Talán sokan emlékeznek rá, hogy tíz évvel ezelőtt Áder János fideszes frakcióvezető felszólalásainak a „gázáremelés” volt a refrénje.

A KARD blogot kedveljük, becsüljük, szellemi rokonnak érezzük, de a rezsicsökkentésellenesség-ellenes törvényjavaslatról szóló legújabb posztjukban van egy kis bökkenő.

A blog először beidézi a hírt:

A rezsicsökkentés ellenőrzéséért felelős fideszes munkacsoport vezetője törvénymódosítást nyújt be a szolgáltatók “rezsicsökkentés-ellenes magatartása” miatt, emellett a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz és Magyar Energiahivatalhoz fordul az ELMŰ fogyasztóknak írt levele és a Főtávnak a díjcsökkentéssel kapcsolatban tett bejelentése miatt.

Majd hozzáfűzi:

Ha valaki erre a mondatra azt mondja, hogy ez egy valódi, a Fidesz holnapján (pártfórumán…) is közölt éles hír, körberöhögtük volna
– 5 éve? (2008-ban?)
– 15 éve? (1998-ban?)
– 20 éve? (1993-ban?)
Mármost ha ezek közül akárcsak egy vagy inkább két kérdésre – de netalántán mind a háromra – igen a válasz, akkor meg kell kérdezzük magunktól: nem csellóztunk el valamit útközben, de nagyon?

Ebből egy darab körberöhögés stimmel, mert 1993-ban a hasadóban lévő, rohamtempóban simicskásodó Fidesz még őrzött valamit eredeti józan, liberális jobboldali énjéből.

Az 1998-as röhögésben már nem vagyunk ennyire biztosak, akkoriban kezdtek faarccal nyilvánvaló hülyeségeket beszélni, bár a bizakodók ezt még azzal magyarázták, hogy csak rákényszerülnek, mert a nép olyan buta, de valójában jót akarnak.

2008 nagyon is problémás, abban az évben jelentek meg például a Fidesz honlapján Orbán Viktor eme szavai: „szomorú évforduló volt a hétfői nap, amikor 2002 óta tizedszer emelkedett a gáz ára hazánkban. Az áremelkedések mindig többletbevételt jelentenek a kormánynak”. Vegyük észre a finomságot: a magas gázár a kormány érdeke (mondta ezt a bőkezű szociális támogatások idején), de az energiacégek emelik és tartják magasan. További öröm, ha a cikkben felfedezzük, hogy akkor a Fidesznek még tudomása volt az áfacsökkentésről mint a rezsicsökkentés eszközéről. Arról, hogy a fogyasztó jól járhat úgy is, hogy az állam nem kaszál ugyanannyit, mint előtte.

A KARD koncepciójának némi bizonytalanságára utal, hogy az eredeti változatban az utolsó kérdés így hangzott: „20 éve (2002-ben)?” Ezt kijavították, de a sorozatból feltűnően hiányzik a tíz évvel ezelőtti állapotok említése. Talán sokan emlékeznek rá, hogy az idő tájt Áder János frakcióvezető felszólalásainak a „gázáremelés” volt a refrénje. Meg arra is, hogy három és fél éves dackorszak után Orbán Viktor 2005 őszén a kétharmados nemzeti garanciatörvény ötletével tért vissza a parlamentbe (már akkor nemzeti! már akkor kétharmad!), ez különféle szociálpolitikai intézkedéseket betonozott volna be, többek között azt, hogy a gáz és a villany fogyasztói ára ne emelkedjék az inflációnál gyorsabban. Tényleg nem emlékszem körberöhögésre, pedig megérdemelte volna, ez az udvarias csend nagy lépés volt lefelé a lejtőn, ha szabad ezzel a képzavarral élnem.

A Fidesz tehát a rezsi ügyében nem tagadja meg öt vagy tíz évvel ezelőtti önmagát, hanem következetesen folytatja. A közüzemi monopóliumok privatizációja ugyanis kiváló alkalmat kínált ennek a derék pártnak, hogy ellenzékből a kormányt és az „idegen” multikat, kormánypozícióból pedig csak a multikat csesztesse. Mellékes, hogy a multiknak a monopolhelyzet ellenére is érdekük, hogy eladjanak, ehhez pedig fejleszteniük kell, tehát fejlesztenek is, általános tapasztalat szerint az állammal ellentétben. Amellett tisztesen és átláthatóan adóznak (ezt Orbán 2008-ban még sejtette), meg egyéb módon is törvényesen risztelnek az állammal, mint a néhai Pécsi Vízmű, míg az államra nem jellemző, hogy átláthatóan risztelne a magánszektorral. A lényeg, hogy az idegentőkés csibésze ne szívassa a magyart.

Elcsellóztuk ám, elcsellóztuk, de nem útközben.