Ülnek körben a fideszesek az asztal körül, jön a probléma, ami nem is olyan egyszerű, pontosabban nem lenne egyszerű, ha nem lenne a kétharmados többség. De minthogy van, legyen bármilyen nehéz a probléma, a fideszesek az asztal körül élvezettel kiáltanak fel: felülírunk mindent, ami eddig volt, mert megtehetjük!

Alkotmányos alapelvek sem jelenthetnek akadályt, még akkor sem, ha az Alkotmánybíróságnak volt pofája alkalmazni az eddigi gyakorlatát, holott világosan meg lett mondva (meg került mondásra), hogy mostantól minden másképp lesz. Hát jó, akkor tiltsuk meg az Alkotmánybíróságnak, hogy saját korábbi határozataira hivatkozzon!

Nem elképzelhetetlen, hogy a fideszes agy tényleg így működik: lát egy akadályt a menetelés útjában, s ekkor kizárólag magának az akadálynak a lerombolásán gondolkodik, anélkül, hogy átlátná a tágabb összefüggéseket. Nem azt, hogy a lerombolás maga helyes-e, mert az már rég nem érdekli. Hanem hogy valóban célt érhet-e vele. Később, esetleg, hogy valóban ezt a célt akarja-e elérni.

Mert azt sokan elmondták már, hogy az alkotmányos alapelvek önmagában attól, hogy a rájuk hivatkozó alkotmánybírósági határozatok néven nevezését megtiltja egy agybajos törvény, még nem vesztik hatályukat, hiszen ha máshol nem (például agyakban és szívekben), ezek nemzetközi egyezményekben is írva vannak.

A múltat végképp eltöröltetnék velük (Fotó: hvg.hu)

Hanem mégis: mi lenne a cél ezzel az újabb alkotmányos onániával? Ugyan melyik alkotmányos alapelv csípi annyira a szemét az egyszeri fideszesnek, hogy meg kíván szabadulni tőle egyszer, s mindenkorra? Vagy mi más lenne ez az elképzelés, mint annak lehetővé tétele, hogy ami eddig érvényes volt, annak ezután a tagadása legyen az?

Mit szeretne például látni az egyszeri fideszes ahelyett, amit az Alkotmánybíróság a jogállamiság értelmezéséről mondott, például az elévülés visszamenőleges kizárását alkotmányellenessé nyilvánító híres határozatában? Mi lenne az, ami azokból a megállapításokból most már nem szabad, hogy érvényes legyen, mert ez a nemzet érdeke? A hatalommegosztás? A kiszámíthatóság? A visszamenőleges kötelezettséget megállapító jogszabály tilalma? Az eljárási garanciák fontossága?

Itt, a Kapitalizmus blogon indokolt lehetne még megkérdezni, mire ne hivatkozzon még az Alkotmánybíróság (Balsai Istvánostul, Pokol Bélástul) például a magántulajdon és a piaci verseny tárgyában meghozott határozataiból. Vagy hogy mi legyen a vizitdíj-népszavazást átengedő alkotmánybírósági határozattal? De egyelőre inkább azt érdemes tisztázni, hogy felül kell-e vizsgálnia az Alkotmánybíróságnak a 23/1990 (X. 31.) határozatban lefektetett elveket. Ez a határozat szólt arról, miért alkotmányellenes a halálbüntetés.