Miközben Orbán úr éppen “harcba hív” az “arcátlan vállalatok” ellen (erről hamarosan), érdemes újra elgondolkodni azon, hogy Orbán úrék arcátlan feudális államkapitalista rendszerének menesztése érdekében készek vagyunk-e bármilyen ellenzéki ajánlat elfogadására?

Tokfalvi kolléga az elmúlt napokban alapos, kétrészes posztban, kritikusan elemezte blogunkon az időközben párttá vált Együtt 2014 gazdaságpolitikai programját, mondván, tisztességes szocdem program, amely legalább a megfelelően érzékelt gazdasági-társadalmi problémákra keres választ. Ugyanakkor emlékeztetett rá: “Az egész nagyon úgy fest, mintha az ellenzék gazdaságpolitikusai semmi áron nem akarnák kihúzni a gyufát az állami gondoskodásra  kondicionált választóközönségnél.”

Mint most lassacskán kiderül, a helyzet rosszabb, mint amire számítottunk. Az egész nagyon úgy fest, hogy a liberális gazdaságpolitikai elemek nem alapjai, hanem csupán díszei lesznek Bajnaiék majdani gazdaságpolitikájának. Az Együtt 2014 Választási Szövetség első dolga ugyanis az volt, hogy választási megállapodást kötött az LMP-ből kiszakadt Párbeszéd Magyarországért (PM) párttal (bemutatkozó sajtótájékoztatójukat is közösen tartották), és ez az együttműködés bizony konkrét gazdaságpolitikai elköteleződéseket is jelent.

Jávor Benedek (PM) a sajtótájékoztatón két elemet, pontosabban “konkrét választási ígéretet”emelt ki a megállapodásból: a “garantált minimáljövedelmet a mélyszegénység felszámolására, illetve a megújuló energiák kiemelt támogatását az új atomerőmű építése helyett.” Már ez is elég dermesztő, de ennél lényegesen többről van szó.

A két szervezet közleménye ugyanis egy szabályos ökopolitikai fordulatot sejtet Bajnaiék gazdaságpolitikájában, amely nem egyszerűen kiegészíti, hanem felül is írhatja majd az Oszkó/Urbán programot. Paks felfüggesztése és a “garantált minimáljövedelem” (miből?) mellett gazdasági növekedés, illetve szimpla piacgazdasági szempontból eléggé aggasztó még:

– “a megújuló energiaforrások erőteljesebb támogatása” (ismét csak: miből? És lehet-e erre növekedést, de akár csak szinten tartást, válságból való kilábalást alapozni?);

– “egy jelentős volumenű épületfelújítási program beindítása” (miből? És helyes ez államilag?);

– “a közlekedésben (…) a közösségi és kötöttpályás közlekedési módok előtérbe helyezése, (…)  a vasút versenyhátrányának felszámolása, a fővárosi parkolási rendszer újragondolása, a behajtási díj bevezetése.” Kiszámolta bárki, hogy ez az új MÁV-os, államosító, autó- és autósellenes őrület értelmes-e, kifizethető-e, fenntartható-e? És: helyes-e? Logikus módon mindez “önálló és erős környezetvédelmi tárca” után kiált, amit a zöldek meg is fognak kapni a szociálliberálisoktól;

– az agráriumban támogatni fogják az “alulról szerveződő, önkéntes szövetkezetek elterjedését”, fenntartják a Fidesz-LMP közös mániáját, Magyarország GMO-mentességét. Ugyanakkor még “nem alakult ki teljes egyetértés a birtokpolitikában”, ami azt jelenti, hogy akár esélyes lehet az Ángyán-féle kistermelői-kertmagyarországos álomvilág is, amit Bajnaiék ezek szerint nem söpörtek azonnal félre.

A java azonban csak a minap jelent meg Csillag Gábor ökoaktivista, a PM kommunikációs igazgatójának a blogján. Csillag – nagy vitát kiváltó – posztjában hosszasan taglalja, hogyan egyeztethető össze a zöld értékek képviselete a Bajnaiékkal való együttműködéssel (“Nem szabad megengedni, hogy a kormányváltás a 2010 előtti állapotok egy az egybeni restaurációja legyen”), majd nyilvánosságra az összes olyan pontot, amelyben állítása szerint már megegyezés született az E14-el (“olyan elemeket tett magáévé az E14, amelyekért évek, évtizedek óta küzdünk”). Erre, mint ő maga is írja, eddig kevesen figyeltek fel. Hát, pedig érdemes. Nézzük csak, mit várhatunk:

– az említett “épületfelújítási programot”, ami évi 100 milliárd forintot jelent majd (köszönjük az őszinte választ fenti kérdésünkre);

– a “környezet- és természetvédelmi intézményrendszer megerősítését” (újabb hivatalok, törvények, előírások);

– “az önálló, a táji adottságokhoz illeszkedő termelést folytató, a helyi földügyekben aktívan részt vevő, életképes családi gazdálkodói réteg kialakítását” (egy újabb kormány jön, amelyik be akar avatkozni a társadalom, a piac természetes működésébe);

– “új, átlátható, ténylegesen a helyi gazdáknak kedvező állami földbérlet pályázati rendszer létrehozását” (akkor ugye ez is eldőlt, nem igaz, hogy nincs birtokpolitikai terv, előre el van döntve, hogy a helyi erők járnak jól, tekintet nélkül arra, életképes-e egy ilyen modell Magyarországon);

– “az alulról szerveződő, önkéntes szövetkezetek, és a szociális szövetkezetek széleskörű támogatását- a sikeres helyi kezdeményezések kiemelt támogatását, a kis-léptékű, helyi élelmiszeripar újjáélesztését”.

Ha csak az épületfelújítás évi 100 milliárdot jelent, mennyibe kerül nekünk összesen ez a színtiszta antikapitalista, ökoszocialista program, amelyhez képest az MSZP programja  maga az üdítő, felelősségteljes neoliberalizmus? Mikor ébredünk már fel ebből a rémálomból?