Pokorni, Áder, Ángyán, Balog, Navracsics – túl azon, hogy jogi kultúrájukat tekintve egyik sem jobb Selmeczi “vaníliás karika” Gabriellánál, közös bennük még, hogy az ellenzéki média egyik szemét becsukva, vagy korábbi velük foglalkozó írásaikat zárójelezve, általuk építette a “jó”, a “mérsékelt” fideszes mítoszát. Nagy ötlet volt.

Most legutóbb Balog volt az ellenzéki karakterépítés szerencsés áldozata. Miután komplett ellentmondásba keveredett azt illetően, hogy akkor kapott-e figyelmeztetést vagy sem arról, hogy Szaniszló hétről hétre mivel csinál teljesen hülyét magából – mert szélsőséges megnyilvánulások ide vagy oda, mégis csak erről van szó –, megírta levelét, amelyben kérte a politikai ezotéria leárnyékoltját, hogy adja vissza a neki nemrég általa megítélt díjat.

Az ellenzéki nyilvánosság egy része, illetve a Facebook-demokraták jelentős csoportjai és tagjai úgy osztották meg ezt a jó hírt, olyan elementárisan üdvözölték Balog Zoltán “európai” lépését, mintha fizettek volna nekik, nektek. Ami azt illeti, más szempont nem is merülhet fel, hiszen olyan politikusról beszélünk, aki szerint az, hogy romáknak más kultúrájuk van, akár genetikusokra is tartozó kérdés. Így hát komolyan felmerül a kérdés: ennyire félreértenétek Balog Zoltánt, a NER politikai kultúráját, eddigi tiltakozásaitokat, saját magatokat?

Ha valaki nem ismerné Szaniszló újságírói munkásságát:

Hiszen azt a Balogot ünnepelte most az ellenzék “bátorsága” miatt, aki lelkészként végig csendben hallgatta, ahogy elindult az alaptörvénybe iktatott állami önkény az egyházak ügyében, azaz hogy az Országgyűlés sok vallástörténésze fogja majd megmondani, mitől egyház egy vallási közösség, vagy aki a romák kapcsán a Jobbikkal azonos diszkurzív felhőben kóvályog. Ha a szélsőséges workfare álláspontnak van prototípusa, akkor ő az. Arra sem emlékszem, hogy a Bayer-undormány kapcsán haját tépte volna a felháborodástól, végül pedig egy hangja sem volt az alkotmánymódosításokhoz, különösen az utolsóhoz – már ha ilyenről beszélhetünk egyáltalán a Fidesz-KDNP kormányzás alatt. Emellett a díjat visszakérő levelet természetesen nem írta meg Bakay Kornélnak, sem a Kárpátia zenekar énekesének. Utóbbiaknak írt levél hiányára egy párt, egy alapítvány és egy értelmiségi hívta fel a figyelmet. A többiek nagy lemaradásban utánuk.

A kérdés tehát megint: mi végre volt ez az egyéjszakányi Balog-szerelem? Volt ember, aki egy percig is komolyan gondolta ezt a gesztust? Volt, aki azt gondolta, hogy őszintén megbánta, amit tett? Volt ember, aki azt gondolja, nem tudták, hogy mit tesznek a díjazáskor, és nem gondolták azt: “lehet, nem veszik észre, megússzuk”?

Tizenkét órára Balog lett a “jó” fideszes. Mert “jó” fideszesre az ellenzéknek szüksége van. Tudja, ha ő mondja, az nem elég: hitelessége, ereje és önkritikája egyaránt elégtelen még, kiegészítő stratégia, hogy keressen egy fideszest, aki megtámasztja: “igazunk van”. Így lett “jó” fideszes Pokorni, aki ha tényleg akkora lázadó lenne általában a NER-ellen, mint Hoffmannal szemben, akkor már rég vissza kellett volna adnia mandátumát. Helyette megszavazta a negyedik módosítást – így inkább csak úgy tűnik, annyi a gond, hogy nem fér a vályúhoz. Akárcsak a Bayer-ügy kapcsán egekbe dicsért Navracsics. De ott van a Barikád lapnak széles mosollyal nyilatkozó Ángyán, aki ha elereszti magát, akkorákat libázik és bajnaizik (egy mondatban), hogy rögtön érthető miért inkább a Barikádban és a Fideszben van a helye. Egy időben ő volt a hivatkozási alap az ellenzéki médiában. Aki magáról csak annyit állít: “nemzeti radikális vagyok”. Ezt sajnos tudjuk.

A felsorolt “jók” nagyjából annyira kritikusok a kormánnyal, mint például Gaudi-Nagy Tamás is. Belőle nem lesz hős? Ha a fentiekből igen, kevés ok marad, ami miatt ő kimarad az ellenzéki Önök kértékből.

Végül Áder. “Jó, jó bár fideszes, de mégis csak a mérsékelt, jogvégzett, a higgadt” – így épült a keret, amivel szemben a legtökéletesebben és előrelátóan Révész Sándor figyelmeztette saját oldalát, hogy nem lesz szerepfelfogás-váltás. A regisztráció visszadobása után nyíltak a pezsgők: Áder “jó” fideszes, jó fideszes köztársasági elnök.

2013. március 13.: “Áder János köztársasági elnök a közszolgálati televízió szerda esti híradójában bejelentette, hogy alá fogja írni az Alaptörvény negyedik módosítását.” Nincs több kérdés.

A mítoszépítők nem veszik észre, hogy amiről ők beszélnek, olyan ebben az Országgyűlésben nincs. Ennek ellenére újra és újra eljátsszák a darabot: úgy keresik a “jó” fideszest a törvényhozásban, mint baloldali politikus a 40%-os rezsicsökkentés garanciáját. Eközben minden egyes fideszes képviselő minimum cinkos, de inkább elkövető a magyarországi demokrácia leépítésében. Olyan, hogy “mérsékelt fideszes” ebben az Országgyűlésben ezért nincs és nem is lehet. Lehet, hogy 2018-ban lesz, ma nincs. Aki nem hiszi, az felesleges mitizálások és megosztások helyett olvasgassa a parlamenti szavazások jegyzőkönyveit. Game over.

(Címlapfotó: MTI)