A Fidesz-KDNP köztudottan úgy alakította át a választási rendszert, hogy a megnyert egyéni képviselői helyek száma dönti el a parlamenti arányokat. Mivel ezt már sokan, sokszor elemezték, ennek részletezését most mellőzöm. A kampányfinanszírozás legfrissebb fejleményei pedig egyértelműen arra ösztönzik a választásokon indulni kívánó pártokat, hogy önálló jelöltet indítsanak minden olyan körzetben, ahol esélyt látnak a szavazatok 2 százalékának megszerzésére.

A cél egészen világos: legyen minél több kihívója a kormánypártnak, így a protestszavazatok megoszlanak, és a megmaradt Fidesz szavazóbázis (a Rozika-féle kemény mag) elég lesz az újabb győzelemhez, sőt a kisebb szavazatarány is nagyobb országgyűlési súlyhoz juttatja a győztest, mint az eddigi rendszer, ahol a parlamenti kétharmadhoz elég volt a szavazatok 54%-a.

A dolog kiválóan működni látszik. A baloldalon már több párt is megjelent, és egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy a sokak által áhított összefogás még messze van. Nem ok nélkül, és nem is biztos, hogy mostani létrejötte érdemben növelné az ellenzék szavazótáborát, ez azonban annyira homályba vész, hogy erről inkább csak spekulálni lehet, mint adatokkal alátámasztott elemzést készíteni. Az azonban régóta világos volt, hogy van egy jelentős, “bizonytalannak” nevezett választói tömeg, amelyik először kiábrándult a baloldalból (vagy soha nem is hitt benne) és csalódott a Fideszben is. Ezek az emberek az SZDSZ és az MDF elhalványulása után politikai képviselet nélkül maradtak. Várható volt, hogy az űrt előbb-utóbb betöltik. Az első jelentkező az Együtt 2014 volt, tavaly ősszel, de nem sikerült megszólítania a célközönséget, rövidesen át is csúszott a baloldalra és most az MSZP-vel, DK-val, 4K!-val vívja a helyosztót.

Idén tavasszal viszonylag gyorsan egymás után új szereplők jelentkeztek be. Először a Modern Magyarország Mozgalom (MoMa) bontott zászlót, majd egy héttel utána a Liberálisok. Mindkettőt egy-egy ismert politikus elnököli (Bokros Lajos, illetve Fodor Gábor), és még egyikről sem tud sokat a közvélemény. A MoMa már kezd aktivizálódni, pl. az interneten, fel-fel bukkan a sajtóban, vannak lakossági fórumai, a Liberálisokról lényegében ennyit sem tudunk.

Még kevesebben tudnak róla, de mozgolódik még egy csoport. Az 1000 leütés nevű blogon HaFr március közepén posztolt egy új jobbközép párt alakulásáról. Ma már tudható, hogy ez nem a fenti kettő volt. Május 22-én megjelent az alakuló párt programtervezetének első része. Még mindig név nélkül. Sőt, azzal a fenyegetéssel, hogy ha nem kapnak elég visszajelzést, meg sem alakulnak.

Nos, nem igazán jó, ha egy pártnak csak neve és vezetője van, mint a Fodor-féle társaságnak, de nekem az sem tetszik, ha név, személyiség nem hitelesít egy politikai mozgalmat. Nem csak azt szeretem tudni, mit támogatok, azt is, kit. És különösen azt, hogy akit támogatok, hitelesen tudja-e képviselni a meghirdetett elveket. Már az sem volt rendben, hogy márciusban már támogatókat akartak gyűjteni lényegében mindenféle információ nélkül, ez a mostani felütés pedig további aggodalmakat vet fel. De legyünk jóhiszeműek és nézzünk bele a programtervezetbe!

A kiindulópont lényege az, hogy szeretjük a hazánkat, de itt minden rossz, mert ötszáz éve csak élezzük az ellentéteket.

Immár legalább 500 éve súlyos belső konfliktusok szabdalják a politikai közösséget … annyi törésvonal jött létre a nemzeten belül, hogy a politikai vélemények mára gyakorlatilag kibogozhatatlanná és kibékíthetetlenné, a viták lefolytathatatlanná váltak … és ezek manipulálásával teremt hatalmi bázist a régi politikai osztálynak.”

Van még több hosszú mondat is, lényegében ezen ellentéteknek tulajdonítják az öntudatos polgári erkölcs hiányát, ebből pedig levezetik a modernizációs deficitet. Nos, ez így nem áll össze. Az állítások persze igazak, nagyjából az Árpád-ház kihalása óta folyik a Csák Máték maradi kiskirálysága és az Anjouk modernizáló központosítása közötti harc. Csakhogy történelmünk során a központosítás eddig mindig győzött, a modernizáció meg mégis mindig megtorpant.

Azzal persze egyet lehet érteni, hogy az ország 21. századba érkezésének legfőbb akadály az, hogy hiányzik az

érték- és eredményközpontú polgári erkölcs, az emberi autonómia és a vállalkozó szellem tisztelete, a nyitott, innovatív gondolkodás, a reális alapokon nyugvó (nem pedig mítoszokat és ideológiákat kergető) önbecsülés,” meg “az állammal, és az elosztó rendszerekkel (nem pedig pusztán a pártokkal) szembeni megalapozott kritikai készség (az alattvalói szemlélet helyett)”.

Mit is kínál ezzel szemben a titokzatos alakuló jobbközép párt?

Az ország állapotáról szóló fejezetet érdemes átugrani. Korrektül összeszedi a témában közismert ellenzéki állításokat, többletet nem ad hozzá. A megoldási javaslatokat a POLITIKAI TÉMÁK c. rész foglalja össze, ebből egyelőre az államra és a gazdaságra vonatkozó javaslatok jelentek meg.

Állam ügyben is szinte közmegegyezéses gondolatok bukkannak fel: transzparencia, decentralizáció, képviselők visszahívhatósága (értsd: az egyéni képviselői rendszer marad , erről már kifejtettem a véleményem korábban). Az igazán ijesztő ez:

Az állam fő funkciói közül az közszolgáltatásokat (egészségügyi, oktatási, nyugdíj- és szociális rendszer) vegyesen privát, állami és önkormányzati rendszerben kell üzemeltetni folyamatos minőségellenőrzés mellett. A magántőke bevonása elengedhetetlen az itt felsorolt összes területen, ami – megfelelő jogszabályi környezetben és ellenőrzés mellett – összehasonlíthatatlanabbul átláthatóbb, hatékonyabb, magasabb minőségű és méltányosabb szolgáltatást tesz lehetővé, mint a mostani szisztéma.”

Na, nem. Ebben az országban, ahol a PPP (Public Private Partnership) a korrupció és mutyi szinonimájává vált? Megfelelő jogszabály és ellenőrzés, mint az átláthatóság biztosítéka? Vicc. Vagy magántőkék államosítása lesz ebből, vagy közpénzek magánzsebe csurgatása.

Ennél még nagyobb poén, hogy az így elért megtakarításokból 2-3 éven belül ezermilliárdokkal akarnak adóterhet csökkenteni. Nem ismerős? Ez a Fidesz ígérete volt 2010-ben: megszorítások helyett a korrupció felszámolásából származó megtakarításokból akarták megoldani mindent. Miért is higgyük el, hogy ennek az ismeretlen csapatnak jobban sikerülne?

A végére azért jutott néhány megfontolásra érdemes gondolat. A kormányülések teljes – online – nyilvánossága (gondolom: kivéve, amikor nem, vagy az időzítést igénylő, nemzetbiztonságot érintő, stb. döntések nem ott születnek), internetes szavazás. Hmm, e-kormányzat témában nincs ennél sürgősebb tennivaló is?

És jön a gazdaság. Ezt elolvasva már nem is várom a szerzők megnevezését:

“Az országot a gazdasági harmadik világ státusába kényszerítő összeszerelő üzemek és közmunka helyett ösztönözzük a szellemi munkán alapuló tőkebefektetéseket …” (és még sok mindent). Ez is sokat elárul: „A fenti preferenciák alapján meghatároznánk Magyarország gazdasági stratégiáját, ahhoz szerepvállalókat keresnénk szerte a világban.”

 Figyelem, ismét humor történik:

“Az állam tulajdonosi szerepét a nullához közelítenénk, szabályozó funkcióját korlátoznánk.”

Na, most, vagy az egyik, vagy a másik. Vagy gazdasági stratégia, kiemelten fejlesztett területek, vagy korlátozott szerepvállalás az üzleti szférában, ekkor azonban az fejlődik, ami akar, nem az, ami stratégiailag célszerűnek tűnik a politika számára.

A Kapitalizmus blog már a MoMa létjogosultságán is eltűnődött. A Liberálisok dolgában egyelőre nincs miről véleményt alkotni. Az 1000 leütésen szerveződő új jobbközép párt esetén számomra ez a kérdés eldőlt. Ez a párt is meg akarja mondani, kinek mi a dolga. Lehet, hogy kevesebb közpénzpazarlást terveznek, mint amit az eddig kormányzók megvalósítottak, de a programjavaslatból nem az önálló egzisztencián alapuló polgári öntudat bontakozik ki, csak az államtól függés új verziója. Kösz, ezt nem választom, miattam meg se alakuljatok.

Én olyan pártra várok, amelyik az ország modernizációját nem a felvilágosodás korának módszereivel akarja elérni. Ja, tényleg, II. József is belebukott. Én, a Kapitalizmus bloggere, arról szóló programot szeretnék olvasni, hogyan bontakozhat ki az egyéni kezdeményezés, a vállalkozói kedv, hogyan válik a független polgár létének alapjává az önálló – képességen, tudáson, tőkén alapuló, politikától nem függő – egzisztencia.

Persze, jó volna, ha lenne választék, megvitatható és esetleg harmonizálható programok a szabadságpárti oldalon is. De HaFr új formációjának legfőbb értelme az eddig megismertek alapján az, hogy a Fideszből kiábrándultak képviseletére is létrejöjjön a baloldalihoz hasonló tolongás. Vajon ezért a nagy titkolózás? Tán csak nem maga a nagy Machinátor szervezi?