“Mi, a Világos Veszprémért Mozgalom tagjai, hozzánk társuló civil és politikai szervezetek, magánemberek, nem hagyhatjuk, hogy a szólás szabadságával visszaélve, rasszista eszméket, antiszemita gondolatokat terjesszenek a holokauszttal saját állításuk szerint már torkig lévő Jobbik tagok és szimpatizánsok. Néma tüntetéssel tiltakozunk ezen a napon – nem a Jobbik egyik képviselője, hanem a Jobbik, mint radikális párt rasszista és antiszemita megnyilvánulásai ellen” – így indokolja megmozdulását a veszprémi civil szervezet, amely már tavaly ősszel is tiltakozott a Jobbik “Magyar Élet Menete” ellen.

A Kapitalizmus blog szerzői és barátai által alapított Szabad Piac Alapítvány is csatlakozott a Világos Veszprémért Mozgalom akciójához. Az alapítvány “megszerezte” Gyöngyösi Márton “igazi” beszédét, ezt szeretné közzétenni, s ezáltal fejezi ki tiltakozását a pénteki Jobbik rendezvény ellen. Alapítványunk elítél minden szélsőséges megnyilvánulást, s nem hagyja, hogy a szélsőjobb a szólásszabadság kereteit kihasználva rasszista eszméket terjesszen Magyarországon.

 

Tisztelt veszprémi polgárok!

Először is engedjék meg, hogy egy kicsit magamról beszéljek.  Ez már csak azért is indokolt, mert bár lassan három éve vagyok az Országgyűlés tagja, eddig nem sok olyat csináltam, amivel felhívtam volna a nemzet figyelmét szerény személyemre. Ha nincs ez a kis zsidólistás beszédem, még ma sem tudná senki, ki vagyok. Nem is sejtik, hogy ez milyen nyomasztó érzés!  A cigánybűnözés szimpla emlegetésével már a kurucinfóba sem lehet bekerülni, nemhogy a komoly médiába. Nehéz munka ez a rasszizmus.

Mert mégis miről beszéljek? A gazdasági visszaesésről? A megújuló energiáról? A gyógyszertámogatási rendszerről? Ezek bonyolult dolgok, és én nem értek hozzájuk. Én csak ahhoz értek, hogy megmondjam, ki a magyar és ki az ellenség. Ez a szakmám. Ezzel tudok benne lenni a tévében. Azt, hogy ki a magyar, könnyű megmondani. Elsősorban mi, jobbikosok. Talán még a gárdisták is, a fideszesek már nem, a szocialistákról ne is beszéljünk. Ilyen egyszerű ez.

Ennél csak azt egyszerűbb megmondani, hogy ki az ellenség. Tulajdonképpen mindenki más: az Európai Unió, a románok, a bankárok, a multik, a cigányok, a melegek, a zsidók, a liberálisok, az értelmiségiek, a baloldaliak, satöbbi. Ha pedig tudjuk, ki az ellenség, természetes vágyunk, hogy listát készítsünk róluk. Nem értem, mi ezzel a probléma. A lista, vagy régebbi kifejezéssel az összeírás, még nem jelent feltétlenül sárga csillagot. Mindent szép sorrendben.

"Vagyunk mi és vannak ők." (Fotó: MTI)

Higgyék el, nem kell annyit gondolkodni! Nem kell a társadalom és a gazdaság bonyolult összefüggéseivel foglalkozni! Az csak összezavarja az embert. Vagyunk mi, és vannak ők. A mi gondjainkról ők tehetnek. Ezért utáljuk őket. Ilyen egyszerű. Éppen olyan egyszerű, mint mi vagyunk.

Persze, néha elgondolkodom azon, hogy mi van, ha tévedek. Nyugodjanak meg, az ilyen pillanatok nem tartanak sokáig. Nemrég a kezembe került egy írás, amely a veszprémi zsidóság történetéről szólt. Azt írták benne, hogy a veszprémi zsidók részt vettek az 1848-49-es szabadságharcban, és a magyar szabadságért küzdöttek. Állítólag erről zsidó sírkövek is tanúskodnak. Fél évszázad múlva a veszprémi zsidó közösség tagjai már a világháborúban harcoltak Magyarországért. Közülük 28-an haltak hősi halált.

Ezek után jöttek az én listakészítő elődeim, akik olyan törvényeket hoztak, amelyek alapján a zsidó polgárokat, valójában magyar polgárokat, először összeírták, utána kifosztották, végül feltették őket a koncentrációs táborokba tartó vonatokra.

1941-ben még 887 zsidó élt Veszprémben. 1944. április 15-én két gettót jelöltek ki számukra a városban, az egyiket éppen abban a zsinagógában, amelynek helyén ez az épület áll, ahol most tartózkodunk. (Ezért a gesztusért szeretném külön elismerésemet kifejezni a párt helyi szervezőinek.) Ebbe a gettóba 650 veszprémi és 53 környékbeli zsidót zsúfoltak. Mintegy 170 férfit munkaszolgálatra köteleztek. Az üldözés éveit a zsidó lakosság kevesebb, mint tíz százaléka élte túl. Veszprémben csak néhányan maradtak közülük.

Az a baj, hogy ha ilyeneket olvasok, akkor elbizonytalanodom, és olyanok jutnak eszembe, hogy bocsánatot kellene kérnem azért a parlamenti beszédemért. Látják, ezért nem szoktam olvasni.

Önök most feltehetnék nekem azt a kérdést, hogy ha Veszprémben gyakorlatilag nem maradtak zsidók, akkor miért foglalkozom mégis velük? De nem teszik fel ezt a kérdést, mert akkor nem az én rendezvényemre jöttek volna el, hanem azokéra, akik tiltakoznak ellene. Oda azok mennek, akik gondolkodnak.