Ha meg akarjuk érteni, hogy az állam, vagy esetünkben az önkormányzat számára mi is a probléma, nézzük meg, milyen megoldást kínálnak a problémára. Rögtön rájövünk.

Nem egységes a fővárosi taxik megjelenése, az arculati káosz ronda és árt a Budapest-imázsnak? Nosza, írjuk elő központilag, hogy a sárga mely árnyalata legyen kötelező. Rögtön hozzátesszük: ez Tarlósék egyetlen taxiügyi intézkedése, amivel maradéktalanul egyetértünk. Ha ez az Európában és Amerikában is bevált előírás lenne az egyetlen új taxizási kritérium Budapesten, akkor véletlenül sem beszélnénk hatalmi diktátumról, vállalkozás- és piacellenességről, fentről kreált álpiacról, gengszterek integrálásáról. De beszélünk, és – hangsúlyozzuk – nem azért, mert a fővárosi taxik végre egységesen sárgák lesznek.

“A budapesti taxipiac tervezett szabályozása különösen árulkodó: egy hatékony, alacsony árakat és kielégítő minőséget produkáló versenypiacot most készül a főváros egy szabályozott, magasabb árú, kevesebbek számára elérhető kartellpiaccá átformálni” – idéztük tavaly egyetértőleg a MaNcs publicistáját, és idézzük most is, mert az idő őt igazolta.

És minket: “Az a fővárosi önkormányzat, amely már a ferihegyi hiénaproblémát sem tudta évekig kezelni, most bátran gazdasági szabadságharcba fog az EU ellen: a BKK-n keresztül kezébe veszi a teljes fuvarozó-társadalom gondját-baját, egységesíti az árakat, mesterségesen ellehetetleníti a konkurenciát, és paternális ideológiával igyekszik magát fogyasztóbarát hatóságként prezentálni” – jövendültük meg, hogy aztán jó egy év elteltével pont ennek bekövetkeztét konstatáljuk.

Mindenre gondolnak, csak az utasok érdekeire nem (Fotó: Stiller Ákos, hvg.hu)

Probléma, hogy a taxis szervezetek állítása szerint túl rendezetlen a verseny, sok az alkalmatlan vállalkozó, gondot jelentenek a “provokatív árversennyel élő fuvarszervezők”? Egységesítsük egy szuszra a viteldíjakat is, mindenki ugyanazt kapja ugyanannyiért, tekintet nélkül, arra, hogy az ilyen utasellenes magatartást már a Gazdasági Versenyhivatal is büntette. Bevezetik tehát “a fix tarifát, amely 450 forintos alapdíjat, 280 forintos kilométerdíjat és 70 forintos percdíjat állapít meg. Ez a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, érdekképviseletek és fuvarszervező társaságok közös konszenzusos javaslata.”

Hát persze. Ahol társadalmi konszenzus van abban, hogy maga az árverseny számít provokációnak, ott a hatalomhoz segítségért forduló “érdekvédők” hangját természetesen meghallja az ugyanígy “gondolkodó” önkormányzat. És önkényesen intézményesíti a versenyellenes kartellt, hazug és álságos módon a fogyasztók érdekeire hivatkozva. Holott

– nem a fogyasztó, az utas érdeke, hogy az autó legfeljebb tíz éves legyen. Miért, egy 12 éves Mercedes már alkalmatlan?

– nem az utas érdeke, hogy a taxi tengelytávja legalább 2550 milliméter, öt személy szállítása esetén csomagtere nagyobb, mint 430 liter legyen. Miért, általában nem egy, max. két utas veszi igénybe a taxikat? Ők kényelmesen elférnek egy kisebb, régibb (és emiatt esetleg: olcsóbb) kocsiban is, ha meg többen vannak és/vagy több  csomagjuk lesz, bizony telefonon eleve nagyobb kocsit vagy kombit rendelnek, ahogy eddig is.

– nem minden utas érdeke, hogy minden taxi dohányzásmentes legyen. Hiszen – jé! – vannak dohányzó utasok is, sajnos ők is piaci tényezők, kit zavarna, ha az ő kedvükért néhány dohányzó kocsi is üzemelne?

A városimázsilag is kihívást jelentő taxis hiénák mindezidáig kezelhetetlen kérdését frappáns módon úgy oldaná meg ez a rendelet, hogy simán integrálná őket a rendszerbe: az egységes sárga szín alatt háborítatlanul folytathatnák áldásos tevékenységüket. Miközben – és ez az igazán elképesztő – becsületes kisvállalkozók ezreit szórja ki ez a rendszer, mert kocsijuk úgymond “alkalmatlan” lesz, túl kicsi a motor teljesítménye, a csomagtartója, az utastere, miközben ők még mindig fizetik a részletet a hatalom által immár “alkalmatlanná” minősített, remekül futó pár éves járműre.

Nem a piac, tehát a mi dolgunk eldönteni, milyen árú és nagyságú sárga taxival szeretnénk utazni? Nem, a taxis elit saját közegét szelektáltatja tisztává, hatalmi segítséggel. Ennek az elitnek a cinizmusát fejezik ki az Országos Taxis Szövetség elnökének szavai: a rendelettervezet szerinte “azokat a vállalkozásokat és taxisokat védené, akik eddig is a törvényi előírásokat betartva működtek.” Nonszensz: a legtöbb taxis szabálykövető volt, az új rendszer egyszerű konkurencia-lefaragási okokból szabadul meg jó részüktől.

Ahogy az sem igaz, hogy “erős garanciákat kapnak az olyan vállalkozások, amelyek eddig normális keretek között voltak jelen a piacon.” Ahol a garanciákat szakmai lobbicsoportok erőszakolják ki, ahol a “garancia” egyszerű politikai alkuk eredménye, ott egy dolog garantált: “Az egységes tarifa (…) áremelést jelent, a gazdasági válság közepette ez piacvesztést hoz” – írja a Népszabadság. Egy szűk kör megint jól jár – de azok egészen biztosan nem mi, utasok vagyunk.