Doubravszky György lett a pénzügyi jogok biztosa. Szentkirályi kolléga kiváló portrét közöl róla az Indexen, a lényeg, hogy ha Matolcsy unortodox módon közelít a pénzügyekhez, akkor Doubravszky ultraunortodox, és már látszólag sem ügyel arra, hogy az elemi matematikával összhangban legyen bármi, amit mond. Mindezt ráadásul ötvözi a New Age misztikával, a sumér-magyar őselméletek agybajával, és a kereskedelmi tévés jósműsorokkal. Képünk illusztráció, de a lényeg rajta van:

Pénzbevonzó elefánt

Ugyan a pénzcsinálásról szóló könyveket ad ki, de állítólag mégis devizahitel-károsult. És aki azt hiszi, túlzok, amikor kereskedelmi tévés betelefonálós jósokhoz hasonlítom, annak íme, egy videó:

Több, mint egy óra, nem akarok senkit sem rákényszeríteni, hogy végignézze, de van itt szó mindenről, a magyar észjárástól a nyilazásig. A kérdés nemcsak az, hogy ennek úgy általában mi értelme van, nyilván van rá egy csomó vevő, mint minden butaságra, így Doubravszky tényleg tud magának némi pénzt csinálni belőle, de akik az ő tanácsait próbálják követni, azok valószínűleg eléggé rosszul járnak.

Hanem hogy mit fog tudni ezzel a szakértelemmel kezdeni a magyar pénzügyi rendszerben. Valószínűleg semmit, és ezzel valószínűleg kinevezői is így vannak, a legtöbb sérelmet okozó, ugyanakkor leginkább egyértelmű, lakossági devizahiteles szerződéseket nem vizsgálhatja egyáltalán, mivel legrosszabb esetben is csak három évnél újabb ügyekbe szólhat bele. (Közbevetés: a Kúria útmutatása szerint ha valaki bizonyítja, hogy nem értette meg a devizahitelek feltételeit, akkor a szerződés tisztességtelennek nyilvánítható, azaz mi leszünk a világ első országa, ahol egy ügyfél a saját hülyeségét hivatalosan bizonyítva pénzügyileg előnyösebb helyzetbe kerülhet, csodás.)

Akkor viszont mire való ez az egész? Nem tudok másra gondolni, mint hogy ez egy tisztán szórakoztatóipari célú kezdeményezés az NGM-től, amiért végre mindenféle kellemetlen mellékzöngék nélkül lehetünk hálásak.