Minél magasabb az összege, annál nagyobb disznóság. Ha nem vagy semmirekellő lusta ember, szeretnél is dolgozni, de nem kapsz munkát, annak a minimálbér az oka. És minél magasabbra emelik a politikusok, annál több embert fosztanak meg teljesen a munka és megélhetés minimális lehetőségétől is.

Ezt nagyon könnyű belátni, nem kell hozzá közgazdász diploma.

Ha 1 000 000 forintra növelnék a minimálbért, természetesen nem a kánaán jönne el. Tehát nem az történne, hogy onnantól kezdve mindenki tényleg legalább egymillió forintot keresne, hanem a totális katasztrófa. Onnantól kezdve már egymillió forint alatt lenne tilos munkát adni. És mert annyit a legtöbb munkaadó természetesen nem tud, és a legtöbb munkáért egyszerűen értelmetlen is lenne kifizetni, végképp senki sem adna munkát senkinek és mindenki állami segélyért kuncsorogna. Amit akkora tömegnek persze abszolút esélytelen lenne kifizetni. Tehát ugyanazt a katasztrófát eredményezné, amit most is tapasztalunk, csak kevésbé fatális mértékben.

Hazugság tehát, hogy a magasabb minimálbér több fizetést eredményez.

Beugratás. Tudják a politikusok is nagyon jól, hogy nem eredményez több fizetést, de őket csak a saját hasznuk érdekli és ezért alkalmazzák a régi trükköt, ami sajnos hosszú ideje rendre beválik. A választók még mindig beveszik, és a minimálbér csak nő és nő. És ezzel párhuzamosan egyre kevesebb és kevesebb embernek van olyan munkája, amiből legalább a létminimum szintjén meg tud élni.

Hiszen attól, hogy a politikus a minimálbér összegét megemeli, a valódi gazdaságban nem történik semmiféle csoda. A hozzám hasonló vállalkozók bankszámláján nem terem a semmiből hirtelen rengeteg fizetésemelésre fordítható pénz. A cégek pontosan ugyanannyit tudnak a minimálbér megemelése után a bérezésre fordítani, mint a politikus mézes-mázas beszédei előtt. Annyi változik csupán, hogy onnantól kezdve magasabb összeg alatt lesz szigorúan tilos, hatóságilag üldözött dolog bárkinek is munkát adni. Nem a fizetések nőnek tehát, hanem az a küszöb, ami alatt tilos dolgozni és a munkából élni.

Vegyünk egy életszagú példát!

Mert nem csak az egymillió forintos, hanem a jelenleg érvényes minimálbér összege is pusztító hatású. Teljesen átlagos példámon keresztül is könnyű levezetni, hogyan nyomorítja meg a hétköznapi emberek életét a jelenlegi minimálbér is.

Tételezzük fel, egyszemélyes vállalkozásom abból áll, hogy cégeknek honlapokat készítek. Tegyük fel, hogy az összes adó és céges költség befizetése után 275 000 forintom marad havonta. Ebből élek. Nem fényűzően, de panaszra sincs okom. Kapitalista vagyok, hiszen az időmet és pénzemet és munkámat vállalkozásba fektetem és profitot próbálok termelni, de nem egy elhízott Dagobert bácsit kell elképzelni, akit lesötétített, fekete luxusautóban sofőr cipel ide-oda és testőrökkel védett villában lakik. Kapitalista vagyok, nem politikus. De tegyük fel, hogy a biznisz azért elég stabilan megy és szeretnék felvenni egy “mindenest”, aki terheket vesz le a vállamról és a segítségével ötről a hatra juthatok. Hangsúlyozom, hogy ebben nem világmegváltó szándék, állampolgári kötelesség vagy hazafias propaganda motivál. Sokkal egyszerűbb.

Arról van szó, hogy jelenleg 275 000 forintból élek, ami nem rossz. De vannak problémák. Sok időmet viszi el az ügyintézés, ami miatt kevesebb időt tudok fordítani a honlapok tervezésére. Gyakran ügyfeleket veszítek el, mert gyorsabb munkát várnának el. Másfelől néha nem tudom időben kiküldeni a számlákat és foglalkozni a követelések behajtásával. Nem ragozom, ebben a szituációban nem azért szeretnék felvenni valakit, hogy valami nemzeti ügyet szolgáljak, hanem mert úgy gondolom, hogy jobban járnék, ha felvennék egy alkalmazottat. De nem jótékonyságról van szó, hangsúlyozom is, hogy nem kevesebbet szeretnék keresni ettől, hanem többet.

Tegyük fel, hogy 75 000 forintot fizetnék az illetőnek, aki eljárna helyettem a postára, elvinné a cuccokat a könyvelőhöz, felvenné a telefonokat és amihez nem kellek, azokat a dolgokat elintézné helyettem, így a felszabadult időben több bevételt hozó megrendelést tudnék teljesíteni. Ez átmenetileg biztosan érvágást jelentene, hiszen egy darabig 275 000 helyett csak 200 000 forintból kellene élnem, de ha beválik a dolog és tényleg sikerül többet számlázni és a munkáim ellenértékét nagyobb arányban behajtani, akkor végül sikerülne javítani az induló helyzetemen. Azaz többet keresni, mint az alkalmazott nélkül. És közben – mellékhatásként – megtörténik a csoda! A semmiből tényleg megszületik egy igazi konkrét munkahely, aminek a “teremtéséről” a politikusok annyi hülyeséget locsognak-fecsegnek.

75 000 forint fizetés gazemberség?

Persze felmerül, hogy ez az összeg megalázóan alacsony, amiből nem lehet megélni. Én viszont nem tudok – nem éri meg – ennél többet adni. Mégsem fizethetek 275 000 forintot, hiszen annyi az összes pénzem. A másik opcióm tehát az, hogy ha ez a pénz valamilyen eszmény szerint “etikátlanul” kevés, akkor inkább nem veszek fel senkit, hanem elvégzek minden munkát én magam, ahogyan addig is tettem. Persze tökéletesen megfelel erre a feladatra egy nyugdíjas is, aki csak kiegészíti a bevételeit a tőlem kapott pénzzel, vagy diák, aki még a szüleivel él és a tanulmányai mellett szeretne egy kis pénzt keresni. Lehet mondani, hogy egy jobb világban ennél többet kellene mindenkinek keresni, de nekem márpedig ennyi van rá és nem több. És ha ennyi pénzért nem lehet felvenni senkit, akkor sem fizetek többet, mert nincs rá több, és akkor inkább nem alkalmazok senkit.

A minimálbér azt a célt szolgálja, hogy a legkevesebbet keresők pénzének a felét vegyék el (Fotó: Stiller Ákos, hvg.hu)

A politikusok hazudnak, amikor azzal etetnek, hogy a magasabb minimálbért a vállalkozók kénytelenek lesznek kifizetni. Ez nem igaz. Ha nem tudjuk, vagy nem akarjuk kifizetni, akkor csak a munkanélküliség nő, a fizetések nem. Lehet persze, hogy a munkabéreket sújtó terhekbe sok vállalkozó is tönkremegy, mert van aki tényleg kénytelen másokat is alkalmazni, de az holtbiztos, hogy több pénzt nem tudunk adókra és bérekre fordítani, mint amennyink van.

A minimálbér összege jelenleg “bruttó”  98 000 forint.

A fent körülírt etikai dilemmával (sok vagy kevés a 75 000 forint) a valóságban persze nem is kell foglalkoznom. Hiszen börtönbüntetés terhe mellett, szigorúan tilos “csak” annyit fizetnem valakinek. A minimálbér ugyanis “bruttó” 98 000 forint, ennél kevesebbet nem szabad adni. Persze dönthetnék úgy, hogy egye fene, kifizetem, ez nem is olyan sokkal több, mint amennyit akartam.

Csakhogy az valójában 125 930 forintomba kerülne.

A “bruttó” fizetés csak idézőjelek között bruttó. Kimondva 125 930 forint az összes költség, amit összesen fizetni kötelező. Ennyi tehát az igazi minimum költség. És ez nekem, ebben a fiktív, de teljesen életszerű szituációban egyszerűen túl sok. Összesen 275 000 forintból nem tudok 125 930 forintot kisegítő alkalmazottra költeni, mert akkor csak 149 070 forint maradna nekem, amiből nem tudnám befizetni a csekkeket és a boltban megvenni a felvágottat. Pláne mert a költségeimet fizetni kell mindig, de a kapitalista embernek vannak rossz hónapjai is, amikor a bevétel 0 Ft, és nekünk egyáltalán senki nem garantál egyáltalán semennyi fizetést sem. Szóval ez nekem egyszerűen nem fér bele. És tuti így vannak ezzel százezer számra más vállalkozók is, akik szívesen vennének fel egy-két embert dolgozni, hogy kicsit könnyebb legyen működtetni a bizniszt, de az adókkal 125 930 forintra feltupírozott minimálbér kifizetését egyszerűen nem engedhetik meg maguknak. Nem fér bele, akármit is híresztelnek erről a politikusok. Ezt a közönséges és cáfolhatatlan élettényt onnan lehet tudni, hogy nagyon kevés állást hirdetünk meg.

Ráadásul a munkavállaló csak 64 190 forintot kapna meg belőle. Nekem minimum 125 930 forintomba kerül, de az illető csak 64 190 forintot lát. A többi pénz az állam zsebében landol. Pedig az ilyen alacsony fizetésnél minden ezres rengeteget számít.

És pláne, egyáltalán nem mindegy, hogy 64 190 Ft vagy 125 930 Ft.

Ez 50% elvonás. Nem tized, mint régen, nem is a kisebbik hányad, mint amit a kevésbé eszetlen maffiák szednek be védelmi pénz gyanánt. Az államnál nincs pofátlanabb rabló, hiszen fifty-fifty mértékben sarcol, és az rettenetesen demoralizáló még a hozzám hasonlóan jámbor és birkalelkű magyarnak is. Az embereket “védelmező” állam nagyon aranyos, de vegyük észre, hogy nem a saját pénzéből jótékonykodik, hanem a munkaadók pénzéből. A más pénzéből jótékonykodást pedig úgy nevezik magyarul, hogy rablás. Nem lopás, hanem rablás, mert a cselekmény erőszakos. Az állam útonálló, az egész országban ólálkodik, és ahol azt látja, hogy valaki dolgozik, annak erőszakkal elveszi a pénze felét.

47 000 forint nem túl kevés?

Az állami propaganda azzal hangol a munkaadók ellen, hogy profitéhes disznók vagyunk, akik magunktól megalázóan kevés pénzt akarunk fizetni, ezért nekik kell tőlünk “megvédeni” a nemzetet. De elfogadható morális kioktatás ez attól az államtól, amelyik 47 000 forintot fizet dolgozóinak? Az én 75 000 forintom miért kapzsi disznóság, ha az állami 47 000 forint jó “ugródeszka”, amennyiből szerintük meg lehet élni? Az államnak addig kuss a neve, amíg ők maguk nem fizetnek annyit a dolgozóiknak, mint az általuk elvárt és megkövetelt minimálbér.

A munkaerőpiac nem jótékonysági gála.

Az állammal szemben persze én soha nem állítottam, hogy emberi jóságból akarok valakit is foglalkoztatni. Amikor valakinek segíteni akarok, azt ugyanúgy megteszem, mint minden más jólelkű ember. De a két dolgot nem szabad összekeverni, mert az üzleti vállalkozás nem építhető fel jótékonyságra. Az az ötlet megbukott. Ha a cégem pénzét eljótékonykodnám, holnaptól egy fillért sem tudnék adni senkinek és én magam is segélyezésre szorulnék. A piac törvényeit nem írják felül a politikusok demagóg beszédei és ezt nekünk nagyon jól kell tudni, mert mi kapitalisták tényleg a piacon élünk, nem az állam tőgyén pöffeszkedünk.

A minimálbér egyetlen valódi oka az adószedés.

Ha valakinek még mindig nem lenne teljesen világos, mondom, hogy az államot egyáltalán semennyire nem érdekli, hogy a dolgozók több pénzt keressenek. Az csak a mesebeszéd, amivel ezt a közönséges rablást eladják a hiszékenyeknek. Az államot egyedül és kizárólag az adószedés érdekli.  Ez a minimálbér egyetlen valódi oka. Azt akarják, hogy senkinek ne lehessen annál kevesebbet adózni. A minimálbér valójában a minimum megkövetelt adó. Amennyit minimum elvár mindenkitől a politikus, ha az adóalany beledöglik is. És ha emiatt a fél ország munka nélkül marad, az a mi bajunk, őket rohadtul nem érdekli. És a minimálbért azért nevezem különösen gazemberségnek, mert azt a célt szolgálja, hogy a legkevesebbet keresők pénzének a felét vegyék el. Magyarul olyanok kifosztását szolgálja, akik gyakran effektíve éheznek.

Honnan ismered meg azt a politikust, aki tényleg több fizetést szeretne?

Az olyan politikus nem sámán képében tetszeleg. Nem próbál meg olyasmit elhitetni az emberekkel, hogy csodákat tud tenni és valamiféle mágiával képes megváltoztatni a piac fizikai, matematikai törvényszerűségeit. Nem próbálja bemagyarázni, hogy magasabb fizetéseket tud varázsolni. Egyedül a munkaadó adhat több fizetést, ha tud.

A becsületes politikus az adók mértékét befolyásolja. Tényleg képes lehet a fizetéseket megnövelni, de nem varázsigék üvöltözésével, mint például “elvárt fizetés”. A fizetéseket egyetlen módon tudja tényleg megnövelni, ha csökkenti a béreket, de legalább a minimálbért sújtó közterheket. A többi egyszerűen nem rajta múlik, nem az állam valódi hatásköre. A becsületes politikust tehát onnan ismered meg, hogy csökkenti a minimálbért.

Ezáltal olyanok is rendes munkához juthatnak, akiknek addig csak a megalázó közmunka jutott 47 000 forintért. Csökkenti a minimálbér közterheit, hogy a cégek által a dolgozóiknak kifizetett pénzből a lehető legtöbb el is jusson a munkavállaló zsebébe az államkassza helyett. A becsületes politikus nem mások pénzéből akar még eszetlenebb mértékben jótékonykodni, hanem visszafogja magát és kevesebbet vesz el.

Adómentes fizetés-minimum kellene.

Azt a politikust, aki tényleg nem a saját hasznával törődik, hanem valóban azt szeretné, hogy minél több ember kapjon munkát a megélhetésre legalább elégséges fizetéssel, onnan fogod megismerni, hogy nem a minimálbér növelésével kampányol, hanem az alacsony fizetések adójának csökkentésével. Sőt, eltörlésével.

Igen, eltörlésével. Hiszen miért is kellene adót fizetni olyanoknak is, akik magukról sem tudnak gondoskodni? Egy bizonyos fizetés alatt adót szedni értelmetlen. Sőt gazemberség, mert azzal tovább csökkentik az eleve kilátástalan helyzetben lévők esélyeit. Éhezőtől elvenni gazemberség, őket nem adóztatni kell, hanem lehetőségeink szerint támogatni, segíteni.

A minimálbér helyett arra lenne szükség, hogy 100 000 forintot kereshessen mindenki anélkül, hogy egyetlen fillér adót kelljen fizetnie. Legyen az a minimum, amennyi alatt az állam egyáltalán nem tartja a markát. Ha annál többet tudsz keresni (tehát már nem halsz éhen), akkor persze el kell kezdeni másokról is gondoskodni közterhek formájában.