Mint az ismert, az antiszemita incidensek okán emlékezetessé vált, tavaly augusztus 15-én megrendezett Izrael-Magyarország futball találkozó botrányos eseményei miatt a FIFA első fokon úgy rendelkezett: a soron következő világbajnoki selejtező mérkőzést zárt kapuk mögött kell megrendezni. Emellett súlyos pénzbírság megfizetésére is kötelezték a zsidógyűlölő megnyilvánulásokkal szemben a  nevezett mérkőzés helyszínén meglehetősen erőtlenül fellépő Magyar Labdarúgó Szövetséget. A szervezet egyébként fellebbezett a döntés ellen, bár az ítélet megváltoztatására kevés esély van.

Dénes Ferenc sportközgazdász becslései szerint legkevesebb 150 millió forintnyi kézzel fogható kárt okoztak a rasszisták Magyarországnak. Ha a közvetett károk tekintetében óvatosak vagyunk, és mindent megpróbálunk alulbecsülni, akkor is ez a szám milliárd forintnyira növi ki magát.

Számításaink előtt azonban egy rövid, értelmező bevezetővel élnénk.

Félmillió, munkájával a nemzetet erősítő, magát magyarnak tartó és pusztán csak felmenőinek vallása miatt – idegen eszméket szolgálva – legyilkolt nemzettársunk emlékét gyalázta meg az a zsidózó társaság, akik miatt most nincs Magyarországnak útja a nemzetközi futball felé. Mintha büdösek lennénk, zárt kapus meccset kell játszanunk a románokkal szemben egy igen fontos világbajnoki selejtező mérkőzésen. Erről nem a románok tehetnek. Nem a zsidók. A rasszisták tehetnek, akik mint a történelemben mindig, most is kárt okoztak Magyarországnak. A döntésnek messzire ható, és pénztárcába vágó következményei vannak.

Közvetlen károk

Kis változtatásokkal elfogadjuk a Dénes Ferenc által a napokban a magyar sajtóban bemutatott adatokat. A sportközgazdász nemrégiben egy sportcsatorna reggeli műsorában alsó hangon 130 millióra taksálta a közvetlen pénzügyi károk nagyságát.

Az elmaradt jegybevételek nagyságrendjének megbecsléséhez mi is a magyar csapatnak a 2014-es labdarúgó-világbajnoki selejtezők közül hazai pályán játszott mérkőzéseiből indultunk ki. Hivatalos adatok szerint a Magyarország – Hollandia mérkőzést 22 ezer, a Magyarország – Törökország összecsapást pedig 26 ezer néző követte élőben a helyszínen. A  sorsdöntőként beharangozott román meccsre a fokozott érdeklődés miatt valószínűleg legkevesebb 30, optimistább forgatókönyvek szerint akár 40 ezer ember is jegyet váltott volna. Feltételezve, hogy a jegyek továbbra is 3500 és 12000 Ft közötti áron lettek volna megválthatóak, az elmaradó bevétel nagyságát 120 és 150 millió forint közé tehetjük.

A válogatott elesett továbbá a mérkőzéseire szokásos módon megköthető egyedi reklámszerződésektől, emiatt újabb 15-20 millió forintnyi bevételnek mondhat búcsút a csapat. Az okozott anyagi károkat a fizetendő, 40 ezer svájci frankos, átszámítva mintegy 10 millió forintos büntetés tetézi. Az ország számára a turizmus elmaradt hasznával is számolni kell, ez nagyságrendileg – minimális megközelítésben is – 5-10 millió forint köré taksálható.

A teljes közvetlen kár összege így elérheti a 150-190 millió forintot is. Az összképet tovább ronthatja, ha feltesszük, hogy a drukkerei nélkül maradt csapat a biztatás híján elesik továbbjutás lehetőségétől, mely esetben a veszteség ennek a soksorosára is rúghat. A turizmus, jegyértékesítés és reklámbevételek kiesése így átlépheti az egymilliárd forintos értéket is.

Nemcsak szégyent hoztak az országra, de milliárdos kárt is okoztak:

Közvetett károk

Bár már ez is jelentős összeg, mégis eltörpül a rasszista hangoskodók által okozott közvetett károk nagysága mellett. Ezek a veszteségek két forrásból erednek: a botrány által generált negatív sajtóvisszhang, és az ország imázsán esett csorba miatt elmaradt bevételek.

Az augusztusi mérkőzés antiszemita botrányairól – köztük a kifütyült izraeli himnuszról, “mocskos zsidózásokról”, Buchenwald és Auschwitz nevével tarkított antiszemita rigmusokról – néhány napon belül több száz nemzetközi médium számolt be. Az AFP hírügynökség 2012. augusztus 21-én napvilágot látott összefoglalóját (“Hungary condemns anti-Semitic chants at Israel game”) számos, neves lap is átvette. Így a hír eljutott a YahooNews, Times of India, wn.com, és a Haaretz  összesítve több tízmilliós olvasótáborához. Becslésünk szerint világszerte legkevesebb 150 komoly médium foglalkozott a témával. Átlagosan 1000 dollárral számítva egy cikk PR-értékét, azaz azt, hogy mennyibe kerül, ha ezeket a felületeket a magyar labdarúgó szövetség megveszi, a “barátságosnak” nevezett mérkőzésen magukból kivetkőző drukkerek újabb minimum 33 millió forintnyi kárt idéztek elő.

A FIFA zárt kapukról szóló döntése kapcsán a napokban a téma ismét napirendre került. Az ország hírnevét az eset így duplán csorbítja, hiszen ezek a beszámolók ismét felmelegítették az augusztusi mérkőzéseken történt rasszista megnyilvánulásokat.  A hír megjelenése utáni 48 órában újabb 185 ismert médium adott hírt a zárt kapuk mögé parancsolt mérkőzésről, és természetesen a büntetés okairól, köztük a világ legnagyobb sajtóorgánumai: megjelent a CNN, a BBC, a USA Today, a The Wall Street Journal, a The Guardian, a Reuters és a The Independent hasábjain is. Ennek a második körös hírnek az értékét ezért magasabb összeggel becsültük, a 185 forrást egyenként 2000 dollárral számolva jutottunk a táblázatban is szereplő 82 millió forintos összeghez.

Az eset további, nem számszerűsíthető károkat is okozott. Az országban működő nagykövetségek anyaországba küldött jelentéseiben az ilyen, és ehhez hasonló incidensek megjelennek. Ezek később az országok kockázati besorolását rontva drágítják az ország hitelhez jutását, befektetési lehetőségeket hiúsítanak meg, illetőleg főként az egyes kockázati minősítések átlépésekor újabb negatív sajtóvisszhangot generálnak az állam számára.

Turizmus szempontjából két piacot érdemes vizsgálni. A rasszista megnyilvánulásokra érzékeny nyugat-európai lakosság azért fontos, mivel a KSH adatai alapján innen érkezik hazánkba a legtöbb turista. Tavaly összesen több, mint 11 millió látogató érkezett nyugat-európai államokból, akik naponta átlagosan 13 ezer forintot költöttek el hazánkban fejenként, ezzel mintegy 540 milliárd forintnyi bevételt termeltek. Egy, a fentihez hasonló incidens ha csupán 0,01 százalékos negatív eltolódást eredményezett, máris újabb 54 millió forint kieséssel számolhatunk.

Az Izraelből érkező turisták látogatására valószínűleg ennél nagyobb mértékben volt hatással az incidens. 2012 első félévében izraeli vendégek 84 ezer éjszakát töltöttek hazánkban, statisztikai adatok alapján napi átlag körülbelül 23 ezer forintot költve. Ez egy évre kivetítve nagyjából 2 milliárd forint bevételt jelent, becslésünkhöz ebben 1 százalékos kiesést feltételezve újabb 20 millió forinttól estek el hazai vállalkozások.

Ekkora negatív publicitásnak további, forintosítható következményei vannak. Ha csupán egyetlen, 100 főnek munkát adó cég is a telephelyválasztásában szempontként figyelembe vette és emiatt más országba vitte az eredetileg Magyarországra szánt beruházását, az újabb, évi 300 millió forint körüli elmaradt hasznot jelent, nem számolva a kezdeti beruházás értékét, a multiplikátorhatásból eredő közvetett keresletemelkedést, és a cég által generált áru- és szolgáltatás igényeket.

100 fő munkavállaló estében alulról becsülve számolhatunk átlag bruttó 200 ezer forint bérrel, ami  gyerekkedvezménytől függően 131 és 163 ezer forint készhez kapott fizetést jelent:

 

Ez tehát évi 181 millió forintnyi kifizetett bér, és 127 millió forint állami bevétel kiesést eredményez. A külföldi befektetések, a kurrens közgazdasági elméletek alapján nem csak a fizetésként és járulékként kifizetett összegekkel járulnak hozzá a nemzetgazdasághoz.

– Legfontosabb hozadékát a cég által generált áru- és szolgáltatáskereslet jelenti. A hazánkba települő vállalkozások nagyobb része nem enklávé-szerűen működik, azaz partneri és kölcsönösen előnyös együttműködést alakít ki a hazai vállalkozókkal, ami a magyar vállalatok számára újabb megrendeléseket, nagyobb bevételt és foglalkoztatás-bővítést jelent, az államnak pedig újabb adóforintokat

– Közvetlenül kutatás-fejlesztésre (K+F), illetőleg a humántőkére gyakorolt hatásán keresztül befolyásolhatja a régió (ország) növekedési ütemet

– Beruházásaikkal és a foglalkoztatottjaiknak adott fizetéssel közvetlenül növelik a keresletet. Ez a keresletnövekedés azonban ún. multiplikátorhatással van a nemzetgazdaság többi területére, azaz további (ún. közvetett) keresletnövekedést idéz elő. Ennek mértéke ágazatonként eltérő, 0,5-2 körüli értéken szóródik, magyarul minden egyes elköltött forint újabb 0,5-2 forintnyi hasznot hoz létre a gazdaságban

– A külföldről magukkal hozott technológiai és menedzsment ismeretek szétterjedésével a hosszú távú termelékenység is nő (ez az ún. “túlcsordulási hatás”).

Összegzés: az első évben okozott károk minimális mérete:

Zárszó helyett

Fontos kiemelni, hogy hazánk hagyományosan “tőkeszegény” gazdaságnak számít, az ország fokozottan rászorul a külföldről érkező befektetésekre. Bár ez távolról sem napjainkban kezdődött (már a 19. században is igaz volt Magyarországra), elmondhatjuk: ma fokozottan érvényesül ez a trend. A külföldi tőkebefektetés (FDI) megszerzése érdekében a régió országai rendkívül tudatos és öldöklő versenyt folytatnak egymással. A gazdasági válság éveiben minden elszalasztott forintért nagy kár. Különösen fájó érvágás, ha a tavaly augusztusi mérkőzésen tapasztalt jelenségekhez hasonló ostoba, a történelmünk legsötétebb éveit idéző, egyébként pedig teljesen fölösleges és megelőzhető megnyilvánulások miatt esünk el beruházásoktól.

Az emberi normákra, köztük az egyébként méltán elismert és híres magyar vendégszeretet legalapvetőbb értékeire is fittyet hányó, rasszista hőbörgők tettét nehéz lenne megvédeni. Nem magyarázhatja a drukkolási vágy, hiszen egy biztos: a lelátókon feltűnt iráni zászlókkal nem a hazai csapatot buzdították. De nem magyarázhatja a hazaszeretet sem: jelentős pénzügyi károkat okoztak a magyar futball, és ezen keresztül Magyarország számára is.

(Az írás a Szabad Piac Alapítvány megbízásából született)