Amikor megindultak az éhségmenetek, a támogató kommentelőket megkérdeztem tisztelettel, kitől várják ezek az emberek a munkát, kenyeret? Azért tisztelettel, mert a világért sem akarnám megbántani a szegénységben, rendkívül nehéz körülmények között élőket.

A válasz elég nehezen született meg: a kormánytól.

És itt van a baj. Nem csak a menetelők, hanem rajtuk kívül még nagyon sokan gondolják ebben az országban úgy, hogy ez valóban állami feladat, és nem tudják, hogy ebben nagyon el vannak tévedve. Csak a félrevezetettek hiszik el a mindenkori kormánynak, hogy munkahelyeket tud teremteni.

Illetve tud. Közmunkát. Olyan közmunkát, aminek a díját keveslik a tiltakozók, és ami ellen tiltakoznak.

A kormány, a vállalkozások agyonadóztatásával, adminisztratív terhelésével, pl. a minimálbér emelésével akadályozza a valódi értékteremtő munkahelyek létrehozását, vagy éppen a felszámolásukat segíti elő, így egyre több potenciális közmunkás lesz.

A kormány feladata az lenne, hogy a törvényesség és közrend biztosítása mellett, közmunkák kiagyalása helyett utat söpörjön a vállalkozások előtt. Munkahelyeket ugyanis ők tudnak teremteni. De akkor ezt kellene követelni a kormánytól.

 

A következő években is lesz miért felvonulni (Fotó: Stiller Ákos, hvg.hu)

A felvonulók valójában csak tisztességes megélhetést szeretnének, de ha nem lennének nagyon félrevezetve, akkor a probléma valódi megoldását követelnék és Piacgazdaságot! Jogállamot! táblával vonulnának fel. Persze érthető, ha a marxizmuson nevelt kétkezi melósok ezt nem látják tisztán, de az őket szervező ideológusoknak már nagy sara van ebben.

Az elején feltett kérdésem nem volt álnaiv. Ugyanis azt is lehet rá válaszolni, hogy a munkát, kenyeret a kapitalistáktól, multiktól, vállalkozóktól várják!

Akkor viszont arra a kérdésre kellene válaszolni: komolyan gondolják, hogy egy munkahely követelés alapján létesülhet? Nem pedig az alapján, hogy az a munka értéket fog termelni, amiből megtérülhet a beruházás? Amely értéktöbblet biztosítja, hogy fenntartható, sőt fejleszthető legyen az a tevékenység. Nem működhet normálisan egy társadalom, amíg ezt az értéktöbbletet “kizsákmányolásnak” nevezik, és zsigeri utálatot és irigységet gerjeszt az alkalmazottakban.

Nem jobb tisztességes bérért tisztességes értéktermelő munkát végezni és “kizsákmányoltnak” lenni, mint 47 ezer Ft-ért esetleg kamu közmunkát végezni?

Nem lehet egyszerre utálni a multikat, irigyelni a vállalkozókat, s közben tőlük várni, hogy a megélhetésünket biztosítsák. Nem lehet megelégedetten vigyorogni, ha őket különadóval sújtják, visszakövetelni a progresszív adóztatását a gazdagoknak, s közben tőlük várni, hogy munkahelyet teremtsenek nekünk. Tudomásul kellene venni, hogy a piaci bért fizető “rohadt”, “kizsákmányoló” kapitalista jót tesz azokkal, akiknek munkát ad, és főleg sokkal jobbat, mint bármelyik politikus, aki segélyt ad akár közmunkáért, akár anélkül.

Igen, ezek már világnézeti és erkölcsi kérdések. A tanulság az: ha egyszer alakul egy piacpárt, akkor annak először sokáig erkölcsi és világnézeti magokat kell vetnie, mert a marxizmus nagyon mélyen szántott nálunk, ráadásul ez párban jár egy népmesei világnézettel (Döbrögi vs. Lúdas Matyi), ezért nagyon nehéz eladni a választóknak a kapitalizmust.

Nem véletlen, hogy a rendszerváltás óta legbalosabb kormány, három évvel a választások után és eggyel előtte, győzelemre áll. Alternatívaként vele szemben tucatnyi balos alakulat, balos gazdaságpolitikát kínálva, ezzel is garantálva, hogy gazdasági bajaink nem lesznek megoldva, és garantálva, hogy az elkövetkezendő években is legyen kinek éhségmeneteken felvonulni.