megvalósítása a tulajdonjog elvonása nélkül (például valamilyen használati jog útján) nem valósítható meg, ugyanakkor a tulajdonos az állam által kínált feltételekkel nem kívánja értékesíteni az ingatlanát, kizárólag ezen az ingatlanon valósítható meg a cél, és mindezek mellett is a közösségi cél előnyei jelentősen meghaladják a tulajdonjog elvonásával okozott kárt.

Új önálló kisajátítási célként nevesítené tehát a közjogi méltóságok és hivataluk elhelyezését a most benyújtott módosítás. Ez azt jelenti, hogy az előterjesztő felfogása szerint a közjogi méltóságok és hivataluk elhelyezése olyan súlyos közérdek, amely csak bizonyos ingatlanokban valósítható meg, amelyeket, ha a tulajdonos nem ad magától, el kell venni tőle.

Ha tehát például az Országgyűlés hivatalvezetője kinéz magának egy villát a Rózsadombon vagy az Andrássy úton, és úgy gondolja, hogy csakis ez az épület lenne alkalmas a méltóságok és a hivatal elhelyezésére – mert ugyan a szomszéd épület eladó, van is benne elegendő helyiség, de mégsem kellően reprezentatív –, akkor bizony a kinézett ingatlan tulajdonosa jobban teszi, ha nem akadékoskodik. Ráadásul ebben az esetben (hasonlóan a kormányrendeletben is meghatározható kiemelt beruházásokhoz) a fenti utolsó feltételt, a közérdek és a magánérdek egymáshoz való viszonyát nem is kell mérlegelni.

A hatalom gátlástalansága immár egyre nyíltabban a magánvagyonokra tör. Kíváncsiak vagyunk, hogy a jövőre már csak 200 fős Országgyűlés képviselőinek és hivataluknak elhelyezésére miért nem elegendő a már meglévő épületegyüttes, ki és melyik épületet nézte ki magának. A választók immár nem legyinthetnek, hogy ez őket nem érinti: ma csak a Rózsadombon történik egy kis rablás, de a korlátok nélküli hatalom holnap már mindenkinél kirámolhatja a hűtőszekrényt is.

(címlapkép: deviantart.com)