Egy ideje próbálkozunk itt a blogon muníciógyűjtéssel egy – a korábbitól eltérő szemléletű – politikai program elemeinek kidolgozásához. Neocohn azt is megírta már, hogy megalakult a Szabad Piac Alapítvány, ami a blogbejegyzésnél hosszabb elemzésekkel kíván hozzájárulni a közélet kérdéseire adandó libertárius válaszok kidolgozásához. Most belefutottunk egy igazi forró témába.

A magyarországi cigányság helyzete mára a társadalom egyik legveszélyesebb, robbanással fenyegető problémájává vált.

A cigányokkal szembeni ellenérzések a többségi társadalom tagjai körében nem olyanok, mint a más nemzetiségek, vallások iránt néha megnyilvánulók, például az antiszemitizmus. Magyarország lakosainak ezrei szenvedtek – anyagi és fizikai – sérelmet cigány bűnelkövetőktől (köztük nem kis számban romák is), szembesültek romló életkörülményekkel az együttélési normákat sértő szomszédok miatt. Nekik nem előítéleteik, hanem tapasztalataik vannak, amit megosztanak rokonaikkal, ismerőseikkel is, ezért sokan olyanok is ellenségesek a cigányokkal szemben, akik elutasítják az antiszemitizmust vagy a xenofóbiát.

A liberális gondolkodók részéréről a legostobább hiba volt őket lerasszistázni panaszaik miatt. Kiszolgáltatottságukban, magukra hagyottságukban ahhoz fordultak, aki meghallgatta őket és választ adott. Egyebek mellett ez nyitott utat a Jobbik politikai megerősödésének. Mára már sokan elfogadták, hogy akinek problémája van a cigányokkal, az rasszista, tehát antiszemita is, így azzá is váltak.

A helyzet kialakulásának hosszú előzménye van. Már a Kádár-kori rejtett szegénység is a roma népesség széles rétegeit sújtotta, a rendszerváltás után a piacképtelennek bizonyult gazdálkodók leépülésének a tanulatlan, alacsony státuszú csoportok lettek a legfőbb vesztesei. A látens szegénység nyílt nyomorrá vált, és ez nagy arányban sújtotta a romákat, akiknek nem voltak menekülő útjaik. Ahogy a lecsúszás okával (versenyképtelen termékek, szolgáltatások) a társadalom a mai napig nem volt hajlandó szembenézni, úgy a következményekkel sem.

Cigánytelep Tiszavasváriban (Fotó: MTI)

Különösen rossz választ adtak a korábbi szegénypártoló, jogvédő ellenzékből összeállt liberálisok: a romák gondját egyszerű szociális problémának tekintették, aminek megoldását önszerveződésükre bízták, a többségi társadalomtól csak megfelelő mennyiségű finanszírozást várva, amit a baloldal persze lelkesen és elvszerűen támogatott. Ez – a jóléti állam működésének szokásos következményeként – infantilizálta a roma társadalmat; ahelyett, hogy saját maguk keresték volna sorsuk javításának útját, kialakultak a segélyből élő rétegek és a számukra egyre több juttatást követelő támogatók. (Akik maguk néha egészen jól megéltek az elosztásban játszott szerepükből.)

Az e célra elköltött összegek sosem voltak elegendőek, a romák helyzete nemhogy valamelyest javult volna, de egyre romlott. A nyomorból kijutó romák közül sokan maguk sem érzik szükségét társaik megsegítésének, vagy a közös forrásokhoz történő hozzájárulásnak. A növekedés leállásával pedig a többségi társadalom támogatási képessége csökkent, az adófizetők egyre inkább nehezményezik a közpénzek segélyezésre történő felhasználását.

Nem fogadjuk el a genetikai okokkal magyarázott “cigánybűnözés” létét, de a “megélhetési bűnözés” típusú mentegetéseket sem. Azt látjuk, hogy Magyarországon igenis van cigánykérdés, és ez kezelést igényel, mielőtt társadalmi robbanáshoz vezet. Ráadásul a jelentős számú roma lakosság alkotó, termelő ereje, kezdeményezőkészsége lefojtva marad, pedig azok, akik most terhet, veszélyt jelentenek, akár hozzá is járulhatnának a magyar gazdaság fejlődéshez.

A megoldást egyelőre nem tudjuk. Nyilvánvalóan piacpárti alapelveinkből kiindulva kell kialakítani a roma-programot: az emberi élet és a magántulajdon tisztelete és védelme nem kerülhet ellentmondásba. A Kapitalizmus blog szerzői szerint ugyan a szegénység leghatékonyabb ellenszere a gazdasági növekedés, de ezt a kérdést nem lehet ennyivel elintézni. Elveinkkel nyilvánvalóan ellentétes a Jobbik-féle rendőrállami megoldás, de az állam erőszak-monopóliumáról sem lehet lemondani és egyéni, illetve civil véderőre bízni a lakosság tulajdonának, nyugalmának védelmét.

Ez hosszú menet lesz, valószínűleg nincs gyors megoldás (bár nem mondta ki nyíltan, hogy a romákról van szó, valami ilyesmit elemzett a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány idén tavasszal). Kisebb nyilvánosság előtt nyilván még sok tudás, tapasztalat halmozódott fel a kérdésben. Arra kérjük a blog olvasóit és a Facebookon bennünket követőket, osszák meg velünk információikat, javaslataikat, ötleteiket.

Modern, európai, piacpárti válaszokat kell találnunk ahhoz, hogy ez a régóta méltatlan helyzetbe került népcsoport kikerülhessen a függő státuszából, ami még nagylelkű támogatások mellett is a szabadságtól való megfosztást, függő helyzetet jelent a számukra.