LetterForce barátunk néhány napja arra kérte nagy tisztelettel a szociálliberális írókat és olvasókat, hogy tetszenének elfelejteni a “kegyetlen tőke” bolsevik ízű frázisát, nehogy a marxizmus fekete lyuka beszippantsa őket.

Innen jött az ihlet, hogy én pedig a szótárba való felvételre kínáljam fel a kegyetlen occupy-harcos fogalmát. Előrebocsátom, nem kődobálásról és kukagyújtogatásról fogok írni.

Tegyünk gondolatban egy időutazást mondjuk 20 évet visszafelé, ahol a mai occupy-harcos Neo ott áll az utcai pólóárus Morpheus előtt, és a kínálatot nézegeti. Morpheus két pólót kínál neki megvételre. Egy pirosat 500 Ft-ért, és egy kéket 550 Ft-ért.

Neo tudhatja, hogy ha a pirosat választja, akkor sokkal jobban jár anyagilag, azt is tudhatja, hogy ezzel munkát adhat sok kínai meg bangladesi asszonynak és gyereknek, de azt is tudhatja, hogy ezek egészségtelen, veszélyes munkahelyen dolgoznak napi sok órát éhbérért, munkavédelem, tűzvédelem, esetleg társadalom- és egészségbiztosítás nélkül, házösszerogyás-védelem nélkül.

A másik lehetőség, hogy megveszi a kék pólót, ami ugyan sokkal drágább, de azt a hazai textilművek gyártotta a szakszervezetek által kiharcolt, kollektív szerződésben rögzített álommunkahelyen, jó fizetésért, napi nyolc órában.

Nem fokozom a feszültséget. Ma már tudjuk, hogy Neo a piros pólót választotta, ami akkor nagyon jó ötletnek és döntésnek számított, de volt az olcsó pólónak egy olyan ára is amit ma kell megfizetni. A hazai textilművek ugyanis versenyképtelenség okán bezártak, az álommunkahelyek megszűntek, a tulaj elment Kínába és Bangladesbe pólót gyártatni.

És így járt a cipőgyár is, meg sorra a tömegtermékeket gyártó cégek, és egyre csak hízott a munkanélküliség, de a dolgokat egy jó ideig lehetet takargatni, mondjuk a pénzügyi és az ingatlanszektorban, állami segítséggel fújt lufikkal.

Amikor pedig a lufik kipukkantak, akkor morcosan ott állt a 99%, és morális magaslatról átkozta a kegyetlen tőkést, hogy hová vitte a kegyetlen tőkéjét, amiért is most nincs itt nekünk munkahelyünk, csak válságunk.

Milyen kényelmes dolog is a saját felelősségünket áthárítani másra. Mi vagyunk a 99% erkölcsi világítótorony, ti pedig a kegyetlen tőke.

De az a helyzet, hogy a tőke megy a Neók után, lesi a kívánságukat. Ha piros pólót vesznek, akkor piros pólót gyárt.

Egyetértve LetterForce-szal, az emberi jóság és gonoszság nem osztályspecifikusan oszlik el kegyetlen kapitalistákra és jóságos munkavállalókra, nem is bőrszín, foglalkozás, vagy nem szerint, hanem mindkettő szétterül a társadalmon. Egyetértek, hogy harcolni kell a kegyetlenség ellen, de azt semmiképpen ne keverjük össze a legerkölcsösebb gazdasági rendszerrel, mert nagyot tévedünk.

Ráadásul ezt a tévedést már elkövettük mi is, mások is, és senki nem jött ki jól belőle.