Január 9-én elhunyt James M. Buchanan Nobel-díjas közgazdász és jeles klasszikus liberális gondolkodó. 93 éves volt. Buchanan elsősorban a közösségi döntések elméletének egyik fő kidolgozójaként, valamint az ún. alkotmányos közgazdaságtan irányzatának megalapítójaként ismert.

Rendkívül szerteágazó munkásságának egyik fő tanulsága a mai Magyarországon (is) aktuálisabb, mint valaha: hiba a politikai élet szereplőit úgy tekintenünk, mint akiknek fő célja a közérdek szolgálata, míg ugyanakkor a magánpiaci szereplőkről azt feltételezzük, hogy a saját érdekeiket próbálják érvényesíteni. Emiatt a politikai életben és a magángazdaságban is olyan intézményi ösztönzőkre van szükség, amely az egyes szereplők magánérdekeit a közérdekkel hozzák összhangba. Ez a politikai rendszerekben Buchanan szerint az alkotmányok feladata.

Alkotmány lehet ebben az értelemben minden olyan rendszer, amely a politikai döntéshozatal szabályait lefekteti. Buchanan ezzel kapcsolatos gondolkodására különösen James Madison és más amerikai alapító atyák írásai voltak nagy hatással.

Madison alábbi szavai hűen visszaadják Buchanan fő üzenetét is: “What is government itself but the greatest of all reflections on human nature? If men were angels, no government would be necessary. If angels were to govern men, neither external nor internal controls on government would be necessary.” Alkotmányos korlátokra tehát azért van szükségünk, mert a hatalmon lévők ugyanolyan emberek, mint mi, és ugyanúgy elsősorban saját önérdeküket próbálják meg érvényesíteni. Vagy hogy Adam Smitht parafrazáljuk, a jó kormányzást (vagy a rossz kormányzás, a zsarnokság hiányát) nem várhatjuk pusztán a vezetők jóakaratától.

2010-ben nagyon sokan naivan azt gondolták, hogy mivel az új kormánynak széles mozgástere lesz, azt népszerűtlen, de szükségszerű reformokra fogja felhasználni. Aligha tévedhettek volna nagyobbat. Azt, hogy jómagam ennek nem dőltem be, többek között James Buchanan-nek is köszönhetem. Nyugodjon békében!

PS: életművét összefoglaló jó nekrológokat olvashatnak többek között a The Washington Postban  és a The New York Timesban.