E blog szerzői számára a kapitalizmus szó többet foglal magába, mint amit a közgazdaságtan ért ez alatt, és persze  egyénenként is változó lehet, hogy mi ez a “több”.  Például engem a politológiai rendszertan a konzervatív faj liberális fajtájába sorol, joggal.  A kapitalizmus  a szabadságot jelenti számomra,  védendő értéket, különösen nálunk, ahol még nincs is igazán. A “több” nálam jelenti például a hagyományos család védelmét és a melegházasság ellenzését is.

Szeretnék egy könyvet ajánlani, ami a szabadságról szól: Jonathan Franzen “Szabadság” című művét. Franzen könyve nem fér bele egyik ideológiai fiókba sem, bár ha kellene, akkor be lehetne gyömöszölni az egyikbe (a balliberálisba), de csak nagy erőfeszítéssel.  Ez a regény dilemmákat jelenít meg nagyon eleven módon. A szabadsággal kapcsolatos kérdéseket tár fel, és próbál megválaszolni . Nem ad kész válaszokat (“a Szabadság inkább tekinthető arányosan szóhoz juttatott nézőpontok csatározásának, mint Franzen jellegzetes hangját felerősítő megafonnak”- írja egy ajánló). A Könyvesblog próbálkozik mégis valami tanulságféle levonásával:

“Franzen véleménye minderről világos: a szabadság mértéktelen hajszolása megkeseríti az embert és az emberiséget, és a Földet is tönkreteszi. Valamint kimondottan kritizálja a fogyasztói társadalmat, a celebkultúrát, a technikai fejlődés káros következményeit, a háborúból hasznot húzó politikusokat és így tovább.”

Egy másik helyen: “A minnesotai, tipikus liberális, környezettudatos családként megismert, aztán némileg megzavarodó Berglundék életén keresztül az író az amerikai szabadságeszmény illúzióival akar leszámolni: azt állítja, az egyéni szabadság hajszolása tönkretesz mindenkit, valójában pedig kötöttségek nélkül nem is lehet élni.” (itt) Szerintem ez csak a felszín, bár teljesen pontosan leírt felszín. Értelmezésem szerint az olyan lózungok, mint az “amerikai szabadságeszmény illúziói” és a többi csak elfedik a regényben leírt kemény tényeket: a valóságot. A könyv egyik legfontosabb tanulsága az, hogy sok esetben nagyon szorosan összefügg a politikai választás a magánéleti válságokkal vagy a családi örökséggel.

A család elleni lázadásból lesz az egyik főhős jobbos.A többi szereplő politikai mozgását magánéleti keserűségek is motiválják ( pl. a főhősnő  megerőszakolása, majd ennek politikai okokból való eltussolása). A kék poszáta védelme az egyik főhős fő életcélja, ennek érdekében szegődik nagykutyák szolgálatába. A címlapon is szereplő madár konkrét, ugyanakkor erőteljes szimbólum is: a meg nem talált boldogság jelképe.

A tönkretett magánélet vagy a kívül konszolidált, de belül feszültségtől izzó családi élet az, ami meghatározza a közösségi terepen jelentkező gondok minőségét. Azaz nem az amerikai eszmények illúziói teszik tönkre az életet, hanem a szabadság jelszavával elkövetett házasságtörés, az üzleti életben gyakorolt hazudozás és a többi hasonló.

Franzen Obama egyik kedvenc írója is, maga az író komoly kritikával illette a háborús szerepvállalásokat. Most valószínűleg örül a szerintem nagyon negatív fejleményeknek, biztos nem ellenzi az abortuszt, mint én (szükséges rossznak tartja), egyszóval nagyon is különbözünk politikai nézeteinkben. Mégis meglepően azonos a diagnózisunk. Az, hogy a személyes kapcsolatok rendezettsége, a magánélet minősége (kiemelten a házasság intézményének állapota) vagy az önzés mértéktelen magasztalása súlyos társadalmi gondokat generál. Ha a családunk nem rendezett, ha a családok nem stabilak egy országban, akkor előfordulhat, hogy a szabadságból katasztrófa lesz (mondjuk gyermekünk megkésel valakit, aki előtte megy a mosdóba).

Nagyon jó példa, hogy amikor Walter, a születésszabályozás nagy híve, azt hallja barátnőjétől, hogy az nem akar gyermeket, akkor őszintén szomorú lesz, önmagán nagyon is meglepődve. Az a folyamat is ismerős, amikor egy fiú részben indokolt lázadásból jobbossá válik. Itt a legfőbb kérdés leginkább az, hogy miért lesz jobbos (mert otthon nem szerették jól), hiszen ez a választott politikai nézet nem átgondolt, hanem csupán a hiányt leplezi. Ott republikánus lesz Joey, nálunk biztos Kárpátia-koncerttel kezdené a lázadást. Vagy ha az apja Kárpátiára járt, akkor előveszi Marxot.

Nagyon is jó regény ez, nagyon is kellett Amerikának. Republikánusoknak is és demokratáknak is. Nekünk is kell, mert persze kapitalizmust akarunk, de az erkölcsi tartás nélkül semmi sem fog érni. Valóban igaz az, hogy kötöttségek nélkül nem lehet élni, a szabadság tényleg nem öncél, viszont a szabadságot igenis tönkreteheti az, ha például a gyermekem ellen elkövetett nemi erőszakot, mivel egy párttársam gyermeke követte el, nem viszem bíróság elé. A szabadságot nagyon is befolyásolja az emberi kapcsolatok minősége. Ha az önérdek követésének értéke mellett nem lesz hasonlóan fontos a “nagylelkű, önkéntes segítségnyújtás ” (neocohn) értéke, akkor a kapitalizmusnak nincs értelme. Akkor a szabadságot meg fogja fojtani a magánéleti pokol.

 Franzen könyve nem születhetett volna meg “az amerikai szabadságeszmény illúzióinak” segítsége nélkül, ezek nélkül nem volna ilyen felkavaróan jó, őszinte regény. Szerencsére nem sikerült teljesen leszámolnia ezekkel az “illúziókkal”. Talán nem is akart. Könyve oltás a szűklátókörűség ellen.