Választanak a csehek, államfőt, közvetlenül, megint két napig, akárcsak az első fordulóban. Kétesélyes a játszma, mind a baloldali, mind a konzlib jelölt nagyon esélyes. Mi viszont most a távozó Václav Klaust szeretnénk méltatni. Igen, kiállunk Lovas István és Matolcsy György kedvence mellett.

Sejtjük, hogy nevezettek miért hivatkoztak rá, ill. új Európa-kritikus könyvére az elmúlt hetekben elismerőleg (Lovas a Magyar Nemzetben, Matolcsy a Heti Válaszban), hiszen felületesen szemlélve nyilván könnyű összekeverni a szabadságpárti EU-szkepszist a nacionalista EU-ellenességgel, az egyéni jogokat a nemzeti kormányzat ellenőrizhetetlenségével – de ez csak vicc. Nem, a kettőt nem lehet összekeverni. Mégis mindkét szerző a még regnáló cseh államfőre hivatkozott, hogy a még regnáló magyar miniszterelnök unióellenes, stupid nacionalista politikáját igazolja.

Ez az, ami nem járja. Illetve csak akkor, ha valaki nem tudja, hogy Václav Klaus mélyen libertárius meggyőződésű, szabadságpárti politikus, akinek EU-szkepszisét és antiökologizmusát főként az motiválja, nehogy még egyszer szocialista típusú társadalomban kelljen bárkinek élnie Európában. Méltánylandó cél, alapvetően semmi köze ahhoz az arrogáns szabadságkorlátozó, államosító őrülethez, amit a néhai fiatal demokraták utódpártja művel lassan három éve Magyarországon.

Nem hibátlan emberről van szó. Néha túloz: az EU-t a Szovjetunióhoz hasonlítja, nincs igaza. Jó lett volna, ha nem áll ki a kollektív bűnösség elvén nyugvó Benes-dekrétumok mellett (pláne, hogy 2003-ban még maga is elítélte azokat), és nem ajánl emiatt inkább egy populista balost utódjául, mint egy kiművelt, értelmes konzervatív-liberálist. Jó lett volna, ha néhány felületes nyilatkozat miatt nem tekinti Orbánt szabadsághívő partnernek. Jó lett volna, ha nem enged rá Csehországra egy rakat bűnözőt amnesztia címén, kegyelmet adva súlyos korrupciós ügyek gyanúsítottjainak is. Mindegy most már. Nézzük el neki.

Václav Klaus nem unió-ellenes, ezt a címkét csak azok aggatják rá, akik nem akarják megérteni a szempontjait. Megpróbálta elszabotálni a Lisszaboni Szerződést, helyette inkább új, szabadkereskedelmi szövetséget javasolt. Klaushoz hasonlóan Cameron sem akar kilépni az unióból, nagy vihart kavart népszavazását pedig azért jelentette most be, mert jó pár éve megígérte, ennyi. Nincs itt semmi látnivaló, kérem, menjenek tovább.

Klaus vs. környezetvédők: “valójában a világot, az értékeinket akarják újraszervezni”

Klaus, éppúgy mint Cameron, csupán másfajta EU-t szeretne. Demokratikus deficit nélkülit, elszámoltathatót. A németek és más megrögzött eurokraták által sürgetett “föderáció” nélkülit. Olyat, amelyik egyre több hatáskört ad vissza a távoli EU-nál még mindig kontrollálhatóbb nemzeti parlamenteknek, ill. kormányoknak, olyat, amelyik versenyképes, szabadkereskedelmi, lazán szövetkező, és ahol nincs az, hogy Brüsszel valamelyik instanciája ellenőrzést gyakorolhat egy szuverén nemzet költségvetési döntései felett.

“Európának egy másfajta integrációra lenne szüksége. Mindenekelőtt teljesítményre és hatékonyságra, nem pedig egy gyámkodó államra, amely elkedvetlenítően hat az európaiakra” – írta tavaly is, de régóta ez a véleménye. A legszívesebben klasszikus liberális, hayekiánus és klímaszkeptikus szervezetek előtt beszél (Mont Pelerin Society, Cato Institute, Competitive Enterprise Institute, Heartland Institute), például arról, hogy a rendszerváltás ígéreteihez képest “ma egy jóval szocialistább és etatistább társadalomban élünk, mint amit elképzeltünk. (…) Szinte láthatatlanul, csöndben, gyengítették a szabadságot és a kapitalizmust.” A balosok szerint “neoliberális” Orbán-kormánytól leshetjük, mikor kapunk ilyen típusú, jogos kifakadást.

Klaust azért is nevetségessé próbálják tenni, mert a nyílt klímaszkeptikusok közé coming out-olt, ergó a véleménye csak komolytalan lehet – vélik a tudósok és az IPCC egyéges klímakonszenzusát hazudó balos környezetvédők, akikről Klaus találóan állapítja meg, hogy náluk a környezetért történő aggódás csak ürügy. Valójában a kapitalista, szabad társadalmat társadalom-mérnökösködnék át kistermelői, technofób, zöld kommunizmussá.

Nem bizonyítható, hogy emberi tevékenység okozta a globális felmelegedést – állítja teljesen helyénvalóan, a többi politikusról pedig az a véleménye, hogy azért hallgatják el kétségeiket, mert “a politikai korrektség ostora elfojtja a hangjukat.” A környezetvédelmet hol vallásnak, hol társadalomtudományi ágnak, hol balos ideológiának nevezi, egy izmusnak a sok közül, amely azonban “a legnagyobb fenyegetés a szabadságra, a demokráciára, a piacgazdaságra és a prosperitásra.”

Búcsúzunk Václav Klaustól, a karakteres, libertárius európai államfőtől, aki hamarosan az amerikai Cato Institute-nál készül munkát vállalni. Sok sikert kívánunk!