Nagyon is égető kérdés az, amelyre Révész Sándor a Népszabadságban felhívja a figyelmet. Már a 19. században is foglalkoztak ezzel az őskommunistáktól a szocdemekig sokan. Révész kérdése is lényegében hasonlít az előbb említettek kérdéseihez: hogyan szelídíthető meg az alapjában ( szerintük) életellenes tőke:

“A kegyetlen globális tőke nélkül nincs semmi. Sem árubőség itt, sem kitörési lehetőség ott. A globális tőke kegyetlenségét csak a globalizáció foghatja vissza. Az embereket védő jogok és normák globalizációja. A globális kiegyenlítődés.”

Nagyon is jogos, ha az ilyen esetek után kérdéseket teszünk fel. Hogyan reagáltak a ruhaipari cégek?

“Csak kevesen ismerték el közülük – mint például a brit Primark és a kanadai Loblaw Inc. -, hogy a részben illegálisan emelt épületben az ő megrendeléseiket teljesítették, egyben kártérítést ígértek. A többség viszont – köztük a Benetton, a KiK és a Wal-Mart – elhatárolódott a tragédiától, és azt állította, hogy nem engedélyezte a gyártást az ipari termelésre alkalmatlan épületben.

Az elmúlt évtizedben a ruhaipar fő szereplői tömegesen helyezték át termelésüket Bangladesbe, ahol a havi minimálbér 38 dollár, és ahol évente egymilliárd dollár profitra tudnak szert tenni. A ruha- és textilgyártás a bangladesi export 80 százalékát teszi ki, és az ágazat több millió főnyi helyi munkaerőt foglalkoztat.”

Az eset elég összetett és sok eleme joggal felháborító (pl. a rendkívül alacsony bérek), érdekes lenne erről részletes elemzést olvasni. Révész nem akarja felszámolni a kapitalizmust, mert jól érzékeli, hogy a kitörési lehetőségeket is az teremti meg. Megoldást a globális jogvédelemben lát. Szimpatikus álláspont, sok szempontból egyet is értek vele. De van egy nagy gond az egész érveléssel.

(fotó: cmarchuska.com)

Révész és a hozzá hasonlók érvelésében axióma az, hogy a tőke kegyetlen, és emiatt szelídíteni kell. Nos, tényleg szükség van egyfajta szelídítésre, de nem azért, mert a rendszer, a tőke, a kapitalizmus a kegyetlen, hanem azért, mert az emberi természettel vannak alapvető gondok. Mi vagyunk a kegyetlenek, és nem a tőke. Nagyon jól látszik ez a cégek különböző reakcióiból is. A “kegyetlen tőke ” egy frázis, amit elsősorban a kommunisták és a hozzájuk hasonlók szerettek hangoztatni ( bocs, Révész úr, ön nem tartozik közéjük, tudom). Máskor már érintettem ezt:

“A szabadságot nagyon is befolyásolja az emberi kapcsolatok minősége. Ha az önérdek követésének értéke mellett nem lesz hasonlóan fontos a ‘nagylelkű, önkéntes segítségnyújtás’ (neocohn) értéke, akkor a kapitalizmusnak nincs értelme. Akkor a szabadságot meg fogja fojtani a magánéleti pokol.”

A “kegyetlen tőke” kifejezés csak arra jó, hogy gyanúba keverje a szabad vállakozás rendszerét, ami az emberi történelemben eddig ismert legjobb és leghatékonyabb gazdasági rendszer, amely hibáival együtt is morálisan felsőbbrendű az összes szocialista ihletésű modellhez képest. A vonatkozó eset is kétarcú: egyrészt sok munkahelyet tartanak fönn az említett cégek, másrészt valóban gyakran méltánytalanul alacsony bérekkel és elképesztő körülmények közt dolgoztatnak. Miért van ez? Nem azért tehát, mert a tőke ab ovo kegyetlen. Nem a módszer rossz, hanem a cégeket működtetők állnak hozzá különbözően: hol kegyetlenül, hol humánusan. Nem szabadna magát a tőkés termelési módot gyanúban keverni (ugyanis nem lenne megalapozott).

Erősen kétlem, hogy valamiféle globális-szociális törvényhozás kötelezővé tudná tenni a jószívűséget és az irgalmat. Az biztos, hogy teljesen jó Révész Sándor következtetése, ő is az egyének felelősségére helyezi a hangsúlyt:

“Ennek előmozdításához a nemzetközi politikában és gazdaságban annyi lesz az erő, amennyit belekövetel választóik és a vásárlóik embersége, fölháborodása és előrelátása. A miénk.”

A blogunk által hirdetett kapitalizmus természetesen a politikai szabadságot is magában fogalja, és így a szakszervezetek alapításának szabadságát is. De azt is világosan látjuk, hogy az építő erő, a szabadság motorja a vállalkozás, a tőke, a kapitalizmus, nem pedig a munkajogi harc. A tőke tehát nem kegyetlen, hanem a legtöbbször (gazdasági értelemben is) hasznos, éltető erő, még Bangladesben is.

Az éhhalálnál még a rendkívül alacsony bér is jobb (ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne magasabb). A magunk kegyetlenségét viszont csak mi magunk foghatjuk vissza. Alapjában szabad akaratunk alapján, de sok esetben szükséges törvényekkel. Csak a vállalkozásokat hagyjuk élni és tőkéssé válni. Éltető tőkéssé.

Az emberi természet legalább annyira hajlamos a kegyetlenségre, mint a jóságra ( most nem fejteném ki az ezt megalapozó konzervatív jellegű eszméket), ezért valóban szükség lehet korlátokra, akár minimális intézményes korlátokra is. Azaz a kapitalizmus erősítésére van szükség, amelybe beletartozhat a korrekt versenyfeltételek helyreállításától a minimális munkafeltételekig sok minden (pl. korhatár). Igen.

Lenne viszont egy tiszteletteljes kérésem az olyan kiváló szociálliberálisokhoz, mint pl. Révész Sándor: kérem, dobják már ki a szótárukból a “kegyetlen tőke” bolsevik ízű frázisát! Ha túl sokat mondogatják, még a végén marxisták lesznek, aminek nem örülnék.