“…semmiképpen sem kritikátlanul, de – támogatjuk elveit, eszményeit (még akkor is, ha valószínűleg egyetlen esélye a Bajnai-féle gyűjtőmozgalomhoz való csatlakozás, az ottani baloldal lenyomása, és egy későbbi gazdasági kormányzati poszt lehet), és azt üzenjük neki: sok sikert, Lajos!” – így hagytuk abba legutóbb, és most sincs okunk másképp fogalmazni. Most, hogy kiderült, április 21-én zászlót bont a szabadelvű-konzervatívként aposztrofált, egyelőre ismeretlen nevű új párt. Sok sikert kívánunk tehát – de mihez is pontosan?

A megjelent hírekből és háttérbeszélgetéseinkből ugyanis arra kell következtetnünk: az alapdilemmára máig nincs válasz, tudniilik arra, hogy pontosan ki is fog majd szavazni az új Bokros-pártra, ha egyszer a gazdaságpolitikai konzervativizmus nem találkozik a konzervatív társadalmi értékekkel, a kulturális értelemben vett magyar jobboldalisággal, ami máig két világ. Bokros Lajost valószínűleg csak nagyon kevés jobboldali, ill. a magyar értelemben vett “konzervatív” érzi a sajátjának, és azt kell mondjuk, az ötfős elnökség személyi összetétele erre nem is igen ad alapot.

Nehéz ugyanis elhinni, hogy egy olyan újszerű projekt, mint amit a neves közgazdász idehaza talpra akar állítani, nem tudott volna olyan embereket felvonultatni, akik azt üzenik: a sokat látott pártelnök és kitűnő szervező hírében álló brüsszeli embere, Kajdi József (az Antall-kormány közigazgatási államtitkára) olyan fiatal közgazdászokra, bankárokra, horribile dictu kapitalistákra tud támaszkodni, akik hitelesen képviselik mindazt, amit egy kapitalizmusbarát, Tory-közeli  pártnak képviselnie kell. Ehelyett ott van Pálfy G. István és Cselényi László, miközben a korábbiakkal ellentétben már pl. szó sincs Török Lászlóról, a CIB Bank 2005 és 2009 közötti vezérigazgatójáról. (UPDATE: mint azóta megtudtuk, Török mégis fontos szerepet játszik a pártban.)

Bokros Lajos beolvas Orbán Viktornak az EP-ben:

Pálfy G. István, really? Véletlenül sem vonnánk kétségbe, hogy az ismert ex-pozsgaysta, ex-népnemzeti híradós (a pártállam idején a TV Híradó párttitkára) az elmúlt hosszú évek alatt Bokros őszinte rajongójává változott. De mit üzen ez a személyi döntés, és főleg kinek? A nyolcvanas éveknek vége, Pálfy G. pedig, ha az elmúlt két évtizedből indulunk ki, sem a népi, sem a fideszes, sem a baloldali, sem a liberális célközönség számára nem húzónév, enyhén szólva. Miért változna ez most? Cselényi László személyes motivációja sem túl érdekes sajnos, ha azt vesszük, hogy a lemondott Duna TV-elnökről a legtöbb embernek valószínűleg a sajátos közpénz-szerződések jutnak eszébe (a kulturális szakember nevéhez a K-Monitor honlapján 22 bejegyzés kapcsolódik).

Információink szerint a Bokros-párt felmérte, hogy lenne fogadókészség az elképzeléseikre, ám annyira azért valószínűleg mégsem, hogy kellő számú megyei szervezetet fel tudnának állítani a hátralévő egy évben. A leendő szabadelvű-konzervatív választási párt mindenképpen önálló arculatot akar felmutatni, és ez nem is lesz annyira nehéz, hiszen vezetőjük egyszemélyben jelent politikai programot, a bal- és jobboldali szocialista pártok tengerében pedig kizárólag ők hirdetnek kapitalizmus-barát terveket.

Ugyanakkor ők is pontosan tudják, hogy önállóan esélytelenek, ezért – úgy tudni – széles körű ellenzéki összefogás létrehozásán dolgoznak, remélve: annyi támogatásuk azért lesz, hogy érdemben befolyásolhassák a baloldali ellenzék majdani politikáját, közös nevezős minimálprogramját. Viszont: miért hallgatna majd akár az MSZP, akár az ökoszociálisan elkötelezett Bajnai-féle baloldali/centrista blokk Bokrosra? Miért érné meg nekik, hogy akár csak egy poszttal is megjutalmazzák azt, aki nyilvánvalóan nem “szociális”, hanem szabad piacgazdaságot fog hirdetni? Mi lesz a majdani párt mozgástere, ha már a kezdet sem éppen, khm, átütően erős?

Bokrosék mellett szól, hogy a hazai “spalettán” egyedül ők képviselik a nem nacionalista, hanem liberális euroszkepszist, tehát azt, hogy miközben két lábbal az európai értékrend talaján állnak, a torykhoz hasonlóan nem akarják egy európai föderatív szuperállam létrejöttét, ehelyett azt vallják, hogy az uniónak nem szabad túlterjeszkednie az “egyenlő tagállamok laza szövetsége” koncepción. A toryk fenntartásaival ellentétben ugyanakkor, úgy tudjuk, támogatják Magyarország csatlakozását az eurozónához.

Jó. De  most hogyan tovább?