Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor a Replika legújabb tematikus számában (A modernitás mítoszai – kortárs mítoszértelmezések) a mítosz lehetséges jellemzői között a következőket állapítják meg: “A mítoszok mindig kapcsolatba hozhatók az őket fenntartók identitásával, a mindennapi életben is eleven érzelmek, indulatok fűződnek hozzájuk.” Így van ez a nem alaptalan, de teljes egészében indokolatlan ellenzéki Ángyán-mítosszal is.

Sokat elmond az ellenzék egy jelentős részének következetlenségéről és megbízhatatlanságáról, hogy az a kormánypárti képviselő lesz a hőse, a mitológiai Nagy Ő, aki szerint oké az Alkotmánybíróság blokkolása, oké a röghöz kötés, oké a hajléktalanok kriminalizálása, oké az egyetemi autonómia felszámolása – hogy csak néhányat soroljunk a negyedik alaptörvény vállalhatatlanságaiból.

Az az Ángyán lett “a” referencia, aki példásan hallgatott az illiberális demokrácia intézményesítése közepette, egy hangja nem volt az ország alkotmánytalanításához. Nézzük csak meg a szavazási magatartását. Nem azt a párat, amiben szemben ment, azt a több százat, amikor nem.

Nem mond ki mindent (Fotó: hvg.hu)

Ángyán minden jó szándéka és kiállása ellenére is egy szavazógép, egyike a negyedik alaptörvény-módosítóknak. Ha Ángyán lesz a minta, akkor ezzel a relativizáló szemléletmóddal kimegy minden érv a NER-kritikusok lábai alól. Nincs ugyanis olyan, hogy “csak kicsit vagy nagyon” negyedik alaptörvény-módosító. Látom a földkérdés terén Ángyán igyekezetét, értem, hogy nem kívánja hagyni, hogy ne “erős gazdasági érdekcsoportok” (idézet tőle) domináljanak a kormányzati földpolitikát illetően. Olyan jogállam-felfogás viszont nincs, hogy földügyek kapcsán keressük a jogállami elveket (úgymint átláthatóság), hajléktalanok vegzálása során viszont nyírbáljuk azokat.

Ki kell jelenteni: Ángyánnak a föld és saját maga mögött állók (gazdák, szakma, bármi) érdeke fontosabb lett, mint a jogállam. Utóbbiról is van véleménye, tisztelheti is, de megvédeni már nem kívánta.

“A mítoszok mindig kapcsolatba hozhatók az őket fenntartók identitásával…” – írja a szociológus-házaspár. Valahogy így. Az ellenzéki közvéleménynek szüksége van a hősökre, és láthatóan saját háza táján ezeket nem találja meg. Pontosabban saját szereplőit nem látja mitologizálhatónak. Persze, a hardcore MSZP-sek, DK-sok, Együtt 2014-PM-sek fel tudják ruházni pártelnökeiket emberfeletti képességekkel, el tudják magukkal hitetni, hogy a közvéleménykutatási adatok nem a valóságot mutatják, mert az emberek félnek, nem mondanak véleményt (igen… fejben itt tartunk, tessék megnézni az előbb említett pártok Facebook-oldalai alatti kommentárokat), de emellett továbbra is a “mérsékelt fideszes” mítoszát éhezik.

Mintha az lenne szükséges minden kritikájuk megtámasztásához. A saját hősök és erő nélküli ellenzéki közvélemény egy része így a jogállambontó Ángyánban látja meg az irányt. Akik így látják, azokra nem szabad a jövőt bízni.

Egy pártalapítvány vasárnapra konferenciára hívja többek között Sólyom Lászlót és Ángyán Józsefet. Utóbbi meghívottól a következő idézet olvasható a párt Facebook-hirdetései között: “Ha a jog leválik az erkölcs talapzatáról, akkor bármit meg lehet csinálni.” Ha Sólyom nem is, de remélem, majd a konferencia moderátora felteszi Ángyánnak a kérdést, hogy az idézet tükrében hogyan látja saját üléstermi szavazási magatartását. Azt is remélem, hogy Ángyán tisztában van azzal, hogy Sólyom róla is beszélni fog, amikor a jogállami kérdéseket feszegeti – bármilyen legyen Sólyom előadásának kritikai mélysége.

Végül részlet egy sajtóbeszámolóból: “Ángyán József kifejtette, nagyon fontos lenne, hogy az állam támogassa a fiatal mezőgazdasági termelőket (…) És, hogy ne legyen senkinek kétsége a keresztény gyökerek felől, hozzátette: hangsúlyoznám, hogy házaspár alatt két különnemű embert értek, mert erről annyi dolgot hallottam már a parlamentben is, hogy… szóval egy fiú és egy lány lehet az a pár, aki a földet megkapja művelésre.”

Tehát ha jól értem, akkor az ángyáni világképben két férfi vagy két nő nem művelhet földet. Ebben nem az az elkeserítő, hogy keresztény gyökerek ilyet nem mondathatnak egy emberrel – amit Ángyán állít, olyat Jézus nem mond, bár tény, nem volt egy nagy földműves, nekem pedig meg lehet, hogy a “Biblia gazdáknak” kiadvány kerülte el a figyelmemet –, hanem hogy az ellenzék egy része benne látja a széllel szemben is harcolót.

Tény, Ángyán a dolgok egy részét kimondja. Nem gyáva ember, de nem is rettenthetetlen. Igazi hős ugyanis csak az lehet, aki mindent kimond.