Avagy hogyan készül az alternatív valóság – és miért?

2013. május 15-én, szerdán reggel a Központi Statisztikai Hivatal kiadott egy közleményt  ezzel a címmel és mondanivalóval: 2013 I. negyedévében 0,9%-kal csökkent a GDP. Első mondata: „A KSH gyorsbecslése alapján Magyarország bruttó hazai terméke 2013. I. negyedévében 0,9%-kal csökkent az előző év azonos időszakához viszonyítva.” Szezonálisan és naptárhatással (a tavalyi szökőnap leszámításával) kiigazítva ez csak – 0,3% volt éves szinten, de hát még így is csökkenés.

A Magyar Távirati Iroda nevű közszolgálati (= kormány-) hírszerv egy részadat kiemelésével a KSH-közlemény lényegét az ellenkezőjére fordította. A kiadott rövidhírük címe az, hogy KSH: Növekedésnek indult a GDP. A legfontosabb, hírkezdő adat pedig itt már az, hogy „A bruttó hazai termék (GDP) az első negyedévben 0,7 százalékkal nőtt a múlt év negyedik negyedévéhez képest a szezonális- és naptárhatásoktól tisztított adatok szerint”.

A nem közszolgálati média már ezt a kormányzatilag kipreparált hírt vette át. Az Index például előbb azt a címet adta kommentárjának, hogy Kicsit kilőtt a magyar gazdaság, de mivel belátták, hogy ez fogalmilag hülyeség, átírták arra: Meglepően kilőtt a magyar gazdaság. A meglepetésben nem kételkedem, de a teknő alján kormányzatilag kivájt másodlagos teknőből való kikecmergés első mozdulatait nem nevezném kilövésnek. A meglepő növekedés fogalmát jobban kimerítette például a szlovák gazdaság 2012-es első negyedévi, 3,1 százalékos növekedése (éves szinten) a várt ≤ 1,5%-hoz képest (a magyar már ekkor 0,7%-kal csökkent).

Címadásban a Huba-díj biobabér-koszorús arany fokozatát a vg.hu érdemli ezzel: Szárnyal a forint a káprázatos magyar GDP-számok után. A káprázatot lásd fenn. A szárnyalás viszont abban állt, hogy a pártunk és kormányunk által olyannyira megvetett spekulánsok rámozdultak a pártunk és kormányunk által kipreparált adatra, és a forint visszakúszott a januári zuhanás előtt árfolyamszintre (de messze alatta maradt a tavaly nyár végi-kora őszi relatív szárnyalásnak).

A baj azonban mélyebb annál, hogy a kormány hilózik, a média egy része pedig beveszi.

Már a KSH-gyorsjelentés is megemlítette, hogy a csökkenést alapvetően az ipar zsugorodása okozza, a mezőgazdaság és az építőipar teljesítménye nő. A jobban értesültek a kormányéhoz hasonló optimizmussal hozzátették, hogy a további szerény növekedést az export szerény fellendülése is segítheti. Az export összességében gyakorlatilag stagnál, de bizonyos ágazatok kivitele csakugyan növekszik; a mezőgazdaság növekedését bőven magyarázzák a pocsék előzmények. Hanem az építőipar.

A köztévé csütörtöki (május 16-i) híradójában volt egy győzelmi jelentés az építőipari boomról (00:47-től).

Fektetik a szennyvízcsatornát Érd zöldövezetében, és az építőipari vállalkozó örül annak, hogy most öt helyen dolgoznak, miután tavaly még az is megesett, hogy megrendelés nélkül álltak. A vállalkozó, mintha betanult szöveget mondana, közli velünk, hogy „a ki- és középvállalkozók akkor tudnak jól teljesíteni, ha minél több munkát, minél több megrendelést kapnak”. A megrendelések száma és a teljesítmény közötti kapcsolat felismerése feltétlenül éles elmére vall. Majd visszahalljuk a Fidesz gazdasági krédóját: „és jó lenne, ha ebben az állam is minél jelentősebb szerepet vállalna”. Jelen blog olvasói nyilván már unják azt a tételt, hogy nem jó, ha a vállalkozók, akármekkorák, nem a szabad piaci sikertől, hanem a nagyobb (sőt „jelentősebb”) állami szerepvállalástól várják sorsuk jobbra fordulását, csak hát a kéksisakos ember nyilatkozatából még ehhez képest is kimarad valami.

Nem sokkal utána Matolcsyt halljuk, amint a lelkes érdeklődőknek magyarázza a Miskolci Egyetemen, hogy az első negyedéves gazdasági növekedés (mármint a gazdasági csúcsminisztersége alatti, 2012. IV negyedévi kirívóan gyenge bázishoz képest) „nem hitelből, nem eladósodásból, nem fenntarthatatlan makrogazdasági pályából következik, hanem ez ma már egy egészséges növekedés”. De (természetesen) ebből is kimarad valami.

A Wall Street Journal feltörekvő gazdaságokkal foglalkozó blogja is konstatálja a meglepetést, amit a magyar GDP-növekedés okozott, de mellette leírja, hogy a négy visegrádi ország közül ez az egyetlen, amelyik „közpénzt lapátolt infrastrukturális projektekbe megszorítások helyett”.  Reméljük, a megszorítást a szerző csak az infrastrukturális beruházásokra értette, mert különben nagyon melléfogott, de ha azokra értette, akkor is hiányzik valami.

A meglepő hír másnapján a KSH először is közzétett egy rémületes gyorsjelentést az ipari termelés 2,9 százalékos csökkenéséről. (MTI-cím: „KSH: márciusban felgyorsult az ipari termelés növekedési üteme”.) És ebben az adatban már benne van az a plusz, amit a kecskeméti Mercedes-gyár megnyitása jelent. (Az új exportrendelések például 26%-kal csökkentek. Kecskemét, ugye, a dél-alföldi régióban van, és itt – az általános zuhanás közben – 27%kal nőtt az ipari termelés. Az embernek borsódzik a háta, hogy mi lehetett a Mercedes előtti bázis.)

Másodszor, ami témánk szempontjából fontosabb, publikálták az építőipar adatait is. Itt valóban látványos, 10 százalékos a növekedés. De a jelentés kereken kimondja, hogy: „termelés márciusi növekedéséhez az alacsony előző évi bázis mellett – a termelés trendje 2012 márciusa és júniusa között 10 éves mélyponton volt – az út- és vasútépítéssel foglalkozó szervezetek termelésének emelkedése járult hozzá”.

Témánál vagyunk. Matolcsy annyiban igazat mondott, hogy ez a növekedés nem hitelből vagy eladósodásból indult meg. Hogy mennyire egészséges, azt ki-ki döntse el maga. Az út- és vasútépítéseket ugyanis Magyarországon jellemzően tényleg nem kölcsönökből, de nem is egy egészségesen fejlődő nemzetgazdaság rendes államháztartási bevételeiből fedezik. Hanem irdatlan uniós támogatásokból. A WSJ által említett „közpénz” a német, belga, dán stb. adófizetők pénze. Ez náluk nem képezhet még látszólagos növekedést sem, merthogy nem ők kapják. DE MI NEM LESZÜNK GYARMAT!

És melyek „az út- és vasútépítéssel foglalkozó szervezetek”? Hármat lehet tippelni. Egyet biztosan. „Nincs vasútfejlesztés Közgép nélkül.” De útépítés se nagyon. Figyeljünk a Közgép mellett felbukkanó nevekre is: Swietelsky, Duna Aszfalt, Strabag, COLAS stb. Hogy a tenderek furcsák, arra most szót sem pazarolunk. A lényeg az, hogy az a „piac”, amit a 2000 milliárd forint uniós támogatás jelent, gyakorlatilag fel van osztva. Természetesen vannak torzsalkodások a másodhegedűsök között, de olyan is előfordul, hogy az óriások szövetségben lépnek fel.

Miután az Orbán-Matolcsy duó eredetileg úgy képzelte, hogy az Unió majd hagyja elszaladni a hiányt, és így nagy állami pénzinjekciókkal – amit az érdi vállalkozó is reklamál – beindíthatják a csodálatos növekedést, a kezdet kezdetén leforrázva voltak kénytelenek távozni Brüsszelből. Ekkor stratégiát váltottak: mindenáron 3% alatt kell tartani a hiányt. De miután a nyugdíjak elkommunizálásából származó pénz is elúszott, a gazdaságra nézve legmérgezőbb változat mellett döntöttek: megszorítás adóemeléssel kombinálva (mindez annál is nyomasztóbb, hogy mindenáron ragaszkodtak az egykulcsos személyi jövedelemadó – ki tudja, miért, de a válság mélyén esztelenül alacsonyra kalkulált – 16 százalékos kulcsához).

Ha így, a gazdaság tartós növekedést garantáló szektorainak és azok hátterének (pl. oktatás) széttaposásával sem lehet 3 százalékon belül maradni, akkor mindig fennáll a veszélye, hogy nem lesz több brüsszeli manna. Ha viszont éppen a brüsszeli források kegyelt cégeknek való átcsatornázásával „meglepő” növekedést lehet fölmutatni a 2012-re eléggé szétvert gazdaság hoz képest, akkor a mechanizmus fenntartja önmagát, van egy kiváló érv az Európai Bizottság meggyőzésére.

De ha már a csatornázásból tartunk: a köztévé érdi riportjából kimaradt, hogy az állami szerepvállalást sürgető kéksisakos úr: alvállalkozó. Hogy ki a fővállalkozó? Régi jó barátaink valamelyike.

Az Érd-Nyugat részre az öt pályázó konzorcium közül a DSS Érd Konzorcium (Duna Aszfalt Kft., SADE Magyarország Mélyépítő Kft., Swietelsky Magyarország Kft.) ajánlattevő nyújtotta be a bírálati szempontok szerint összességében legelőnyösebb, érvényes ajánlatot. Ezek szerint a részterületre vonatkozó szerződés értéke 9,899 milliárd Ft., a vállalt napi kötbér 138,5 millió Ft.

Az Érd-Kelet részen szintén öten pályáztak, itt az ÉRD – KEA Konzorcium (Közgép Építő- és Fémszerkezetgyártó Zrt., EuroAszfalt Építő és Szolgáltató Kft, COLAS-ALTERRA Zrt.) ajánlattevő nyújtotta be a bírálati szempontok szerint összességében legelőnyösebb, érvényes ajánlatot. Ezek szerint az erre a részre vonatkozó szerződés értéke 8,734 milliárd Ft, a vállalt napi kötbér 122,2 millió Ft.

Egészséges növekedés, megnyíló pályák a magyar vállalkozók előtt, jóságos állam, hogyne.