A harmadik köztársaság egyik büszkesége volt a szigorú adatvédelmi rezsim mint az állampolgárok személyes szabadságának biztosítéka. Erről az első éles helyzetben – 2006-2009-ben– kiderült, hogy mennyit ér, amikor is a politikai szimpátiák módszeres nyilvántartásáról a független magyar bíróság kimondta : „nem okozott jelentős érdeksérelmet azoknak, akiknek személyi adatait tárolta, és ez nem is állt szándékában”. Sőt, a politikai listázás „és egy esetleges érdeksérelem bekövetkezése között olyan távoli az oksági összefüggés, amely a különleges személyi adattal visszaélés vétsége kísérletének megállapítását is kizárja”.  A listázónak a bíróság szerint esze ágában sem lehet, hogy a pártja számára gyűjtött különleges személyes adatokat a pártja érdekében felhasználja. Ezzel simán megnyílt az út a Kubatov-listák gyártása és a harmadik köztársaság végső elsöprése előtt. (Ha Orbán Viktor botrányosnak nevezhet egy bírósági ítéletet, akkor én is, annál inkább, hogy nem vagyok miniszterelnök.)

A 2010-es választásokon azonban már csak a törmeléket kellett elsöpörni, mert a harmadik köztársaságnak igazából a világtörténelem legidiótább népszavazása vetett véget (a „legaljasabb” címért többen versengenek). Amelyen megkérdezték a népet, hogy ha valaki egyénileg igénybe vesz egy szolgáltatást, akkor fizessen-e érte. „Hülye maga? – válaszolta a nép. – Akar a fene fizetni.” (A nagyon kifinomult Fidesz-pártiak azt a magyarázatot fűzték hozzá, hogy azért nem, mert ezért a szolgáltatásért egyszer már fizettek adó vagy járulék formájában – itt persze nem vetődött fel, hogy a szolgáltatás egyre drágább, és ha már véres körmökkel ragaszkodnak az egyetemes állami ellátáshoz, a többletet mért kéne mindenkinek fizetni? Az átlag választópolgár amúgy sem jutott el idáig.) Akkor se volt országos tiltakozás. Majd ezt óvodás szintű cirkuszt kinevezték „a” demokráciának, aztán csodálkoztak, hogy a demokráciának vége lett.

A vizitdíjas népszavazás célja bevallottan a Gyurcsány-kormány választáson kívüli megdöntése volt. Be nem vallottan pedig a képviseleti demokrácia megszüntetése Magyarországon. (Nemcsak hogy nem vallották be, de majdnem a teljes politikai közösség észre sem vette, s nem kapcsolt azóta sem.) Miután ez sikerült, a bevált taktikát mi ellen alkalmazzák a következő fázisban? A magyar nemzetgazdaság ellen, annak a lerombolására. Várhatóan a bíróságilag jogszerűnek minősített kubatovscsinával kombinálva. A két vonal most egyesült.

A Fidesz elhatározta, hogy aláírásokat gyűjt saját kormánya támogatására, a kormányától független – de a gazdaság működőképességének fenntartásához nélkülözhetetlen – energiaszolgáltató magánvállalatok ellen. Mely utóbbiak nem átallanak figyelmeztetni rá, hogy a kormány a hatalmas adók csökkentésével is elérhetné azt a célt, amit az energiaszolgáltatók bevételének csökkentésével és a versenyszféra kiadásainak növelésével ér el. Ez természetesen borzasztóan felháborítja a kormányt, amely most is az óvodásnak tekintett választópolgárhoz fordul: akar-e kevesebbet fizetni a 2012 végére elég magasra nőtt energiaáraknál.  (Persze a kormány aljas és buta politikájának eredményeként is nőttek, de ezt nem szabad tudni.) Válasz: „Hülye maga? Persze hogy nem.”

És nehogy bármi útjában álljon a gazdaság rombolásának, a kormány kivételes sürgősséggel megszavaztatja, hogy lakáson is lehessen aláírást gyűjteni. Szentül megfogadják persze, hogy az információvédelmi törvény előírásainak megfelelően alkalmazzák a személyes adatokat. Hogy mi nekik a megfelelő, azt lásd fenn. Természetesen listák készülnek majd azokról, akik máshol többszörösen behajtott bagóért nem hajlandók a nevüket és lakcímüket adni a magyar nemzetgazdaság további rombolásához, az ország szegénységbe döntéséhez és a turáni sivatagba való teleportálásához. Bíróság mondta ki, hogy szabad, nincs itt semmi érdeksérelem, tessék nyugodtan megmaradni a tisztelt fenekükön. Hogy volt már ilyen, pont ilyen, cirka hatvan évvel ezelőtt? Akkor is házhoz jöttek az agitátorok, listáztak is, és az oksági kapcsolat az érdeksérelemmel marha távoli volt. Legalábbis a bíróság nem talált benne semmi különöset.

Nem lesz országos tiltakozás. Rendkívül kíváncsi vagyok, hogy legalább a politizáló belvárosi elit felfogja-e, mi történt.