Ki ne szeretné, ha kevesebbet kéne fizetni a fűtésért és az egyéb – a családi költségvetést valóban megterhelő – tételekért? Nos, ez roppant könnyen megoldható: ha nincs szolgáltatás, akkor nincs miért fizetni. Számos háztartás meg is teszi: bár a kilencvenes évek nagy kampánya idején bevezették a gázfűtést, most ismét a fatüzelésű kályhát, kazánt használják. Nekik már nem fog semmit jelenteni a gázár- meg a távhődíj-csökkentés. Viszont azoknak, akik jelentős mennyiségeket használnak el, sok megtakarítást hozhat.

A háztartási energia ára évek óta gyorsabban emelkedik, mint a fogyasztói árindex, amiben részben a világ általános energiaárszintjének a mozgása, másrészt a tartós fogyasztási cikkek árának gyengülése játszik szerepet. (Meg az általános forgalmi adókulcs változásai.)

A háztartási energia árindexe és súlya az összefogyasztásban, százalék

Súly                                                                                            Árváltozás

(Forrás: KSH, STADAT táblák)

Miért drágul az energia? Ezt nagyjából mindenki tudja: a válság mélypontja után fellendülés kezdődött a világban, különösen a feltörekvő régiók növekedése energiaigényes, a növekvő kereslet felhajtja az árakat. A magyar energiaárak nem kiugróan magasak. A hazai energiafelhasználás bő 2/3-át importból szerezzük be, ha leállítják az atomerőművet (amint ezt már több párt is szorgalmazza), akkor még többet. Az orosz piaccal dollárban számolunk el.

Az elmúlt négy évben a lakosság által fizetett energiaárak a forintárfolyam alakulását követték. Kérdés, hogy kik fizették a világpiaci áremelkedés miatt megnőtt energiaszámlát? Mert úgy tűnik, a vállalati fogyasztók sem.

Ár és árfolyamváltozás, százalék

2009

2010

2011

2012

Összes változás 2008-2012

Ft/$ árfolyam változása

117,7

102,9

96,5

112,2

131,2

Háztartási energia árindexe

108,2

106,3

105,7

106,2

129,1

Energiatermelés belföldi termelői árindexe

100,7

111,3

107,5

107,7

129,8

(Forrás: KSH, MNB)

Ezt a békát már eddig is az energia-termelők és -szolgáltatók nyelték le, a csütörtöki döntéssel – amikor rendeletet adhat ki az árakról az Energiahivatal – az ő nyakukba jön a rezsicsökkentés további terhe is. És ez nem csak az ő bajuk. Az elapadó nyereség ugyanis a vállalkozás értelmét veszíti el.

Ennek a blognak a szerzői, barátai természetesen úgy gondolják, hogy az, aki tőkét, munkát fektet be, az jogosult ennek hasznára is. De a magukat nálunk “szociálisan érzékenyeknek” tartók is tudják, hogy az üzleti nyereségnek csupán egy részét szokás osztalékként kivenni a cégből, általában azt, ami a beruházások után marad.

Hát, itt máris baj van, a nemzetgazdasági ág beruházásai két éve zsugorodnak. Akinek nincs vezetékes gáza, villanya, az már ne is számítson rá, hogy lesz. Egy ideig lehet még takarékoskodni a karbantartó, ügyfélkapcsolati munkatársak létszámának csökkentésével, de ez már régóta folyik, nincs túl sok megtakarítási lehetőség. (Tetszett már bármit intézni egy szolgáltatóval tavaly? Na, ugye.) Lehet nem lecserélni a sokat futott szervizautókat, legfeljebb gyakrabban akadnak majd el kiszállás közben. Lehet apasztani a raktárkészleten, legfeljebb tovább tart a javítás, mert nem lesz kéznél a szükséges anyag, szerelvény. De előbb-utóbb komolyabb cserékre is szükség lesz, vagy a rendszer áll le.

A hírek szerint az RWE már árulja a részesedését a TIGÁZ-ban. Lehet, hogy a cél éppen a külföldi tulajdonosok kiszorítása, az energiaszolgáltatók visszaállamosítása. Mi, akik még élvezhettük az állami tulajdonú szolgáltatók és a diktált árak működését, nem szeretnénk újra azt a világot.

Az Európai Unió éppen az energiapiacok liberalizálásért küzd, szeretné elérni, hogy az áruk, szolgáltatások szabad áramlásából fakadó előnyök: a fogyasztókért folytatott verseny ezeken a piacokon is kibontakozhasson. Mert valóban, az árak leszorításának, a monopolprofitok megakadályozásának egyetlen biztos módja a verseny. Ha van, aki olcsóbban tudja adni – a szolgáltatásbiztonság romlása nélkül –, tegye! De ne jelöljék már ki előre a veszteseket! Persze, a magyar kormány ezzel is szembemegy. De lehet, hogy rájön majd, mégiscsak a magángazdaság híve, és újból eladja a begyűjtött szolgáltató cégeket. Megfelelő működtetőknek. Akiknél megfelelő beszállítóktól rendelik a szükséges beruházásokat megfelelő árakon.

Szóval, ha tényleg beindul az ajtótól-ajtóig menő aláírásgyűjtés a rezsicsökkentés támogatására, jól gondolja meg, aláírja-e! Könnyen lehet, hogy nem csupán a Kubatov-lista aktualizálásához járul hozzá, hanem majdani gáz- és villanybárók birodalmait alapozza meg.