Akié a pénz, azé a hatalom. Aki pedig a pénzt kibocsátja, azé a végső hatalom. A hitelen alapuló papír- és számlapénz, jobb híján, egyben a pénz kibocsátójába vetett teljes bizalom megtestesülése. Ezzel a bizalommal pedig egy dolgot szoktak csinálni, visszaélni. A pénz kibocsátója tetszőleges mértékben felhígíthatja, inflálhatja azt, mint ahogy azt az uralkodók (diktátorok és demokraták egyaránt) rendszeresen meg is tették, teszik és tenni fogják. A politikusoknak egy eszközük maradt az államcsődök elkerülésére, a keynesiánus pénzhígítás, ami előbb-utóbb elkerülhetetlenül inflációhoz vezet. A helyzet reménytelennek tűnik: mintha nem lenne kiút.

Ebben az elkeserítő sötétségben jelenik meg a rejtélyes, interdiszciplináris pénzügyi guru, mester hálózati programozó, kriptográfus-zseni, Satoshi Nakamoto álnéven. 2008-as cikkében elmagyarázza, milyen lesz a pénz a 21. században, és nem csak leírja, hanem egy jól működő, kiforrott és megdöbbentően hibátlan számítógépprogramot is mellékel. A következmények forradalmiak: egy csapásra visszafordíthatatlanul megváltozott a világ. Senki sem tudja, ki ő valójában, még azt sem, hogy egy vagy több ember. Az új rendszer és pénz neve bitcoin.

Mi a bitcoin?

Egy kriptográfiailag, azaz matematikailag garantált, peer-to-peer (felhasználók közötti), elosztott, vagyis központ nélküli hálózat és egy teljesen új típusú digitális pénzfajta. Készpénz, amit interneten küldhetünk bárkinek a világon közvetítők és bankok nélkül, ingyen (vagy szinte ingyen) és privát módon, anélkül, hogy bárki másnak ehhez bármi köze lenne. Senkitől nem kell engedélyt kérnünk hozzá, és nem kell harmadik félben megbíznunk.

Nincs a bitcoinnak postai címe, egyáltalán nincs bitcoin cég, nincs hol panaszkodni, és nincs ahová a rendőröket lehetne küldeni. Nem kell sehol számlát nyitnunk, a pénz a címzetthez egy perc alatt megérkezik a föld bármelyik pontjára, a tranzakció maximum egy órán belül garantáltan megmásíthatatlan és végleges. Ha a feladó vagy a címzett névtelen akar maradni, az is megoldható, de bizonyíthatja is azonosságát, ha úgy akarja. Mindenkinek egy perc alatt lehet ingyenesen pénztárcája a számítógépén, az okostelefonján, egy páncélszekrénybe zárható papíron, vagy akár az agyában.

Egy pénztárca tetszőleges számú számlát tartalmazhat. A pénztárca nyitásának nincs semmilyen feltétele, nincsenek korlátok a számlán tartott összegre vagy a tranzakciók nagyságára. Egy ingyenes program letöltése és telepítése kell csak hozzá. Minden számla egy titkos, 52 betűből álló kulcsból és a matematikailag hozzá tartozó 34 betűs címből áll. A cím az email címhez hasonló dolog, ezt kell megadnia annak, akitől pénzt várunk. A cím persze lehet névtelen is, ahogyan egy email cím is lehet névtelen.

Az egyes számlákon lévő összeg a hálózatot alkotó sok ezer felhasználó gépén elosztott főkönyv-adatbázisban tárolódik, hasonlóan ahhoz, ahogy a fájlmegosztó hálózatok (pl. bittorrent) is szétosztják kedvenc zeneszámainkat sok ezer felhasználó között. A címen lévő pénzhez viszont csak a titkos kulcs ismerője tud hozzáférni. És ahogy a fájlmegosztó hálózatokat sem sikerült felszámolni, a bitcoin hálózatot, mint magát az internetet sem lehet többé (demokratikus vagy nem-demokratikus) erőszakkal leállítani.

Miért bízhatunk a bitcoinban?

A hálózat funkciója a tranzakciók érvényességének ellenőrzése (például hogy nem olyan bitcoint próbálunk-e elkölteni, amit már egyszer elköltöttünk) és rögzítése. Az egész hálózat nyílt forráskódú, vagyis bárki letöltheti és ellenőrizheti, ill. ellenőriztetheti a hálózatot megvalósító programot és az összes tranzakciót. Mióta a hálózat három éve beindult, sok jól motivált hacker ezt meg is tette, és még senki sem talált olyan hibát, amely aláásná magának a hálózatnak a biztonságát.

Az idő múlásával egyre inkább megbízhatunk a bitcoin hálózat biztonságában. Fontos viszont megkülönböztetni a hálózatot a köré gyorsan épülő infrastruktúrától. Az eddigi biztonsági problémák mind a hálózat körüli infrastruktúrát, például a pénzváltóhelyeket és internetes pénztárcákat érintették, nem magát a hálózatot. Az kétségtelen viszont, hogy a bitcoin biztonságos használatához szükség van az alapfogalmak megismerésére, ami egyelőre tényleg valamivel több időt vesz igénybe, mint a papírkészpénz használatának megtanulása.

Mi egy bitcoin értéke?

A bitcoin az osztrák közgazdasági iskola ma már általánosan elfogadott szubjektív érték-elméletén alapul. Röviden: minden annyit ér, amennyit adnak érte. Az osztrák közgazdasági iskola (Menger, Mises, Hayek) régóta állítja, hogy a pénzkibocsátás sem állami feladat, és a magánkibocsátású, egymással versenyben álló pénzek jobb alapját képeznék a gazdaságnak, főleg az állami beleavatkozástól mentes szabad, piaci gazdaságnak.

Ennek megfelelően a bitcoin értékét is csak a piac fogja tudni megállapítani. Mivel a potenciális felhasználóknak egyelőre csak egy egészen apró töredéke ismeri a rendszert a legfelszínesebb szinten túl, így jelenleg óriási a bizonytalanság az árfolyamban. Ez egy természetes, ha nem is mindig nyugodt árfelfedezési folyamat. Sajnos az ezzel járó hatalmas árfolyam-ingadozás egyelőre a bitcoin gyakorlati használatának legnagyobb akadálya.

A rövid távú árváltozások ellenére is összességében óriási árfolyam-növekedést láthatunk. Ez nem véletlen, hiszen a kínálat gyakorlatilag állandó, és a kereslet a bitcoin ismertségének rohamos növekedésével, és a bitcoint elfogadó szolgáltatások és boltok számának viharos növekedésével együtt nő. Remélhetőleg a bitcoin-opciók, shortolási lehetőségek és egyéb pénzügyi eszközök elősegítik majd, hogy a spekulánsok segítsenek stabilizálni a bitcoin árfolyamát.

A bitcoin értéke, mint minden más dolog értéke, a hasznos tulajdonságain és véges mennyiségén alapul. Ha valami hasznos, nem másolható és véges mennyiség van belőle, akkor nullánál magasabb lesz az ára.

Miért előnyös a bitcoin?

Még egy Keynes-hívő szocialista is elismerné, hogy a bitcoin az eddigi legkiválóbb csere- és fizetőeszköz. Nemzetközi bankátutalások minimum $30-ba kerülnek a legtöbb banknál a legkisebb összegre is, és 3-5 munkanap után érkezik csak meg a pénz. A Western Union átutalások is felháborítóan drágák, vagyis kisebb összeget elfogadható áron küldeni gyakorlatilag lehetetlen.

A bankokra kivetett fokozatosan növekvő tranzakciós adók tovább növelik a bitcoin előnyét, ami a bankkártyáknál amúgy is biztonságosabb és sokkal olcsóbb. Nem is mindenki tud elfogadni bankkártyás fizetést, mert a kártyaelfogadásnak jelentős havi költsége van. A Visa és Mastercard hitelkártyák ezen felül tipikusan 3-5% díjat számítanak fel az eladóknak a tranzakciókért, amellett, hogy a kifizetés lassú is. Egy kompetitív területen ez a profitnak akár a felét is elviheti. Vagyis a bitcoinra való áttéréssel egy kereskedő, éttermes vagy taxis akár meg is duplázhatja a profitját.

Sok internetes boltnak jelentős problémát jelent az is, hogy a kártyás tranzakciók visszafordíthatóak, akár hetekkel a vásárlás után is, így ebből is jelentős veszteség keletkezhet. Ez szintén elkerülhető bitcoinnal, ahol a fizetés a készpénzhez hasonlóan szinte azonnali és végleges. A bitcoin ezen kívül nyolc tizedesjegy pontossággal felosztható, így akár egészen kis mennyiségű tranzakciók is könnyen elfogadhatóvá válhatnak. Ilyen mikrotranzakciók könnyen bépíthetők webes szolgáltatásokba is.

A bitcoin értékének másik jelentős tényezője, hogy a hálózat elosztott bitcoin-előállítási folyamata, a ‘bitcoin-bányászat’ szigorúan korlátozza, és egyre lassítja az előállítás sebességét és a valaha is előállítható bitcoinok számát 21 millióban maximalizálja. Ebben is sok hasonlóságot mutat a bitcoin az aranyhoz. Az arany értékének is jelentős oka, hogy a kibányászott és kibányászható arany mennyisége véges, az egy évben bányászott arany csak kis része a teljes készletnek, így az arany alig inflálható. Ez nem tetszett Nixon elnöknek, aki 1971-ben megszüntette a dollár arany-fedezetét.

A bitcoin fedezetének tekinthetjük magát a bitcoin hálózatot. A bitcoinnak azért nincs szüksége külső fedezetre, mert a hálózat többségének egyetértéséből eredően garantált, hogy bármekkorára is nő a bitcoin-gazdaság, 21 milliónál több bitcoin sosem lehet, vagyis a bitcoin nem inflálható. Millibitcoinból és mikrobitcoinból azért mindig lesz elég. Ez az extrém feloszthatóság újabb értékes tulajdonság, amiben felülmúlja az aranyat. Ha a bitcoinnak sikerül a gazdaságnak akár csak az 1%-át meghódítania, ami nem tűnik teljesen irreálisnak, akkor több ezer dollárra is felmehet egy bitcoin ára.

Az arany előnye a bitcoinhoz képest, hogy már több ezer éve bizonyította értékállóságát. A bitcoin előnye az aranyhoz képest viszont az, hogy elkobozhatatlan. Lenin, Mussolini, Roosevelt (!) és Hitler is elkobozta a lakosság aranykészletét. Az arany határokon való kivitelét egy jövőbeli gazdasági krízis esetén a repülőtereken már létező fémdetektorokkal minden beruházás nélkül meg lehet akadályozni. A bitcoin ezzel szemben mindig is globálisan mozgatható lesz. Jó példa erre, hogy a ciprusi pénzügyi krízis például jelentősen megnövelte a bitcoin iránti keresletet, pontosan a bankszámlákat befagyasztó és az euró kivitelét korlátozó rendelkezések miatt.

Hogyan szerezhetünk bitcoint?

Legjobb, ha valamilyen árut vagy szolgáltatást bitcoinért árulunk. Vehetünk ezen kívül internetes bitcoin pénzváltóhelyeken. Sajnos a bitcoin kipróbálásának éppen a váltó webhelyeken történő számlanyitás és a hagyományos pénz átutalása a fő akadálya, ez a legidőigényesebb része.

Megfontolandó ugyanakkor, hogy nem csak a bitcoin birtoklásának van kockázata, hanem annak is, ha kimaradunk egy bitcoin-fordulatból, ha a hagyományos pénzek összeomlanak. Viszonylag kis mennyiségű arany vagy bitcoin is biztosítást jelent egy ilyen, sajnos nem kizárható esemény ellen.

Hogyan reagálnak majd a nemzetállamok? 

Egyelőre nincs külön bitcoin szabályozás. De ha a bitcoin-gazdaság jelentősen megugrik, akkor előbb-utóbb számíthatunk arra, hogy a kormányok megprobálják majd szabályozni azt, például pénzmosásra és adóelkerülésre hivatkozva, mint ahogy a hagyományos banktitok joga (financial privacy) ellen is harcolnak. A bitcoin-gazdaság egy része megpróbál a hagyományos állami szabályozásnak minél inkább megfelelni. Egy másik rész, a különböző internetes névtelenítő módszereket használva (pl. Tor hálózat) próbálja az állami szabályozást elkerülni.

Talán a legkritikusabb kérdés az, hogy milyen hatással lesznek ezek a technológiák az adófizetésre és adóbehajtásra. Például egy fordító, programozó vagy tanácsadó dolgozhat és kereshet álnéven egy globális piacon anélkül, hogy ezt bárki a lakcíméhez tudná kötni. Érdekes lesz megfigyelni, hogy ezek a konfliktusok a zenei fájlmegosztáshoz hasonló kimenetűek lesznek-e, vagy esetleg annál erősebb lesz-e ez a Dávid és Góliát harc a hagyományos, államilag kontrollált, erőszak alapú és az új, szabad, államtól független, önkéntes gazdaság és világ között. Nincs kizárva, hogy az államok is előbb-utóbb a lemezkiadók sorsára jutnak.

Ahogy Clemenceau azt mondta, hogy a háború túl fontos dolog ahhoz, hogy a tábornokokra hagyjuk, úgy mi most azt mondhatjuk, hogy a pénz túl fontos dolog ahhoz, hogy pénzügyminiszterekre és központi bankárokra hagyjuk. A pénz az önkéntes, erőszakmentes emberi együttműködés és erőforrások egyetlen nagy léptékben is stabil, hatékony koordinálója, a spontán rend, az önszerveződés alapfeltétele. Az elosztott digitális pénzek és az ezekhez kapcsolódó szédítő ütemű innováció megnyitják a kapukat a pénz fogalmának újradefiniálása előtt. A pénz végre újra piaci jelenséggé válik. A jövő megérkezett.